Minden oké!

Túl vagyok az első 8 órás munkanapomon a régi-új munkahelyemen. Nem volt semmi gond, a kolleginák is nagyon aranyosak, csak hát nagyon elfáradtam. A melóhelyről rohantam az oviba, és aztán az volt a tervem, hogy hazamegyek pihenni. Mondanom se kell, hogy ezt a tervemet a gyerekek keresztül húzták. Rékáék délelőtt a csoporttal a főtéren voltak, ahol a "Bűnmegelőzési világnap" alkalmából mindenféle rendezvény volt. Így oda kellett kivonulni a hidegben nagy pakkokkal, mert nem volt neki elég a délelőtti program. Jó volt különben, Réku kézműveskedett megint egy sort. Gergőke halálra unta magát, ő a színpadot figyelte inkább, ahol valamilyen koncert volt. Attól majd' szétszakadt a dobhártyám, öreg vagyok már ehhez a hangzavarhoz:) A kézműveskedő csajszi el volt ájulva, hogy Réka milyen ügyesen rajzolja körbe a sablonokat, hajtogat, vág az ollóval és ragaszt a ragasztóval. Mondta, hogy őt valahogy ilyen vonalon kéne tovább fejleszteni, iszonyúan ügyes, fantasztikus érzéke van a kézműves dolgokhoz. Dagadt a mellem a büszkeségtől:)

Új szakasz

Új szakaszhoz ért megint az én kis életem... 1 hónapja felmondtam a munkahelyemen, és holnap kezdek dolgozni az új helyen. Ahol mellesleg már dolgoztam 1 évig 6 és fél évvel ezelőtt. Nem én kerestem új helyet, ők kerestek meg és visszahívtak dolgozni. Egy kicsit izgulok:) 8 órás leszek. Eddig gyes mellett dolgoztam 6 órásként. El sem tudom képzelni, hogy fognak alakulnak majd a napjaim, új időbeosztást kell majd kitalálnom. Eddig se volt időm szinte semmire, nem hogy még 8 óra munka mellett:)
A gyerekek imádják az ovodát! Már Gergőke is ovis nagyfiú!
Gergőnek is van most munkája, úgyhogy megvagyunk.
Fényképeket legközelebb hozok!!!!!! (Csak győzzétek kivárni:)) Olyan jó képeim vannak a gyerekekről!!!!
Na de addig is pusszantás mindenkinek!!!

A bölcsis fényképezkedés története

Múlt hét szerdán Gergőkét orvoshoz kellett vinni, borzalmasan hurutos volt. A doktornő kapásból rávágta, hogy tüdőgyulladás. 2 nap múlva a felülvizsgálaton már csak tüdőgyulladás gyanúról beszélt. Kapott gyógyszereket, bár a köhögéstől eltekintve prímán volt a kissrác, igazi kisördögként viselkedett egész nap. A 2 nap kényszerszabi viszont kifejezetten jól esett. Bölcsibe nem mehetett. Természetesen éppen ezen a héten volt a csoport és egyéni fényképezkedés. Megbeszéltem a gondozónőkkel, hogy hívjanak fel, ha ott a fényképész, mi azonnal megyünk, ne maradjon már le Gergőke sem a közös képről.
Eljött 11.-e, péntek. Úgy volt, hogy 9-re megyünk a doktornőhöz. Mit ad isten, reggel éppen trécsltem a szomszédasszonnyal, és mondta, 9-re éppen jönnek hozzájuk kitisztítani a légkondit. Gyorsan lecsaptam rá, aztán a karbantartó emberrel is megbeszéltem, hogy ha végez a szomszédasszonynál és ráér, jöjjön már fel hozzánk is. (Évek óta nem volt kitisztítva a klíma, tavaly már a víz is folyt belőle, nagyon ráfért már egy takarítás. Csak mindig halogattuk a dolgot.) Így nem mentünk 9-re az orvoshoz. Gergőnek reggel dolga volt, de fél 10 körül éppen hazaért. Így kaptam Gergőkét, kezdtünk készülődni, hogy indulunk a dokihoz, ha Gergő már itthon van, tud felügyelni az emberre. És ekkor szólt a kaputelefon. A bölcsiből szaladt el hozzánk egy anyuka, hogy siessünk fényképezkedni, mert már csak ránk várnak. Na szaladtunk gyorsan akkor előbb a bölcsibe. A fényképész viszont még más csoportnál fényképezkedett... Azt mondták, hagyjam ott a gyereket, menjek vissza érte fél 12-re. Mondtam, hogy ez így nem lesz jó, a doktornő akkor már nem lesz bent, és nekünk feltétlenül mennünk kell hozzá. Ekkor intézkedtek a gondozónők, és már készültek is a képek. Édesek voltak a gyerekek. A csoportkép után egyéni képek következtek. Először csak Gergőkéről és egy másik kislányról, akit szintén úgy hívtak be, mert ő is beteg volt. Igazából az egyéni fényképezés úgy szokott történni, hogy a fotós játék közben csíp el pillanatokat, ugyanis nagy általánosságban a bölcsisek nem nagyon szeretik, ha pózóltatják őket. De mivel mi mentünk volna, így előre vették ezt a dolgot. Csak hát így főleg beállított képek készültek. Gergőkének nem is nagyon volt ínyére a dolog, nyűglődött és nem tetszett neki a fotózkodás, de azért remélem készült róla pár jó kép is...
Ja, a gondozónők majdhogynem szemrehányóan mondták, hogy telefonon nem értek el, mert azon a számon, amit adtam, más jelentkezett be. Akkor én mondtam egy kicsit szemrehányóan, hogy pedig én leadtam az új számainkat, amin februárban már kerestek is, mert éppen hányt a gyerek és hívtak, hogy vigyem haza. Akkor egy kicsit gondolkodtak, és azt mondták, hogy tényleg, emlékeznek rá, akkor csak elkeveredett valahová az a papír. Hát, köszönöm szépen! Ha éppen nem beszélgetek a szomszádasszonnyal reggel, akkor nem jön fel hozzánk a klíma karbantartó, és akkor mi 9-kor már a dokinál vagyunk, utána meg császkálni megyünk. Akkor hiába csönget hozzánk az anyuka, és lecsúszunk a fotózásról. Mondjuk ha Gergő otthon van akkor, ő utol tudott volna érni minket. Minden esetre kicsit bosszankodtam. De a lényeg, hogy végülis jól alakultak a dolgok!

:)

Egyik nap Gergőke ilyen nadrágban jött haza a bölcsiből. Mielőtt bárki bármire is gondolna: ezek csak a friss, vizes homok nyomai:)

Egy kis izgalom

Fél 1-re mentem dolgozni. Egyszer csak rendőrautókra lettünk figyelmesek szemben a sarkon egy csomó rendőrrel. Aztán szalaggal körbekerítették az átellenben lévő Rónasági Takarékszövetkezetet. Rengeteget fényképeztek a rendőrök, aztán kijött a KTV is. (Kecskeméti TV) Ugyanis bankrabás- illetve bankrablási kísérlet- történt. Részletek itt olvashatók. Hirtelen egy kicsit idegesek lettünk, ugyanis mostanában megint divatba jött a patikák kirablása. Ez a nő ennyi erővel akár hozzánk is betérhetett volna. Csak 10 méterre vagyunk a Takarékszövetkezettől...

Hétvége

Hétvégén most itthon maradtunk. Ez volt Réka kívánsága is. Én igyekeztem utolérni magam, majdnem sikerült is. Szuper idő volt végre, mintha nyár lenne.:)
Szombaton a gyerekek az erkélyen meg a folyosón dekkoltak egy rakás játékkal a játékszőnyegen, ezzel el is voltak szépen.
Gergőke így játszott este fürdés után. (Mellesleg mindig ezt játssza:))

Ezek különleges képek, mert Réka fényképezte őket. Nagyon kis ügyi!



Vasárnap délelőtt a gyerekek levonultak az apjukkal a játszótérre. Íme itt vannak indulás előtt, végre igazi nyárias szerkóban.







Délután a főtérre mentünk- biciklivel és kismotorral-, nagyon jó idő volt. Fagyiztunk, iszogattunk, a gyerekek mezítláb csúszkáltak a kilóméterkövön, nagyon szupi volt! A fényképezőgép persze itthon maradt:( Na de majd ha egyszer véletlenül kapok egy kis méretű gépet, az mindig nálam lesz! Ennek a mostaninak akkora az objektívje, hogy nem nagyon fér bele a táskámba. Na mindegy...
Gergőke ebéd után nem volt hajlandó aludni. Ezért fürdés és hajmosás után 1 perccel már itt tartott:

Minden további nélkül fel tudtam öltöztetni, nem ébredt fel. Egy kicsit elfáradt a lelkem...

A Dzseki

Meglett Gergőke kiskabátja! Még a könyvtárba indulás előtt hagytam el az ovi öltözőjében. Kellemes meglepetés volt hétfő reggel Réka ovis zsákjában viszontlátni a cuccot:) Isten bizony még most is úgy emlékszem, hogy a könyvtárban még nálam volt.... Azt hiszem öregszem...