Bogi és a mindennapok

Farsang

2011-05-07T00:02:00.000+02:00

Volt ám időközben farsang is, ahogy így most belegondolok... Arról még nem is tettem fel képeket! Külön élmény volt, hogy mind a 2 gyereknek ugyanakkor volt a farsangi bulija, de a két csoportszoba a folyosó 2 végén található. Mivel mind a ketten Gergővel Rékát és Gergőkét is látni szerettük volna, felváltva rohangáltunk a 2 terem között. Így külön- külön más- más dologról maradtunk le. Gergőke lovag volt, Réka éjboszorkány (azt hiszem) . Bevallom töredelmesen, a jelmezeket nem én varrtam, én csak egy kicsit méretre igazítottam.. A pajzs és a kard viszont Gergő műve!

Húsvét!

2011-05-06T23:23:00.000+02:00

És eljött a várva várt nyuszifészek és egyéb nyalánkságok felkutatása a kertben! Természetesen éppen ezen a napon volt a leghidegebb, mert hát miért ne. A gyerekek nagyon édesek voltak, Gergőke is ügyesen locsolkodott, bár a locsolóversikét még gyakorolni kell:) Az apjával együtt mondta, de úgy, hogy ő csak minden sor utolsó szótagját mondta. A vers a klasszikus "Zöld erdőben jártam" volt, az ő előadásában ez így hangzott: -tam, -tam-, ni, -ni. Nagyon édes volt:)

Tojásfestés

2011-05-06T22:58:00.002+02:00

Vasárnap jött el a pillanat, hogy a pici lányomat bevezessem a tojásfestés rejtelmeibe. Ez azért volt izgalmas dolog a részemről, mert én még soha életemben nem festettem tojást:) Vittem kellékeket, Margó néniék már készültek a kifújt tojásokkal. Orsi speciális technikát választott: a festés előtt olvadt gyertyaviasszal csinált mintát a tojásra, amit aztán száradás után lekapart. Rékának ez annyira tetszett, hogy ő is csak olyat akart csinálni. Én sima színes tojásokat csináltam, amire aztán este matricákat ragasztottunk. (Mostanában hadilábon állok a fényképezéssel, amire pl. ilyenkor jövök rá.) Csak 1-2 képet csináltam. A festék annyira jó volt, hogy mikor ráfolyt a kezemre, 1 perccel később már képtelenség volt lesikálni. Így 2 napig zöld színben pompáztak a körmeim is.

De a hangulat jó volt, és legalább és is megfestettem életem 1. tojásait:)

Húsvéti előkészület

2011-05-06T21:59:00.006+02:00

Még valamikor hónapokkal ezelőtt megrendeltünk egy disznót levágásra, amelyre történetesen Húsvét előtt került sor. Mivel én éppen délután dolgoztam, Gergőnek kellett intézkednie a hús ügyében. Az állatot péntek hajnalban vágták le, Gergő délután ment érte. Szépen fel volt már dolgozva a kívánságunk szerint. Drága férjem azzal a rengeteg hússal- kb. 75 kg- együtt este leutazott Kécskére, ahol aztán anyósommal együtt szépen feldarabolták, kiporciózták és eltették a fagyasztóba. (Azért volt szükség a hús megutaztatására, mert nálunk nem fért volna el, meg hát igazából anyósommal felesbe vettük az állatot.) Gergő vitt ruha utánpótlást is a gyerekeknek,ugyanis a hét elején én arra nem készültem, hogy a hét vége felé kánikula lesz. Én még sálat, sapkát csomagoltam nekik, pántos ruhát és rövid nacit nem:) Szegény gyerekeim majd' megbuggyantak a melegben...

Így hát ezen a pénteki napon egyes- egyedül maradtam otthon a mi kis lakásunkban: se gyerek, se férj... Nagyon fura érzés volt. Mivel eléggé szaladt a lakás, az volt a tervem, hogy majd csak szombaton megyek a családom után, előtte szépen kiglancolok otthon mindent, hogy aztán az ünnepek után szép tiszta lakásba térjünk haza. Na ebből az lett, hogy elaludtam..., aztán felébredtem, és hajnali 4-ig meg se álltam... Utána csak pár órát tudtam már aludni, de legalább nyugodt volt a kis lelkem, hogy megcsináltam mindent, amit elterveztem. Reggel direkt időben elindultam a buszhoz, hogy ne kellejen rohannom- mert egyébként állandóan rohanásban vagyok. Már ballagtam egy ideje, amikor Gergő telefonált: rossz gyógyszert csomagoltam neki, nem azt amit tényleg használ. Nagyon szépen megkért, hogy azt feltétlenül vigyem le, és mivel mást is otthon hagytam: uzsgyi vissza! Innentől kezdve a szokásos rohamtempómban vágtam neki újból az útnak, és nem késtem le a buszt!!! Aztán zötykölődtem egy órácskát, de kifejezetten jól esett:) Az elmúlt kb. 7 évben azt hiszem ez volt a 2. buszozásom Gergő ill. a gyerekek nélkül. Teljesen rám tört a nosztalgia érzés, annyira furcsa volt! Mondanom se kell, hogy amikor megérkeztem, alig álltam a lábamon a fáradtságtól, és az egész napot átaludtam. Így nem igazán mondhatom, hogy tartalmasan telt a szombatom. Na de legalább az "enyéimmel" voltam!

Hawaii, Dj, napszemüveg...

2011-04-20T20:27:00.000+02:00

Emberek! Átaludtam az éjszakát!!!! Nem is tudom, mikor volt utoljára ilyen! Elég volt fél 7-kor felkelnem az 5 ill. fél 6 helyett. Olyan jó volt! Nyugiban megreggeliztem, lefürödtem, beindítottam a mosógépet és a mosogatógépet, beágyaztam, kicsit vasaltam, nem kellett rohannom az oviba a gyerekekkel.... Aztán elmentem edzeni is. Nagyon jól esett. Curves- köredzésekre járok, és nagyon tetszik. Utána még vásárolgattam, otthon teregettem, aztán uzsgyi dolgozni. A patikában is volt dolog bőven, nem unatkoztam. Úgyhogy ma jólesően elfáradtam, és otthon se volt már különösebb dolgom- gondolok itt a fürdetésre, vacsoráztatásra, meseolvasásra, altatásra... Szinte unatkozom. Na jó, nem:)

A gyerekek nagyon jól érzik magukat a mamánál, pénteken megyünk utánuk Húsvétolni. Már beszereztem a tojásfestéshez szükséges dolgokat, fel kell készülnünk a locsolkodókra:) A lakásdíszítéssel el vagyok maradva, nem tudom, egyáltalán érdemes-e belevágni a dologba, nem is leszünk itthon, és most már a gyerekek se látják, csak ha már vége a Húsvétnak. Úgyhogy ezen még gondolkodom...

Na de addig is pihizek egyet:)

Tavaszi szünetre készülve

2011-04-19T21:55:00.004+02:00

Holnap ugyan van még ovi, de a gyerekeket már nem visszük. Úgyhogy nagy volt az izgalom reggel tudván, hogy délután utaznak Kécskére a mamához. A napunk ugyan egy kicsit másképp alakult, mint terveztük, de azért este 9-re sikerült lejuttatni a kölköket a "helyükre". Nagy volt a sírás a búcsúzkodáskor, nem akarták, hogy otthagyjuk őket. Olyan rossz volt!

Na de ezennel megkezdem a pár napos tavaszi lazításomat:)

Nyílt nap

2011-04-19T10:06:00.004+02:00

Hétfőn nyílt nap volt Gergőkénél az oviban. Aranyos volt a kis drágám, nem nagyon produkálta magát, inkább csak mindig ott volt a közelemben. Nem foglalkozott a többi gyerekkel, csak nekem játszott. Nagyon élvezte, hogy ott maradtam nála. Na de amikor el kellett jönnöm 11 előtt, akkor aztán nagyon eltörött a mécses. Már kint voltak az udvaron, még meg akarta mutatni, hogy tud focizni. Meg is néztem pár rúgást, de aztán mennem kellett. Borzasztóan sírt:( Ma reggel is, amikor tudatosult benne, hogy ezen a napon én nem maradok nála, mint tegnap. Annyira sajnáltam szegénykét! Fényképeket nem csináltam, mert senki nem fotózott, nem akartam csak én kattingatni. Gyerekenként csak 1 fő mehetett, így Gergő kimaradt a buliból, amit nagyon sajnált ő is. Rékánál ilyen megszorítás nem volt, bár ott a csoportszoba is nagyobb, az tény. De szerintem az apukák is elfértek volna...

Vendégségben

2011-04-17T19:56:00.002+02:00

Réka ma ment életében először barátnőzni:) Az egyik kis ovis barátnőjéhez mentünk át délután játszani. Gergőkét is hívták. Nagyon be voltak sózva a gyerekek, napok óta ezt a pillanatot várták, hogy átmehessenek a Majához. Én sütöttem egy kis sütikét, és átvonultunk. 3 óra hosszát voltunk odaát, anyukával jót beszélgettünk. Úgy vettem észre, a gyerekek is jól érezték magukat. Legközelebb ők jönnek át hozzánk, már most tiszta lázban égnek a kölkök emiatt. Olyan aranyosak! Akartam vinni fényképezőgépet, de persze elfelejtettem:( Na majd legközelebb.

Az idő...

2011-04-16T01:36:00.000+02:00

Olyan hihetetlenül gyorsan telik az idő, hogy szinte fel sem tudom fogni! Mindig csak azt veszem észre, hogy már megint este van, már megint hétvége van, már megint hónap vége van..., és egyszerűen elrohan az életem mellettem. Időnként megállok egy pillanatra, megpróbálom élvezni és megbecsülni a pillanatot, de ez sem tart túl sokáig, mert rohanok tovább. Időnként megpróbálok lassítani és lazítani, de akkor meg felhalmozódnak a teendők, és megint kezdődik a rohanás, hogy utolérjem magam. Másnak nincs ilyen problémája? Mondjuk most éppen lazítok, itt ülök és írogatok, böngészek a neten, de ez azt vonja maga után, hogy reggel sokáig fogok aludni. Rosszabbik esetben a gyerekek nem hagyják, hogy kipihenjem magam, és az rányomja a bélyegét a napomra. De hátha friss és üde leszek majd reggel...

Rovar -és hüllőkiállításon jártunk

2011-04-16T01:28:00.000+02:00

Fogatlan

2011-04-16T01:15:00.002+02:00

Rékunak 5 és fél évesen kiesett 2 foga. (Pár hét különbséggel.) A "fogtündér" nagy bajban volt, ugyanis nem volt teljes mértékben felkészülve erre a dologra:) De azért csak kitalált valamit:) Kis drágámat már majdnem fogorvoshoz vittük, mert egy ideje már fájlalta alul a 2 első fogacskáját. Nem tudtuk elképzelni, mi lehet a gond, meg sem fordult a fejünkben, hogy csak mozog a foga. De egyszer csak egy ötlettől vezérelve hozzá nyúltam, hogy alaposan szemügyre vegyem a dolgot, és majdnem teljesen bedőlt mind a 2 foga. Hihetetlen érzés volt a felismerés, hogy már akkora a lányom, hogy hullajtani kezdi a fogát. Hiszen még csak nemrég nőtt ki neki...

Kis sebesült

2011-04-16T01:01:00.002+02:00

Kis drágám karácsony előtt balesetet szenvedett: ledőlt az ágyról, és nekiesett a szekrénysor élének. Ömlött a vér, tiszta horror volt. Szorította a kis kezét a fejéhez, én meg nem tudtam, hogy a feje sérült-e, vagy a szeme. Szerencsére az előbbi. Gergő rohant vele az ügyeletre, de szerencsére nem kellett varrni. Viszont örökre meg fog látszódni. Ami nem probléma, Réka szenvedélyesen gyűjti a maradandó sebhelyeket:)

Szépséges arcocskák

2011-04-16T00:50:00.000+02:00

Variációk 1 témára

2011-04-16T00:10:00.000+02:00

A család

2011-04-16T00:05:00.002+02:00

BÚÉK!!!!!

2011-01-16T16:09:00.005+01:00

BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK MINDENKINEK!!!!!

Minden oké!

2010-10-01T17:59:00.003+02:00

Túl vagyok az első 8 órás munkanapomon a régi-új munkahelyemen. Nem volt semmi gond, a kolleginák is nagyon aranyosak, csak hát nagyon elfáradtam. A melóhelyről rohantam az oviba, és aztán az volt a tervem, hogy hazamegyek pihenni. Mondanom se kell, hogy ezt a tervemet a gyerekek keresztül húzták. Rékáék délelőtt a csoporttal a főtéren voltak, ahol a "Bűnmegelőzési világnap" alkalmából mindenféle rendezvény volt. Így oda kellett kivonulni a hidegben nagy pakkokkal, mert nem volt neki elég a délelőtti program. Jó volt különben, Réku kézműveskedett megint egy sort. Gergőke halálra unta magát, ő a színpadot figyelte inkább, ahol valamilyen koncert volt. Attól majd' szétszakadt a dobhártyám, öreg vagyok már ehhez a hangzavarhoz:) A kézműveskedő csajszi el volt ájulva, hogy Réka milyen ügyesen rajzolja körbe a sablonokat, hajtogat, vág az ollóval és ragaszt a ragasztóval. Mondta, hogy őt valahogy ilyen vonalon kéne tovább fejleszteni, iszonyúan ügyes, fantasztikus érzéke van a kézműves dolgokhoz. Dagadt a mellem a büszkeségtől:)

Új szakasz

2010-09-30T19:16:00.004+02:00

Új szakaszhoz ért megint az én kis életem... 1 hónapja felmondtam a munkahelyemen, és holnap kezdek dolgozni az új helyen. Ahol mellesleg már dolgoztam 1 évig 6 és fél évvel ezelőtt. Nem én kerestem új helyet, ők kerestek meg és visszahívtak dolgozni. Egy kicsit izgulok:) 8 órás leszek. Eddig gyes mellett dolgoztam 6 órásként. El sem tudom képzelni, hogy fognak alakulnak majd a napjaim, új időbeosztást kell majd kitalálnom. Eddig se volt időm szinte semmire, nem hogy még 8 óra munka mellett:)
A gyerekek imádják az ovodát! Már Gergőke is ovis nagyfiú!
Gergőnek is van most munkája, úgyhogy megvagyunk.
Fényképeket legközelebb hozok!!!!!! (Csak győzzétek kivárni:)) Olyan jó képeim vannak a gyerekekről!!!!
Na de addig is pusszantás mindenkinek!!!

A bölcsis fényképezkedés története

2010-06-18T22:14:00.002+02:00

Múlt hét szerdán Gergőkét orvoshoz kellett vinni, borzalmasan hurutos volt. A doktornő kapásból rávágta, hogy tüdőgyulladás. 2 nap múlva a felülvizsgálaton már csak tüdőgyulladás gyanúról beszélt. Kapott gyógyszereket, bár a köhögéstől eltekintve prímán volt a kissrác, igazi kisördögként viselkedett egész nap. A 2 nap kényszerszabi viszont kifejezetten jól esett. Bölcsibe nem mehetett. Természetesen éppen ezen a héten volt a csoport és egyéni fényképezkedés. Megbeszéltem a gondozónőkkel, hogy hívjanak fel, ha ott a fényképész, mi azonnal megyünk, ne maradjon már le Gergőke sem a közös képről.
Eljött 11.-e, péntek. Úgy volt, hogy 9-re megyünk a doktornőhöz. Mit ad isten, reggel éppen trécsltem a szomszédasszonnyal, és mondta, 9-re éppen jönnek hozzájuk kitisztítani a légkondit. Gyorsan lecsaptam rá, aztán a karbantartó emberrel is megbeszéltem, hogy ha végez a szomszédasszonynál és ráér, jöjjön már fel hozzánk is. (Évek óta nem volt kitisztítva a klíma, tavaly már a víz is folyt belőle, nagyon ráfért már egy takarítás. Csak mindig halogattuk a dolgot.) Így nem mentünk 9-re az orvoshoz. Gergőnek reggel dolga volt, de fél 10 körül éppen hazaért. Így kaptam Gergőkét, kezdtünk készülődni, hogy indulunk a dokihoz, ha Gergő már itthon van, tud felügyelni az emberre. És ekkor szólt a kaputelefon. A bölcsiből szaladt el hozzánk egy anyuka, hogy siessünk fényképezkedni, mert már csak ránk várnak. Na szaladtunk gyorsan akkor előbb a bölcsibe. A fényképész viszont még más csoportnál fényképezkedett... Azt mondták, hagyjam ott a gyereket, menjek vissza érte fél 12-re. Mondtam, hogy ez így nem lesz jó, a doktornő akkor már nem lesz bent, és nekünk feltétlenül mennünk kell hozzá. Ekkor intézkedtek a gondozónők, és már készültek is a képek. Édesek voltak a gyerekek. A csoportkép után egyéni képek következtek. Először csak Gergőkéről és egy másik kislányról, akit szintén úgy hívtak be, mert ő is beteg volt. Igazából az egyéni fényképezés úgy szokott történni, hogy a fotós játék közben csíp el pillanatokat, ugyanis nagy általánosságban a bölcsisek nem nagyon szeretik, ha pózóltatják őket. De mivel mi mentünk volna, így előre vették ezt a dolgot. Csak hát így főleg beállított képek készültek. Gergőkének nem is nagyon volt ínyére a dolog, nyűglődött és nem tetszett neki a fotózkodás, de azért remélem készült róla pár jó kép is...
Ja, a gondozónők majdhogynem szemrehányóan mondták, hogy telefonon nem értek el, mert azon a számon, amit adtam, más jelentkezett be. Akkor én mondtam egy kicsit szemrehányóan, hogy pedig én leadtam az új számainkat, amin februárban már kerestek is, mert éppen hányt a gyerek és hívtak, hogy vigyem haza. Akkor egy kicsit gondolkodtak, és azt mondták, hogy tényleg, emlékeznek rá, akkor csak elkeveredett valahová az a papír. Hát, köszönöm szépen! Ha éppen nem beszélgetek a szomszádasszonnyal reggel, akkor nem jön fel hozzánk a klíma karbantartó, és akkor mi 9-kor már a dokinál vagyunk, utána meg császkálni megyünk. Akkor hiába csönget hozzánk az anyuka, és lecsúszunk a fotózásról. Mondjuk ha Gergő otthon van akkor, ő utol tudott volna érni minket. Minden esetre kicsit bosszankodtam. De a lényeg, hogy végülis jól alakultak a dolgok!

:)

2010-06-18T22:01:00.006+02:00

Egyik nap Gergőke ilyen nadrágban jött haza a bölcsiből. Mielőtt bárki bármire is gondolna: ezek csak a friss, vizes homok nyomai:)

Egy kis izgalom

2010-06-08T21:56:00.002+02:00

Fél 1-re mentem dolgozni. Egyszer csak rendőrautókra lettünk figyelmesek szemben a sarkon egy csomó rendőrrel. Aztán szalaggal körbekerítették az átellenben lévő Rónasági Takarékszövetkezetet. Rengeteget fényképeztek a rendőrök, aztán kijött a KTV is. (Kecskeméti TV) Ugyanis bankrabás- illetve bankrablási kísérlet- történt. Részletek itt olvashatók. Hirtelen egy kicsit idegesek lettünk, ugyanis mostanában megint divatba jött a patikák kirablása. Ez a nő ennyi erővel akár hozzánk is betérhetett volna. Csak 10 méterre vagyunk a Takarékszövetkezettől...

Hétvége

2010-06-08T10:37:00.009+02:00

Hétvégén most itthon maradtunk. Ez volt Réka kívánsága is. Én igyekeztem utolérni magam, majdnem sikerült is. Szuper idő volt végre, mintha nyár lenne.:)
Szombaton a gyerekek az erkélyen meg a folyosón dekkoltak egy rakás játékkal a játékszőnyegen, ezzel el is voltak szépen.
Gergőke így játszott este fürdés után. (Mellesleg mindig ezt játssza:))

Ezek különleges képek, mert Réka fényképezte őket. Nagyon kis ügyi!

Vasárnap délelőtt a gyerekek levonultak az apjukkal a játszótérre. Íme itt vannak indulás előtt, végre igazi nyárias szerkóban.

Délután a főtérre mentünk- biciklivel és kismotorral-, nagyon jó idő volt. Fagyiztunk, iszogattunk, a gyerekek mezítláb csúszkáltak a kilóméterkövön, nagyon szupi volt! A fényképezőgép persze itthon maradt:( Na de majd ha egyszer véletlenül kapok egy kis méretű gépet, az mindig nálam lesz! Ennek a mostaninak akkora az objektívje, hogy nem nagyon fér bele a táskámba. Na mindegy...
Gergőke ebéd után nem volt hajlandó aludni. Ezért fürdés és hajmosás után 1 perccel már itt tartott:

Minden további nélkül fel tudtam öltöztetni, nem ébredt fel. Egy kicsit elfáradt a lelkem...

A Dzseki

2010-06-08T10:24:00.002+02:00

Meglett Gergőke kiskabátja! Még a könyvtárba indulás előtt hagytam el az ovi öltözőjében. Kellemes meglepetés volt hétfő reggel Réka ovis zsákjában viszontlátni a cuccot:) Isten bizony még most is úgy emlékszem, hogy a könyvtárban még nálam volt.... Azt hiszem öregszem...

Könyvtárban

2010-06-04T19:22:00.003+02:00

Tegnap már megbeszéltük a gyerkőcökkel, hogy megyünk a könyvtárba, visszavisszük a könyveket és hozunk ki újakat. Úgy örültek ennek, mintha minimum 10 tortát ígértem volna nekik. Nagyon édesek voltak.
Így is történt. Bölcsi-ovi után délután vonultunk a könyvtárba. Vittem egy hatalmas bazi nehéz szatyrot tele könyvvel, amit végülis leadtunk, és mellette még cipeltem egy másik szatyrot is a gyerekek összekoszolt ruháival, és a reggel még használt gumicsizmával és esőköpenyekkel. Aztán még belegyömöszöltem a kis dzsekijeiket is, ugyanis délután annyira meleg volt, hogy már azokra sem volt szükség. Eszembe sem jutott, hogy ezt a cuccot ledjam a ruhatárban... rá is fáztam:( Ugyanis eltűnt kisGergő dzsekije. Mindig más helyen nézegettük a könyveket, hurcibáltam mindig a kis cuccunkat. Időközben a cipőiket is levették- padlószőnyegezve van a könyvtár, így nem csináltam ebből problémát-, viszont így a kis cipőiket is hurcibálni kellett. És még a könyveket is, amiket időközben kiválasztottak maguknak. Közben a könyvtárban valamilyen vetélkedő volt hátul, rengeteg gyerekkel. Miután vége lett annak a rendezvénynek, szétszéledt az a rengeteg gyerek, nagy volt a kavarodás. Nem nagyon hagytam magára a cuccainkat, nam értem, hogy tűnhetett el kicsi fiú dzsekije. Ezt csak akkor vettem észre, mikor potom 2 óra elteltével már indultunk haza, és öltöztettem őket. Vonultunk vissza keresni a hiányzó ruhadarabot, segítettek is, de sajnos nem volt sehol. A ruhatárban sem adtak le talált kabátot... Annyira nem nagy probléma, több is veszett már Mohácsnál, csak azért bosszant a dolog, mert már mikor megérkeztünk, akkor volt egy olyan megérzésem, hogy biztos elhagyunk majd valamit. Ha akkor foglalkozom ezzel a "jelzéssel" -amiről hiszem, hogy létezik, és igenis hallgatnunk kell a megérzéseinkre, mert ezek bizonyos figyelmeztetések számunkra-, akkor ez mind nem történik meg. Meg hát jó kis dzseki volt, ami még jövő ilyenkor is jó lett volna a gyerekre. Na mindegy, így jártam. Legközelebb minden cuccot leadok a ruhatárban. Azért még bízom abban, hogy valaki visszaviszi a ruhadarabot, miután észreveszi, hogy nem az övé. Vagy naív vagyok?
Ja, és ott jutott eszembe, hogy legközelebb feltétlenül viszek fényképezőgépet. Olyan édesek, ahogy böngésznek a könyvek között, és ahogy kisGergő lefoglalja magát az ottani játékokkal:)

Hajfonat

2010-06-03T10:13:00.004+02:00

Tegnap Réka iszonyúan büszke volt arra, hogy az ovónénik be tudták fonni a haját. Ezzel nekem is feladták a leckét: reggel nekem is ilyen frizurát kellett csinálnom. Most először csináltam ilyet, azt hiszem, még van mit gyakorolnom:) Emiatt viszont egy kicsit késésben voltunk reggel. Nem értünk olyan korán az oviba, ahogy szoktunk. De Réka ezt is vállalta, csak fonjam a haját. Ez azért nagy szó, ugyanis mi szoktunk elsők lenni az ovódában. És újabban ha nem mi vagyunk az elsők reggel 7-kor, akkor elkezd sírni és hisztizni. Ilyenkor vígasztalhatatlan. Ahogy belépünk az öltözőbe, rögtön rohan a csoportszobához bekukkantani, hogy ő lett-e az első. És ha nem, akkor vége a világnak... Na szóval ezért nagy szó, hogy ma reggel a késést is vállta az új haja érdekében:)

Lemaradt képek

2010-06-03T10:03:00.006+02:00

Tegnap nem tudom, hogy sikerült letöltenem a képeket a gépről, de pár darab lemaradt. Ezek se túl jó minőségűek sajnos, mert abszolút szemből jött a fény, de azért megmutatgatom őket. Egyes képeken úgy látszik, mintha Réka marhára unná az egészet, de igazából borzasztóan élvezte. Ő a szemüveges kislány. (Ezt eddig nem írtam a beazonosítás megkönnyítéséhez:))

Táncbemutató

2010-06-02T18:20:00.005+02:00

Ma délután Rékának néptáncbemutatója volt az oviban. Év eleje óta heti fél órás néptáncfoglalkozást tartottak a csoportnak. Nagyon ügyesek voltak a gyerekek, főleg Réka:) Gergőnek dolga volt, így kisGergővel mentem. Épp' hogy odaértünk, mert Gergőkének nem volt kedve menni, hisztizett. Ráadásul az eső is induláskor kezdett el szakadni... De nem késtünk el, pontosan érkeztünk. Alig hogy letettük a kabátokat, érkeztek Rékáék. Már csak hátul volt hely, ráadásul csak álló. Gergő a lelkemre kötötte, hogy csináljak videót. Hát, elég érdekes volt: egyik kezemben tartottam a 13 kilós fiamat, hogy ő is lásson valamit, a másik kezemmel felváltva videóztam vagy fényképeztem. Mivel álltak előttem, a gépet is mindig jól fel kellett emelnem és tartanom, amitől begörcsölt a karom. Mind a kettő... Egy idő után be is fejeztem, nem bírtam tovább. Ja, és közben pipiskedtem is, hogy én is lássak valamit:) Így a lábam is bedurrant. Ráadásul olyan fülledt meleg volt a kis tornateremben, hogy majdnem rosszul lettem. De az előadás szuper volt, tündériek voltak a gyerkőcök. Csak pár kép sikerült, mindig belelógott valakinek a feje:)

Réka nem engedte magát lefényképezni szólóban, pedig olyan szép volt. Az óvónénik befonták a haját, piros masnit kötöttek bele. A kis szoknya saját, Margó néni varrta. És a gyönyörű magas sarkú rózsaszín cipő sem látszik...

Máj.30.: Granada Hotel

2010-06-01T10:20:00.004+02:00

Vasárnapra a főnököm meghívta a 2 patika kollektíváját családostól a Granada Hotelbe ebédre.
Elég nyűglődve indultunk, ugyanis kisGergő indulás előtt 10 perccel aludt el úgy, hogy alig bírtunk felébreszteni. És mivel ébresztettük, borzasztó nyűgös volt. Ráadásul nem azt a ruhát adtam rá, amit szeretett volna, így nyugodtan kijelenthetem, hogy eléggé a topon voltunk. Ezek után már nem is csodálkoztam, hogy itthon hagytuk a fényképezőgépet.... Pedig annyi mindent lehetett volna fényképezni, fantasztikus egy hely volt! Hatalmas zöld füves területen megszámlálhatatlan mennyiségű színes játék volt a gyerekek számára. Szerintem gyereknap alkalmából még több is, mint amennyi egyébként szokott lenni. Sokan is voltak, de mégsem volt tömeg. A gyerekek azt sem tudták, mire másszanak, mire üljenek fel először. Csak úgy kapkodták a kis fejüket. Gergőke mondjuk még nyűgös volt ott is, de miután átölteztettük a kikönyörgött kisautós hosszú ujjú felsőjébe, már ő is rendben volt. (Mondjuk bazi meleg volt, ez őt nem izgatta. A lényeg a kisautós felső volt...) Az ebéd is jó volt: svédasztalos. Réka nem hazudtolta meg önmagát, csak sültkrumplit evett. A kis könyöke 2x is beszorult a szék támlájának a réseibe, így a sírás sem maradt el. Volt arcfestés is, kisGergő is szép nyugiban végigülte. De csak otthon tudtam képeket csinálni.
Röviden és tömören jó volt az egész, csak már ebéd közben elkezdett fájni a fejem. A gyógyszer sem használt. Fél 3 körül már nagyon gyűltek a fekete felhők, és kezdett dörögni az ég. Mivel a küszöbön állt a vihar és a fejem is már írtóra fájt, 3-kor hazamentünk. Épp' hogy Gergő kitett otthon- ők mentek tovább Orsiért-, behoztam az erkélyről a szárítót, és jött egy akkora zuhé, amekkora csak ritkán szokott lenni. Vagyis mostanában már nem is olyan ritkán... Innentől kezdve én csak feküdtem, semmire nem voltam képes a fejfájástól. Azt hiszem kellene nekem egy új fej...

Itt van a kis Réka lepkécske:

És itt van az éppen durcás Gergő kisoroszlán. A nóziját és a bajuszkáit már az 1. pillanattól kezdve a ruhájára biggyesztette:

Családi nap

2010-05-29T23:53:00.009+02:00

Réka ovis csoporja szombatra családi napot szervezett a Ferkó Tanyára. Ide az anyukák, apukák és tesók is hivatalosak voltak. Ezt Réka talán a pénteki gyereknapnál is jobban várta. Reggel gyorsan sütöttem 2 tepsi muffint- még csak ezt tudok profin csinálni. Mi ezt vittük a közösbe. Eléggé lógott az eső lába, ennek ellenére mire odaértünk, már majd' meggyulladtunk. Még jó, hogy készültem a gyerekeknek lazább ruhával, egy kicsit át kellett őket öltöztetnem.

Mikor mindenki megérkezett, koccintottunk egyet, aztán már kezdtük is a sportvetélkedőt. Itt mindenki be volt vonva, így kép nem készült. Jópofa volt az egész, még jobban folyt rólunk a víz. Miután kellemesen elfáradtunk, már mehettünk is ebédelni. Gulyásleves volt, utána pedig palacsinta. Igazán fincsi volt mindkettő.
Tébláboltunk még egy kicsit kint a szabadban, aztán meglett a fullasztó meleg böjtje. Már éppen terelték össze a lovakat a lovacskázáshoz és a kocsikázáshoz, mikor leszakadt az ég:( Szegény Rékám ezt várta egész nap- és még nem is tudom hány napja-, így el lehet képzelni, mennyire csalódott volt, mikor kiderült, hogy nem lesz az egészből semmi, mert ez nem csak egy futó zápor, hanem komolyabb eső. Nagyon keservesen sírt, borzasztó nehezen nyugodott meg. Ezzel igazából vége is lett a bulinak, mert az eső csak esett, és esett, és sorra szállingóztak hazafelé az emberek. 2-kor így mi is leléptünk.

Gergőke nagyon ügyesen szólt mindig, amikor pisilnie kellett, nem történt baleset. Pedig rengeteg csereruhával készültem:)

Óvodai gyereknap

2010-05-29T23:39:00.003+02:00

Réka pénteken már nagyon várta a gyereknapi programokat az oviban. Már napok óta be volt sózva. Éjjel viszont nagy vihar volt, rengeteg eső esett. Félő volt, hogy nem állítják fel az ugrálóvárat, és minden udvari program elmarad. Sírt is szegény kicsi lány reggel, amikor megpróbáltam óvatosan felkészíteni, hogy nem biztos, hogy úgy alakul a gyereknapi program, mint ahogy arról szó volt. De már reggel fél 7-kor napsütésben ballagtunk, jó idő volt. Meg is lett tartva minden. Rengeteg élménnyel lett gazdagabb, nagyon jól érezte magát. Szülők ide nem voltak hivatalosak, így képek nem készültek. (De ha esetleg töltenek fel képeket az ovi honlapjára, és ő is rajta van, belinkelem.)
Délután rajzolt is egy csodaszép rajzot. Most is azt mondták az óvónők, hogy jövőre majd küldik rajzversenyekre:)

És ismét...

2010-05-28T09:04:00.002+02:00

Gergőke tegnap ismételten kinyírt egy kövirózsát a szomszédnál... Nagyon mérges voltam rá, elbeszélgettem vele. Nem kiabáltam, de emelt hangon beszéltem vele, azt hiszem most tudatosult benne, hogy ez nem vicc. Utána 1 órán keresztül gubbasztott a sarokban a nagy ugrálólabda mögé bújva, és onnan figyelt engem. Időnként szemeztünk egy sort, mosoly nélkül. Annyira kis megszeppent manó volt, nagyon nehéz volt megállni, hogy ne ölelgessem és pusziljam agyon. De hát akkor a szidás nem sokat ért volna, úgy gondolom. Minden esetre pár napig nem mehet ki játszani a folyosóra akkor sem, ha a többi gyerek és Réka is kint van. Lesz hiszti, az tuti, de különben mivel bűntessem? Vagy ne bűntessem? Mit csináljak????????????

Szegény virágok:(

2010-05-25T20:15:00.002+02:00

Este hazafelé jövet hazatelefonáltam. És Gergő felkészített, hogy ne legyek mérges a gyerekre, ha hazaérek, már megkapta a magáét, de..... letépegette a folyosón a virágládánk növényinek a virágjait, aztán a gyökerestől kitépett növényeket lehajigálta a 3.-ról az udvarra. Ez még nem is lenne olyan borzasztó probléma, elvégre kisGergő még kicsi, előfordul az ilyesmi, csak az a kínos, hogy mindezt nem csak a mi, hanem a szomszéd csodaszép virágaival is megtette!!!! Igazából azért kapott ki az apjától, mert hétvégén már kitépegette a kövirózsáimat ugyanígy. Akkor elmagyaráztam neki, hogy ezt nem szabad csinálni, fáj a virágnak, meg ilyenek, és kisGergő nagy komolyan végül mondta is, hogy többet nem fog ilyen csinálni. Erre ma ilyet művelt. Gergő visszaültetgette a szerencsétlen, megtépázott csonkokat, de a szomszéd virágai közül 2 már menthetetlen volt. Gergő megbeszélte az esetet az illetővel, nem haragudott állítólag, de azért elég ciki:) Réka ilyet soha nem nem csinált...

Gergő mától egyéni vállalkozó! Erről bővebben majd máskor:)

Kedves naplóm!

2010-05-24T18:48:00.004+02:00

Azt hiszem, hiába várom, hogy legyen elég időm arra, hogy a kimaradt időszakról megemlélezzek, most már ideülök végre, akármi is történik körülöttem!
Azért nagy volnalakban leírok pár dolgot az utókor számára, mert enélkül ügyebár sokan bizonyára álmatlanul forgolódnak az ágyukban:) (Hahahaha)
Először is a legfontosabb- a számomra per pillanat: KISGERGŐ SZOBATISZTA! Másfél hete kezdődött az igénye, hogy kisgatyót használjon, azóta az én kezemben nem volt pelus. Vannak kisebb balesetek, de azok annyira kicsik, hogy szóra se méltatom őket. Nagyon ügyes a kiskölök, csak 1x kellett az ágymatracot kiszárítani és az ágyneműt kimosni. Nagyon büszke vagyok rá!
A másik fontos történés is a kicsi fiúval kapcsolatos: FELVETTÉK AZ OVIBA! Izgultam, mert idén is iszonyú nagy volt a túljelentkezés, de simán ment minden szerencsére. Nagy kő esett le a szívemről, amikor megkaptuk a levelet: "Kedves Szülők! Örömmel értesítjük...."
Nagy változás az életünkben még: drága férjem 3 hónapja munkanélküli:( Amikor még legutóbb írtam ide, akkor kilátásban volt egy munkahelyváltás, ez meg is történt, de sajnos menet közben derült ki, hogy mégsem kellett volna meglépni a dolgot. Nem részletezem, nagyon kemény időszak volt, de már vége. Anyagilag nagyon nem vagyunk a topon, pláne miután februártól az én fizetésemet is csökkentették. (Mondjuk az én munkahelyemen nem csak nekem, hanem mindenkinek, a gazdasági helyzetre hivatkozva.) A hab a tortán az lesz, amikor július végén lejár majd a GYES, már azt sem fogom kapni, és több mint valószínű, hogy nem vesznek vissza 8 órásnak dolgozni. (Brühühühühü)
Közben megtörtént az oviban az 1. karácsonyi ünnepség, mindkét gyereknél az első farsang, az első anyák napja, és még sorolhatnám. Nagyon sokminden történt, majd időközben valószínüleg lesznek az irományomban utalások a közelmúltban történtekre, ugyanis azt tervezem, hogy VISSZATÉREK BLOGOLNI! Hiányzott ám ez a dolog, de valahogy egy idő elteltével a legutolsó helyen szerepelt a napi teendőim listáján. Így fél év elteltével azt hiszem kijelethetem, hogy visszarázódtam a melóba, kialakult az új napirend, bár úgy gondolom, az én beosztásom mellett olyan, mint berögződött napirend, soha nem lesz. Na de mindegy, ez van.

Azért hogy valami aktuális dolgot is írjak: ma megsütöttem életem 1. habcsókját! Elég jól sikerült, csak pár darab maradt:)

Túléltem!!!

2009-11-04T20:46:00.002+01:00

Jelentem alássan, a pozitív energiák megérkeztek, köszönöm mindenkinek!!!! Minden rendben ment, nem volt semmi gond, időben érkeztem- sőt egy picit előbb is-, pedig úgy éreztem, késésben vagyunk. Persze hogy ma reggel aludtam el annyira a hajamat, ahogy még soha az életemben, így be kellett szárítanom. KisGergő természetesen kabátba öltöztetés közben kakilt be, így vetkőztünk. És ma reggel 2x kellett kiszívnom az orrát, annyira szörcsögött. De hát nem baj, biztos lesz ez még cifrább is. Az viszont nagyon szörnyen hangzik, hogy negyed 6-kor kelnem ahhoz, hogy fél 8-ra beérjek dolgozni. (15 percre lakunk a munkahelyemtől.) A bölcsi fél 7-kor, az ovi 7-kor nyit. Mostanában mi vagyunk az elsők az oviban, az ovónénivel együtt öltözött át Réka. Ma is kaptam az ovónénitől egy kis bíztatást, nagyon jól esett, könny is szökött gyorsan a szemembe. Szóval jól telt a munkával töltött 1. napom, de nagyon elfáradtam. Sokkal hamarabb lettem éhes, mint szoktam, és a fejem is megfájdult a rengeteg koncentrálástól és odafigyeléstől:) Mikor hazaértem, rögtön ittam egy kávét és bevettem egy gyógyszert. Ez helyretett egy kicsit.

Délután Piroskával és Zsuzsival együtt mentünk a gyerekekért, megmutattam nekik mindent, mi hol van, most már az ő segítségüket is igénybe fogjuk venni a gyerekek "begyűjtését" illetően.

Voltunk a papnál is, elméletben eljátszottuk a keresztelő menetét, már nagyon ki lettünk okítva.

Holnap nem dolgozom, kipihenem a mai napot. Na de péntektől már nincs megállás!!!

Azt hiszem, ma nagyon jót fogok aludni! Egészen reggel negyed 6-ig...

Az elmúlt bő 1 hónapban történt...

2009-11-03T11:02:00.005+01:00

A Mihály napi vásár szuper volt, végülis nem fertőztünk meg senkit!

A vásár másnapján az Arborétumban volt egy ovis szülőtalálkozó- persze gyerekekkel együtt-, jól sikerült, az idő is szuper volt. Még jó hogy vittünk fényképezőgépet, 1 db képet sem csináltunk:)

Voltunk többször is a Legó- kiállításon, ami 1 hónapon keresztül tartott itt a bevásárló központban.

Csaptunk Pesten egy jó nagy IKEÁS bevásárlást, nagyon élveztem:)

KisGergőnek november 8-án lesz a keresztelője, szorgalmasan járunk a keresztelői felkészítőre a paphoz. Holnap lesz utoljára.

Kicsi fiú teljesen beszokott a bölcsibe, semmi gond nincs ott vele. Amúgy meg állandóan van valami baja. 7 hete folyik az orra, túl van egy hasmenésen, egy köhögős időszakon, legutóbb meg a füle fájt. Emiatt tegnap még nem, de ma már ment a bölcsibe.

Réka kínlódik az oviban: nem nagyon vannak kis barátai, sírdogál, hogy nem vagyok ott, de délben szépen alszik, ahogy kell. Majd' megszakadt a szívem, amikor tegnap láttam kint az utcáról, hogy amíg a többiek játszanak, szaladgálnak az udvaron, az ovónők beszélgetnek, ő csak áll egyedül a tömegben, toporog mert nyilván fázik. Később elmesélte, hogy sírt is. Remélem majd azért csak beilleszkedik ő is rendesen. Bár, én is ilyen voltam... Különben pedig szemüveges lett a drágám: egy picikét kancsal. 4 hónap múlva megyünk vissza kontrollra, megnézik mennyit javított rajta a szemüveg, aztán lehet hogy többet nem is kell hordania. De nagyon szereti, szerinte már így kezd egy kicsit felnőtt lenni, mert már nem csak anyának és apának van szemüvege, hanem neki is. Különben neki is folyik 7 hete az orra, most van túl egy kemény köhögéses időszakon, megint kellett adnom neki a szteroidos sprayt, amit fél éve is. A hasa megint rengeteget fáj, jönnek az újabb vizsgálatok:(

Hétvégén mi is voltunk szemvizsgálaton Gergővel, vettünk is 1-1 új szemüveget... Azt hiszem ebben a hónapban nem eszünk, annyiba került. De a lényeg, hogy látunk! Tegnap letudtam én is 2 orvosi vizsgálatot, és még mennyi hátra van!!!

Amúgy jól vagyunk, zajlik az élet, mindig történik valami. Nem unatkozom annak ellenére sem, hogy a gyerekek reggel 7- du. 4-ig nincsenek itthon, sokszor még az ebéd utáni kávémat is elfelejtem meginni. Pedig azt hittem, majd varrogatok, hímezgetek, olvasgatok, meg ilyenek. Hahahahaha!!!! Majd ha nyugdíjba megyek:) Bár, ha belegondolok, a nyugdíjasoknak sincs sose semmire idejük...

Jaj!!!! Történt még egy fontos esemény nálunk: Gergő éppen tegnap felmondott a munkahelyén. Decemberben kezd az új helyen. Részletekről majd később:)

Drága férjem már megint újratelepített ezen a gépen mindent, így most nem tölthetek csak úgy fel ide képeket, ezért azok most nem lesznek, pedig annyi mindent fényképeztem a blogom számára!!! Majd jövőre- ha így haladok:)

Történt még egy csomó kis aranyos apróság is, de arra több nap is kéne, hogy mind leírjam. Na de azt azért még gyorsan tudatom mindenkivel, a fiúnk elkezdett beszélni! Ugyan még csak ott tartunk, hogy mindent megismétel, amit hall, de néha már magától mond dolgokat: pl. pijosz autó (piros autó), iden (igen), tjaktoj (traktor). Imádom!!! A nagyon nyomatékos "n" betű jelenti azt, hogy: én, nekem, nálam, hozzám, stb.

Ez most olyan lett, mintha levelet írtam volna valakinek, de most csak ennyire telik. Tele van a fejem mindennel, több szálon gondolkozom egyszerre. Még csak holnap kezdek dolgozni, de már most kivagyok. Mi lesz itt később????

KEZDŐDIK!!!!!!!!!

2009-11-03T10:52:00.003+01:00

Holnaptól megyek vissza dolgozni GYES mellett!!!! Tiszta ideg vagyok, izgulok, parázok és társai. Szó szerint remegek, mintha egy vizsga előtt lennék. A sírás is rám jön időnként, normális ez??? Imádtam itthon lenni a gyerekekkel, és még maradnék is életem végéig háztartásbeliként, ha megtehetném. Aranyos volt az ovónő, ma reggel megölelgetett, tudja hogy holnap kezdek, de inkább maradnék itthon. Az internetre az utóbbi 1-2 hónapja semmi időm nem maradt, ezután még ennyi sem lesz. Vagy a fene se tudja...

Aki most kedden olvas, gondoljon rám holnap reggel fél 8-tól és küldje nekem a pozitív energiákat, nagyon nagy szükségem lesz rá!!! Köszönöm!!!

Dokinál

2009-09-25T10:22:00.003+02:00

Reggel elvittük kicsi fiút a bölcsibe- sírt. Aztán Rékát vittem oviba- sírt. Aztán én mentem a dokimhoz- én nem sírtam:) Ma már jól vagyok, csak olyan izomláz szerű fájás maradt a derekamban, nyakamban és a lábamban. A torkom fáj és be vagyok rekedve, de ez már semmi a tegnapi állapotomhoz képest. A doki megvizsgált- torok, szív, tüdő-, aztán azt mondta, nem indokolt az antibiotikum, így azt nem ír fel, viszont c- vitamin, tea, torokra szopogatós tabletta az kötelező. Azt mondta, most sok az ilyen láz nélkül lezajló vírusfertőzés, és mivel most nekem ilyen van, maradjak inkább otthon, mert ez fertőző. Így nem megyünk hétvégén anyuékhoz sem:( Ő jövő héten akarja magának beadatni a H1 N1 elleni védőoltásokat, de ha lebetegszik miattam, nem kaphatja meg. Pedig már lassan 3 hónapja nem találkoztunk!!!:( A barátnőmet se tudjuk így meglátogatni, pedig annyira készültem rá:(:(:(
Délután viszont az oviban 3-tól Márton napi vásár lesz mindenféle rendezvénnyel, palacsintasütéssel, pónilovaglással, virágvásárral, meg nem is tudom mivel. Réka egész héten erre készült, még reggel is azt mondtam neki, gondoljon a délutánra, és akkor biztos nem fog sírni, de így most, hogy fertőzök, mit csináljak???? Mondjuk ma csak Gergő kedvéért mentem orvoshoz, mert magamtól nem mentem volna, ma már semmi bajom nincs. Ha nem megyek el, nem is tudom, hogy fertőző vírusbetegségem van. Tehát akkor most mit csináljak???????????? Elvihetem én őket?

Beteg vagyok:(

2009-09-24T11:23:00.004+02:00

Ma nekem volt borzasztó éjszakám. Tegnap már éreztem, hogy valami nem stimmel, vettem is be gyógyszert. Hajnalban hidegrázásra ébredtem, de csak 37.4-et mutatott a lázmérő. Bekaptam a második gyógyszert is. Fáj a torkom, fáj a hátam- tüdőm, érzékeny a bőröm, mint amikor lázas az ember. Az allergiámat most betetőzi a nátha is, tök jó.

A gyerekek ma már köhögtek is, de hőemelkedésük sincs, csak egy kis orrfolyás.

Réka ment az oviba. Kis drága csillagom mondogatta, hogy nem fog sírni, meg hogy ő nem akar ám sírni, csak az "ereje erősebb a gyomrában", és ezért csorognak úgy a könnyei, hogy nem is sír. Mikor elköszöntünk tőle, és visszafordult integetni a csoportszobából, láttam a könnyes kis szemeit. Annyira próbálta visszatartani a sírást, de nem sikerült. A nyakamba borult, elkezdett zokogni. Aztán már az óvó néni vigasztalta, és mondta neki, ha délután megint lesz dolga odabenn, bemehet vele segíteni. Ezzel kicsit sikerült megnyugodnia. Nekem viszont nem. Még most is csorognak a könnyeim... Sírás nem is volt több az oviban, viszont kinn az udvaron végig az óvó néni ölében ült. Mikor mentünk érte délután, már végeztek az ebédeléssel- Réka MINDENT megevett, még a tízórait is délelőtt-, de egy jó darabig nem vette észre, hogy ott álldogálunk szinte mellette. Énekelgettek az óvó nénivel, miközben a wc-nél várt mindenki a sorára. Nagyon örült, hogy hazajöhetett, de Anikónak már mondta, hogy szeretne ott aludni.
Nagyon rosszul voltam egész nap. Délután csak feküdni bírtam, még aludnom is sikerült egy kicsit. De jobban sajnos nem lettem. Nem bírtam elmosogatni, kiteregetni, semmire nem voltam képes. Réka egyszerűen nem akarta megérteni, hogy beteg vagyok, állandóan nyúzott, hisztizett, így délután már rászereltem a görkorit- ezért hisztizett egyfolytábam- és mentem ki vele a folyosóra. Nem is tudom, hogy bírtam menni a lábamon, de nem is mentem sokáig. Rászereltem az összes védőfelszerelését- sisak, térdvédő, könyökvédő, tenyérvédő-, aztán hagytam, boldoguljon egyedül. 2x huppant a fenekére- csak ott nem volt védve-, de semmi gond nem volt.
Este már vánszorogni se tudtam, de Rékának tegnap már megígértem a bundás kenyeret vacsira, hát meg kellett csinálnom. Ülve csináltam. Nagyon szenvedtem, 8-kor már ágyba dugtam a gyerekeket. Remélem, holnap már jobb lesz...

A 3. nap

2009-09-23T18:54:00.005+02:00

Rékának még rosszabb éjszakája volt, mint az előző. Vergődött, sírt, köhögött. Lázat mértem neki, mert nagyon melegnek éreztem, de csak 37.3 volt. Viszont szinte a hányásig köhögött, mondta is, hogy mindjárt hányni fog. Közöttünk aludt, kapott lázcsillapító szirupot, és a hányásra se került sor. Már elterveztem, hogy reggel viszem a dokihoz, de reggelre már kutya baja sem volt, mintha kicserélték volna.Így vittem az oviba.
Gergőkével hazafelé jövet megint játszótereztünk. Hála a jó reflexemnek nem történt komoly baj, különben akkorát esett volna a csúszdához felmenő rész tetejéről, hogy arra biztos örök életére emlékezett volna. Arra többet nem is volt kedve felmászni, de haza nem akart menni. Csak később. Otthon olyan gyönyörűen eljátszogatott egyedül, hogy egy csomó mindent tudtam csinálni.
Réka ma ott is ebédelt az oviban, így negyed 1-re mentünk érte. Na ma már 2x is sírt a kis drágám: az nap elején és végén kint az udvaron. Nem is játszott kinn, hanem bement az óvó nénivel a terembe, ahol együtt díszítették fel a csoportszobát őszi díszekkel. Az ebédből nem nagyon evett, és az uzsonnát is hazahozhattuk. Ezt otthon rögtön betermelte- 1 szelet mogyorókrémes kenyér-,mert hogy éhes maradt:) Miután kisGergő elaludt, Réka tévézett. 4-kor ő is elaludt a kanapén. Hát csak elfárad ez a kicsi lány az oviban:)

Aztán egyszer csak jöttek apósomék... Rékának odaadták a névnapi ajándékát- ami november közepén lesz-, egy pár görkorit, hogy használja ki, amíg még jó idő van. Bővíthető, a mérete 28-31. Réka lába 25-26-os. De nem baj. Kicsi lány azonnal kipróbálta, igazi profi volt!!! Csak párszor kellett úgy kísérgetni, hogy fogtuk a kezét, aztán már egyedül araszolgatott, és a lábán is simán megállt. Nagyon ügyi volt!
KisGergőnek is hoztak ajándékot, nehogy ő kimaradjon... És na mit kapott? Egy NAGYON BORZASZTÓAN HANGOSAN ZENÉLŐ KISAUTÓT. No comment..................
Mikor fényképeztem Rékát a görkorijával, kisGergő is addig hisztizett, amíg őt is lefényképezem az ajándékával. Mondjuk egyébként is csináltam volna képet, de nem győzte kivárni:)

2. nap az oviban és az Autómentes Nap

2009-09-23T17:11:00.010+02:00

Réka éjjel rosszul aludt, kedden reggel torokfájással ébredt. A meleg reggeli tea után már kutya baja volt, de aggódtam, mert tegnap reggel meg hőemelkedése volt egy picike. Mondjuk még mindig taknyos, valószínűleg a száján vette éjszaka a levegőt, ezért lehetett érzékeny a torka. Legalábbis a nap további részében már szóba se került ez a dolog.
Ma kisGergő nem ment bölcsibe, így 8-ra hármasban vonultunk az oviba. Réka az elköszönés után vissza se nézett megint, vonult játszani. KisGergő is ment volna befelé, de mi mentünk tovább a dolgunkra. Befizettük Réka szeptemberi ebédjét, aztán elidőztünk a játszótéren. Jó kis reggeli program volt, jól esett a reggeli hűvös levegőn mászkálni.
Kicsi fiúnak még mindig fáj egy kicsit a pisilés, de hát nem csodálkozom rajta. Mikor tisztába akartam tenni, láttam, hogy éppen tartja vissza a pisit, éppen csöpörög neki, így visszaadtam rá a pelust és kiszívtam az orrát. (Még mindig nagyon trugyis szegénykém. Jól is jön most ez a kényszerpihenő a bölcsiből már csak emiatt is.) Az orrszívást nagyon utálja, üvöltött is rendesen. Na de ezzel egyidejűleg nem csak az ordítást sikerült tisza erőből kipréselnie magából, hanem a pisit is. Az ölemben ült, éreztem, hogy melegszik a pelus. Hát, jól telerakta! Nem tudom mióta tartogathatta, mert mindig volt a pelusba valamennyi cucc. Több nem is fért volna bele, így rákészültem a kukitisztításra. Hát, nagyon utáltam, de ő még jobban. De legalább szép a seb, bekentem kenőccsel is. Aztán ölbe vettem, és 2 perc múlva 10-kor már álomba is szenderült. Mivel addig miatta nem tudtam otthon semmit csinálni, annyira kis nyűgös volt, így belevetettem magam a munkába. Takarítottam, mosogattam, megfőztem az ebédet. Fél 12-re mentünk Rékuért, Gergőkét ébreszteni kellett, mert durmolt volna még tovább is. De nem volt gond, mikor mondtam, hogy megyünk Rékáért az oviba, pattant mint egy gumilabda, már vette is a cipőjét. Kicsi Réka ma már sírdogált kint az udvaron, nagyon várta, hogy menjek érte. De különösebb gond ma sem volt vele.
Ebéd után elaludtam, a kicsik meg hagytak. 3-ra mentünk a gyerekdokihoz, aki nagyon meg volt elégedve a fiam kuksijával, azt mondta, gyönyörűen megcsinálták. Ők is bekenték neki, volt ordítás, de csak amíg a művelet tartott. Megkaptuk az igazolást a bölcsibe, pénteken már mehet is.
Aztán elvonultunk a főtérre: ma van az AUTÓMENTES NAP csomó játékkal, programmal. Réka majd' kiugrott a bőréből, imádja az ilyesmit.
Először is kirakott 2 kirakót- ezért egy nyakbaakasztós kulcs és mobiltartót választott-, aztán bekötött szemmel kiválogatta az egyforma műanyag figurákat, ezért egy csokis müzliszeletet kapott.

Íme a lány a nyereményeivel:

Kicsi fiú is kirakott egy kirakót kis segítséggel, így ő is betermelhetett egy csokis müzlit.

Aztán kipróbáltak egy csomó mindent:

Viaszgyurmáztak is. Réka egy kicsit mérges volt, amikor észrevette, hogy az 1 nagy szemű lepkéjéből 2 szemű lepkét csináltam.

A karikadobálásnál azért volt mérges, mert kisGergő mindig lelopkodta a rúdról a már rádobált karikákat.

Volt biciklis felvonulás is, nagyon sokan voltak. A főtértől indult a menet, aztán oda is érkeztek vissza. Gergő éppen akkor jött hazafelé, álldogált is egy darabig az útlezárás miatt, ő nem tartotta annyira jópofának akkor ezt a dolgot. Mikor megérkezett a több száz bicajos, a műsorvezető 3-ig számolt, és akkor mindenki felemelte a bringáját. Nagyon jól nézett ki, de a kép ezt sajnos nem adja vissza.

Aztán a nap csúcspontja képpen fagyiztunk egyet, Gergőke is nagyon ügyesen ette. Mikor már megvettem a fagyikat, akkor jutott eszembe Réka reggeli torokfájása. De mivel reggel óta nem mondogatta, el is feledkeztem róla. Nagyon felelőtlen anya vagyok?
Szóval ez a nap nagyon jól sikerült. És még az idő is szuper volt!

1. nap az oviban + egy kis urológia

2009-09-23T15:57:00.013+02:00

Gergő hétfőn nem ment be dolgozni, hogy tudjon minket furikázni kisGergővel a vizsgálat után. Így négyesben ballagtunk el a bölcsibe. Legalább már Gergő is tudja merre kell menni és mi hol van, és legalább az egyik gondozónővel is találkozott. Kicsi fiún meglepődtem, mert miután megmostam valamijét- azt hiszem a kezét-, és olvastam valami kiakasztott hirdetményt, mire feleszméltem, már kinyitotta magának a csoportszoba ajtaját, és már benn is volt. Sírás nélkül!
Aztán otthon megreggeliztük, összeszedtük a cókmókunkat, és indultunk az "igazi" oviba, amikor már bent is lehet lenni, nem csak az udvaron! A cipőit Réka vitte, az összes többit apa.

Be nem állt a kis drágám szája, magyarázott mindent, mert hogy apa szinte semmit nem tud, mi hol van és hogy működik, ő még nem járt az oviban. Mindent vittünk, amit kellett, sőt még többet is:) Az elválás nagyon könnyen ment, szinte vissza se nézett ránk, mikor elvonult keresgélni a játékok között.

9- fél 12-ig volt ott, nem volt semmi gond vele. (Eredetileg 9-10ig lett volna, de mivel múlt héten simán elvolt nélkülem 1 óra hosszát, így maradhatott tovább rögtön.) Réka már alig várta, hogy érte menjek, de nem sírt. Ő lett a NAP HŐSE, mert hogy szuperül viselte az 1. ovis nap akadályait. Így megkapta a csoportja plüssfiguráját- egy őzikét, mivel őzike csoportba jár. Hazahozhatta, de másnapra vissza kell majd vinni. Kaptam egy papírt is "Első napom" felirattal, amire majd le kell írnom, hogy meséli el Réka az 1. napját az oviban. Mikor jöttünk hazafelé, azt mesélte, hogy mondta az óvó néninek, hogy nagyon fáradt és álmos, ami azért nagy szó, mert ő 1 éves kora óta nem alszik nappal. Nagyon szeretett volna már ott aludni, és azt hitte, ha ezt mondja, akkor le is fektetik az ágyba:) Ő azt mondta, azért kapta az őzikét, mert szépen ült törökülésben, amikor az óvó néni az ovodai jelekhez kapcsolódó mondókákat, énekeket, verseket olvasta. Felsorolta a játékokat, amivel játszott, és mondta azt is, hogy még nem barátkozott. (Pedig már nagyon vágyik egy kis barátra:) Az udvarra menet egy kislány kezét fogta, aki megkérdezte a nevét. Ő is visszakérdezett, de a névre már nem emlékszik:) Egy másik kislány meg ellökte az udvaron, megütötte magát, de nem szólt az óvó néninek, mert nem fájt neki nagyon. Hát ilyen élményei voltak a gyereknek:)
És íme a nap hőse:

Kicsi fiúért Gergő ment a bölcsibe, mert ugyanakkor kellett érte menni, mint Rékáért. Az urológiai vizsgálat miatt ebéd után elhoztuk. Zsuzsi jött vigyázni Rékára. Tegnap délután jutott eszünkbe, hogy ugyan ma mindketten itthon leszünk, de azért már csak nem kéne Rékut is bevinnünk a dokihoz, amikor kisGergőt "műtik". Szerencsére rá is ért, és egy pár busz lekésése után pontosan meg is érkezett:) 14.10-re volt időpontunk, de már 2 előtt ott voltunk. Természetesen Gergőke már az autóban elaludt, és egyszerűen nem bírtuk felébreszteni. Pontosan időben hívtak be minket, nagyon örültünk neki. Akkor ébredt csak fel a drága, amikor lefektettük az ágyra levetkőztetni. A doki nagyon aranyos fiatal hapsi volt, diszkréten ki is vonult az asszisztensnővel együtt, hogy ne őket lássa már meg először, amikor felébred. A kis művelet nem tartott sokáig, de borzasztó volt. Gergő a kezeit fogta le, én a lábait próbáltam leszorítani. Majdnem nem sikerült! Ordított, mint a sakál szegénykém, de ahogy vége lett a dolognak, felöltöztettem és felvettem, azonnal elhallgatott. A vállamra tette a fejecskéjét, és majdnem visszaaludt:) Csodálkozott a doki is meg mindenki, hogy csak ennyi volt az ordítás, de hát hála istennek! Utána még megnézegettük a kórháznál a mentőautókat és hazamentünk. Úgy nézett ki, Gergőkét nem nagyon viselte meg a dolog, azonnal motorra pattant, rohangált, jó kedve volt. Még Zsuzsival is elment a patikába kamilláért a csattogós lepkéjével. Nem volt belőke gond, hogy otthon maradtam:)

Na de délután jött az 1. pisi. Vagyis legalább 1 csepp. Visított. És innentől kezdve megpróbálta visszatartani, de 1 csepp mindig kibuggyant, és csípte neki a friss sebet. De aztán kijött az adag, keservesen sírt, de csak addig, ameddig tartott, és mentünk is le homokozni. Jó sokáig lent maradtunk. Volt egy kis időm, telefonálgattam barátnőknek, na de jellemző módon éppen egyik se vette fel... (Mondjuk később visszahívtak, volt is traccsparti rendesen, sikerült is későn ágyba jutnunk.) Aztán eljött a fürdetés ideje. Kamillás fürdőt csináltam. A seb miatt kellett, de én nem mertem neki felhúzni a bőrt a kis kukiján a gyereknek, ez a feladat Gergőre hárult Én csak segédkeztem. Be volt neki dagadva nagyon, fájt is rendesen. De túléltük. Az ölemben el is aludt, miközben telefonáltam. Felkészültünk egy sírós éjszakára, de nem volt semmi. Csak Réka vergődött kicsit, nem aludt jól.
Éjjel még megírtam kicsi lány 1. napját. Hát, majdnem bele is aludtam...

A szandál

2009-09-23T15:40:00.004+02:00

A vasárnap délelőttünk a szandál keresésének jegyében telt, ami Réka benti cipője lett volna az oviban. De már ősz van, szandi sehol nincs, ahol van, az nem Réka mérete. Ami vékonyabb zárt cipőt találtunk, az sem volt jó Rékára. Így üres kézzel tértünk haza. A meglévő kis szandiját szuperül kisikáltam- eddig kintre használta, de lassan már zárt cipőre lesz szükség -, az lesz a benti cipője.
Lustálkodtunk otthon, nyugi volt 1000-rel.

Késő délután előszedtem a varrógépet, hogy Réka cuccaiba belevarrogassam a jeleket. 1-2 óra kínlódás után bedobtam a sarokba, valami nem stimmel a géppel, egyszerűen nem lehet vele varrni! Kicsit idegbeteg lettem ettől, vagyis inkább bosszús, de emiatt a malőr miatt viszont éjszakába nyúlóan varrogathattam kézzel. De mindennel kész lettem, indulhat is Réka az "igazi" oviba!

Vackor játszóház

2009-09-19T19:00:00.005+02:00

Szombat délelőtti programunk az volt, hogy elvonultunk a Vackor Játszóházba! Réka már nagyon várta, a nyáron ugyanis szünetelt ez a dolog. Ezt a játszóházat a zenebölcsisek szokták szervezni. Mi ugyan már nem járunk, mert Réka már kinőtt a zenebölcsiből, a zeneovi meg 5 éves kortól van, de kaptuk a meghívást emailben, és így mentünk!!! (Kicsi fiút meg nem hordom, mert bölcsibe jár, és a zenebölcsi délelőtt van.)
Szóval volt nagy játszás, és sírás a végén, hogy haza kellett jönni, de nagyon jó volt.
Íme a képek:

Az allergiám

2009-09-19T18:46:00.002+02:00

Még mindig szenvedek, de már valamivel jobb, mint volt. A szemem már nem viszket, szemcsepp nem kell, és átalszom az éjszakát is orrfújás és tüsszögés nélkül. A 3 párna helyett is már csak 2 kell:) Viszont kora délutántól lefekvésig teljesen el vagyok dugulva, az nagyon rossz. Délelőtt is fújom az orrom állandóan, na de a délután az borzasztó. A gyógyszert 2 hete szedem, és ettől már legalább fáradékony is vagyok, ez az egyik mellékhatása. Szerencsére még megtehetem, és le tudok dőlni délután, ha nagyon nem bírom már. Nagyon várom már a végét...

Orvosok

2009-09-19T18:30:00.002+02:00

Csütörtökön voltunk tanácsadáson. Rékának megcsinálták az orvosi papírjait az ovikezdéshez, és az igazolást is megkaptuk, hogy közösségbe mehet. Beszéltem a doktornővel kisGergő urológiai vizsgálatával kapcsolatban. Oda hétfőn megyünk majd, és ha megcsinálják a kis beavatkozást, utána nem megyünk bölcsibe pár napig. Már most úgy izgulok emiatt! Gergő hétfőn nem is megy dolgozni, így tud vinni- hozni minket, és segít lefogni a gyereket, ha kell.
Pénteken a szemészetre vittem a gyerkőcöket. Megállapította a doktornő, hogy tényleg kicsit kancsalok, így felírta a pupillatágító szemcseppet nekik és megkaptuk a következő időpontot is. Jó volt, mert negyed 5-re és 3/4 5-re volt időpontunk. De mivel 4-re odaértünk, és a 4 órás "beteg" nem ért oda, így bemehettünk, és negyed 5-re végeztünk is mindennel. Az egy plussz meglepetés volt, hogy 4000 Ft helyett csak 2000 Ft-ot kért el a dokinő. (Gyerekenként 2000.- különben) Mondjuk az tény, hogy nem volt valami hatalmas vizsgálat, de vizsgálat volt:)

A fizetésem

2009-09-19T18:11:00.002+02:00

Annyira vártam már az "első" fizetésemet, de miután még 10-én sem utalták, rátelefonáltam a főnökömre. Azt mondta, ne aggódjak, a könyvelő majd 14-én hétfőn fogja elutalni. De mivel még csütörtökön sem jött meg a pénz, beballagtam a munkahelyre. A főnököm éppen bent volt, és kiderült, ELFELEJTETTÉK az én pénzemet küldeni, de így legalább ott helyben megkaptam a kezembe. Ráadásul öröm is ért, mert arra nem számítottam, hogy amíg a szabimat töltöm, addig a teljes 8 órás bér jár, 6 órás fizetésem csak azután lesz, hogy letelt a szabadságom, és tényleg 6 órában dolgozom. Nagyon hülyén éreztem magam, hogy így koslattam a pénzem után, és megmondom őszintén, egy kicsit rosszul is esett, hogy így "elfelejtődtem". Tudom, hogy rengeteg dolga van a könyvelőnek meg a főnökömnek is, de tényleg rosszul esett:( Nagyon hülye vagyok???

Ovi

2009-09-19T17:30:00.003+02:00

Hétfőn végre elérkezett a nagy nap, Rékát vittem az oviba! Mondjuk még csak 1 hét múlva kezdjük igazából a beszoktatást, de azt mondták az ovónők a családlátogatáskor, hogy már 1 héttel korábban is vihetem 11 óra körül, akkor kint vannak a csoportok az udvaron, és akkor majd ismerkedhet a kinti dolgokkal és a gyerekekkel.

1. nap negyed 12 után érkeztünk, így csak 5-10 percig maradhattunk, mert fél 12-kor mennek be a csoportok. (Ekkor mondták, hogy már fél 11-re lehet menni.) Nagyon élvezte Réka a dolgot, rögtön ment is játszani.

Kicsit csalódott volt szegénykém, hogy csak keveset maradtunk, de legalább már ott voltunk! Mondta az egyik ovónő- mind a kettőt Anikónak hívják különben:)-, hogy úgy látja, nem annyira "rajtam lógó" típusú a gyerek, így holnap akár el is mehetek a dolgomra, biztos nem lesz vele gond 1 óra hosszáig. Aranyosak voltak, mert ahogy meglátták Rékát, rögtön a nevén köszöntötték- pedig csak 1x találkoztak vele augusztus végén. És szinte ujjongtak, hogy végre ő is ott van velük, és ez kell a gyereknek, hogy tényleg legyen kedve minden nap ott lennie. Arra is emlékeztek, és mondogatták ott a többi ovónőnek, hogy ő az a kislány, aki úgy színez, hogy nem megy ki a vonalból. Dagadt ám a mellem:) Aztán ahogy beszélgettünk, szóba került ez az évvesztes dolog. Ugyanis a nyári születésű gyerekeim a bölcsi szerint nem évvesztesek, mert aug. 30-ig kell betölteniük azt a bizonyos életkort, az ovi szerint pedig évvesztesek, mert szerintük meg május 30. ez az időpont. Ez Réka szempontjából már mindegy, ő most kiscsoportos, pedig már 4 éves, de nem is baj, jó ez így. De a bölcsiben nemrég közölték, hogy mivel kisGergő aug. 30-ig betölti a 3 évet, így oda már nem járhat tovább, kiteszik, az ovi viszont nem fogja felvenni, mert május 30-ig még nem lesz 3 éves. Most akkor mi is van???? Anikó nem tudott erre mit mondani, csak annyit, hogy ráérünk ezzel foglalkozni majd akkor, ha aktuáis lesz a dolog, hátha addig történik ez ügyben valami változás. Hát, ez nem valami bíztató...
Kedden tényleg otthagytam Rékát az oviban az udvaron, nem volt semmi gond vele. Kis drágám mondogatta, hogy nem fog sírni, mint ahogy kisGergő, és tényleg nem is sírt, igazi nagylány volt! Szépen eljátszogatott, bár a barátkozás még nem nagyon megy neki. Ha valaki próbál vele barátkozni, ő nem nagyon válaszol, eléggé bizalmatlan mindenkivel. Remélem ez majd változik, ha már ismerősek lesznek az arcok, akiket nap mint nap látni fog maga körül. Bár a hét vége felé már próbált barátkozni ő is, de elutasítást kapott. Azt is remélem, ez nem veszi el a kedvét a későbbiekben.
Megvettük már neki a kinti cipőjét is, már csak a benti cipő hiányzik. Folyamatosan veszem neki a kis ruhákat is. Egyes turkálókban olyen szuper darabokra bukkanok!
Pénteken abban maradtunk az ovónőkkel, hogy hétfőn már rögtön ott lehet 9-fél 12-ig is! (Eredetileg csak 9-10-ig lenne.) De mivel a héten már bebizonyosodott, hogy nincs vele gond, ha nem vagyok ott vele, maradhat tovább is, mint 1 óra hossza. Viszont jövő héten még nem fog ott aludni, mert pénteken lenne az 1. ottalvós napja, de mivel akkor éppen Márton- napi rendezvény lesz délután, így ezzel majd csúszunk egy kicsit. Na de ami késik, az nem múlik ugyebár:)

Bölcsi

2009-09-19T16:57:00.002+02:00

Kicsi fiú szépen beszokott a bölcsibe. Mindig azt mondják, nincs vele semmi gond, eszik, alszik, játszik szépen. Remélem tényleg így van, de hát miért is ne lenne.
A héten 1x leesett az ágyról a déli alvás közben, akkora lendülettel fordult. Itthon életében 1x vagy 2x pottyant csak le, ezért csodálkoztam is, de nem sokáig váratott magára a 3. leesés. Még aznap éjfélkor, hogy a bölcsiben megtörtént az eset, otthon is a puffanásra ébredtem. Szerencsére nem rázta meg nagyon a dolog, szépen visszaaludt, nem ütötte meg magát nagyon, csak megijedt.
2x próbáltam meglesni a kicsit az udvaron:) Első alkalommal arra voltam kíváncsi, kivitték-e őket eső után játszani, ugyanis pont azon a napon adtam rá a legvékonyabb nadrágját, és nyitott cipője volt csak, cserezoknit se vittem még be neki. Aggódtam, hogy megfázik szegénykém, mert ugyan van bent melegebb ruhája, de a gondozónők nem nagyon szokták ilyenkor átöltöztetni a gyereket. De aznap egyáltalán nem voltak kinn, így teljesen megnyugodtam. Aztán a héten 1x épp arrafelé volt dolgom, és láttam messziről, hogy a kis drágám áll a homokozóban, és nagyon odakoncentrálva rugdos egy műanyag játékot. Gyorsan mentem is arrébb, nem akartam, hogy észre vegyen.
Azt nem nagyon szoktam érteni, hogy miért mocskos állandóan a ruhája. Persze az ételtől, de kezdem azt hinni, hogy nem adják rá az előkéket, ahogy megbeszéltük. Tudom hogy nagyon maszatolva eszik, és megbeszéltük, hogy mindig ráadják legalább az egyiket, de ahogy elnézem néha a pólóját, tutira nincs rajta 1 sem. Ez csak azért bosszant kicsit, mert iszonyú drágán sikerült beszereznem azt a nyomorult előkét, mint egyszer már írtam is. Na de mindegy, eddig még mindent ki tudtam mosni a ruhából. De legalább bosszankodhatok valamin. Ugye, apa:):):):):)
Pénteken a kis nadrágja is fordítva volt rajta, egyedül öltözött fel a drágám az alvás után:) A gondozónő nem vette észre:) Akkor a pulcsiját is kerestetni kellett, nem volt a szekrényében. Valahol a másik csoport szekrényében volt. Napokig a kis sapkája sem volt sehol, aztán egyszer csak előkerült. Emiatt nem szóltam, mert nem voltam benne biztos, hogy ott volt-e a szekrényében, vagy hazavittem. Na de előkerült. Úgyhogy szemfülesnek kell ám itt lenni. Sok a gyerek, kevés a gondozó, értem én, nem is problémázom, csak figyelek:)
Most már 3 után megyek érte mindig, ekkor már megint kint vannak az udvaron. Aranyosak a gyerekek, mert amikor elmegyünk, hangosan köszöngetnek, hogy "Szia kicsi Gergő!" Pici fiú meg integet nekik, ő még nem sziázik. A gondozónőknek is mosolyogva integet már. De még mindig, amikor meglát délután, elkezd sírni, úgy szalad felém. Ő nem nevet vagy örül ilyenkor, hanem sír. Örömében, gondolom... Hamar abbahagyja, de sír.

Most még annyira jó!

2009-09-10T17:18:00.004+02:00

Az ebéd utáni kávém közben gondolkodtam el azon, hogy mennyire jók mostanában a napjaim, és milyen borzasztó, hogy nemsokára már nem így lesz. Sőt, ilyen helyzetben soha többet nem leszek:( Először is korábban kezdődik a napom, mióta kicsi fiú bölcsibe jár- bármilyen furcsa, de én ennek örülök. Így valahogy sokkal többmindenre jut időm, már jóval ebéd előtt kész vagyok szinte minden házimunkával, beleértve a főzést is- ha éppen főzök. A reggeli bölcsibe vonulás felér egy jó kis sétával a friss levegőn, és ezt most annyira élvezem!!!! Időnként eljátszogatok Rékával- lassan már ez is a múlté lesz, ha már oviba jár. Pár hónap múlva, ha már dolgozni járok, nem igazán lesz arra példa, hogy hétköznap ebéd után a kanapén elterpeszkedve szürcsölgetem a kávémat, miközben szikrázóan süt a nap és duruzsol a zene a rádióból. Az is olyan jó, amikor végre mehetek picurkáért a bölcsibe. Az majd jó lesz később is, ha végre hazavihetem, de már nem sokáig lesz az, hogy otthonról indulok. Úgyhogy most ez is olyan jó!
Általános kisiskolás korom óta arra vágytam, hogy kisgyerekes anyuka lehessek, és többek között az legyen a délelőtti programom, hogy babakocsit tolva sétálgassak a gyerekkel vásárolni. (Ilyen főként dolgozatírás közepén jutott eszembe, amikor az ablakon kinézve ilyet láttam:)) Aztán eljött ez az idő is, és lassan elmúlik. De addig is élvezem, és lubickolok ebben a kis idillben, ami most nekem annyira jó!

Képek bölcsibe menet:

Rékának 3 éve megvan ez a babakocsija, de még soha nem volt ingerenciája kivinni az utcára. Most eljött ez a pillanat is. Tegnap óta így járunk kisGergőért a bölcsibe.
Kicsi fiú ma szépen uzsonnázott, 3/4 3-kor jöttünk el. Holnap már elég csak 3-ra mennem. Így megyek majd egy darabig, amíg tudok, aztán ha eljárok dolgozni, úgyis ahhoz kell igazítani mindent. Ma se volt gond a kissráccal, úgy néz ki beszokott szépen a kis drágám:)

Szülinapozás

2009-09-09T17:14:00.010+02:00

Reggel sikeresen elaludtunk, így rekord idő alatt készülődtünk össze. Legalább már azt is tudom, hogy ilyenre is képesek vagyunk:) Bár a gyerekek nyűglődtek egy kicsit, mert ébreszteni kellett őket, utána pedig azonnal öltözködés, de nem volt különösebb gond.
Otthon rendezgettem a lakást, takarítottam, becsomagoltuk Rékával Gergő ajándékát- amit magának vett meg Pesten:)-, játszottunk, mostam, teregettem meg ilyenek. Réka mostanában előszeretettel játszik bölcsiset, ovisat meg iskolásat. Itt éppen ő a babáinak a tanítónénije:

Délután mentünk Gergőkéért a bölcsibe. Ma sem uzsonnázott még ott, majd holnaptól... Épp ezért holnaptól már nem 2-re, hanem fél 3-ra kell érte mennünk. Otthon meguzsonnáztak a gyerekek és nekiálltunk muffint sütni apának. (Gergő nagyon kevés édességet eszik meg, ezt tudom, hogy szereti.)

Epekedve vártuk apát késő délutánra, Réka még rajzolt is neki meg vagdosgatott formákat színes papírból. Aztán megtörtént a köszöntés is. A gyertyákat 3x kellett meggyújtani, mert persze a 2 gyereknek is el kellett fújnia külön- külön. Gergő nagyon örült az ajándékának- hahaha-, de hát a bontogatás is a gyerekek feladata volt. Mint ahogy a muffinok elpusztítása is...

Nem volt nagy ünneplés, de nem is szoktunk nagy feneket kerekíte ilyen dolgoknak. Nekünk bőven elég egy szóbeli köszöntés is, meg hogy itt vagyunk egymásnak, szeretjük egymást, és úgy élünk ahogy élünk. Az ember ugyan mindig többre vágyik, mint amilye van, de azt hiszem, mi maximálisan elégedettek lehetünk a sorsunkkal:) Nem hiányoznak ajándékok ahhoz, hogy boldogabbak legyünk:)

Ja, ez kimaradt. Hát nem gyönyörű???????

Szülinap!

2009-09-09T10:05:00.002+02:00

BOLDOG 31. SZÜLINAPOT DRÁGÁM!!!!!

Jó kis nap

2009-09-08T19:17:00.010+02:00

Kicsi fiúnak nagyon rossz éjszakája volt, és nagyon nyűgösen ébredt. Mondtam is reggel a gondozónőnek, hogy ne csodálkozzon, ha ma esetleg gond lesz vele. Már a cipőcserénél nagyon sírt. Átadtam Margitkának és becsuktuk az ajtót. Egy darabig még ott dekkoltunk, mert ki volt akasztva az ebédbefizetés, kerestem, mennyit kell fizetnünk és mikor, és egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy csönd van. Hát tényleg csak addig ordít, amíg el nem hagyom a bölcsi épületét. Ez megnyugtatott.
Rékával otthon megreggeliztünk, aztán elindultunk csatangolni a Malomba. Szülinapi ajándékot kerestünk volna, de nem találtunk. Viszont a játéküzletbe beszabadultunk, mindent tüzetesen megnéztünk, aztán teljesen véletlenül felfedeztünk a 4. emeleten a Kölyökparkot! Fizetős persze, 550.- fél órára 1 főnek, de fogalmam sem volt, hogy van itt ilyen! Rékát nagy nehezen rábeszéltem, hogy most ne menjen be, majd délután kisGergővel együtt, úgyis csak 1 gyerek lézengett ott, és hát különben is úgy igazságos. Kimentünk fent a teraszra, még itt sem jártam sosem. Legközelebb csinálok onnan képeket a városról.
Még délelőtt hazaértünk. Gyorsan rottyantottam egy kis ebédet, megebédeltünk, elszöszmötöltünk, és már mentünk is a kicsiért. Kicsi fiúval semmi gond nem volt a bölcsiben, Jutka néni azt mondta, holnap majd már ott is uzsannázik. Furcsa, én úgy tudtam, múlt héten már ott uzsonnázott- pontosabban nem evett, ezért hoztuk haza a kaját-, Margitka legalábbis ezt mondta, múlt héten ő volt a délutános. Ezért is hoztam el a gyereket majdnem fél órával később előző héten. Na mindegy... Mentünk haza uzsizni, aztán irány vissza a Malomba. Szuper volt a játszóház! Réka meg sem állt, állandó mozgásban volt, a legtöbb képen el is mosódott, annyi minden új dolog volt, mindent egyszerre akart látni. KisGergő állandóan a nyomában totyogott, olyan aranyosak voltak. Íme a képek:

Nagyon hamar eltelt a fél óra:( Vinnyogtak egy kicsit, mert el kellett jönni, így elvonultunk a főtérre is, ettől egy kicsit jobb kedvük lett. Nagyon fújt a szél, hűvös volt, amolyan tipikus őszi idő.

Rékával ma tényleg sokat császkáltunk, nem is csodálkoztam rajta, amikor már fél 8-kor menni akart lefeküdni. Ilyen korán már régen kerültek ágyba:)

Hét elején...

2009-09-07T22:33:00.004+02:00

Bölcsiben továbbra sincs különösebb gond. Kicsi fiú ordít reggel, mikor otthagyjuk, de ennyi. Kérdeztem, meg szokta-e enni a reggelit, mert ha nem reggelizik, akkor indulás előtt adok neki valamit. De azt mondták, ne adjak inkább, szokja meg azt, hogy odabent kell ennie reggel. Hát, jó. Mikor fél 3-kor eljöttünk, és Jutka néni elköszönt, kisGergő integetett neki, sőt rá is mosolygott! Nem nagyon láttam még mosolyogni a kicsit a bölcsiben, talán csak az első 1-2 napban. Na de a gondozónők sem, így Jutka néni széles vigyorral mondta- mert nekem éppen háttal állt a fiam és nem láttam-, hogy mosolygott. Ez jó jel:)

Otthon Réka ma sokat babázott. és egyszer csak odajött hozzám, és nagy komolyan azt mondta, hogy ő már alig várja, hogy felnőtt legyen. Mikor visszakérdeztem, hogy miért, azt felelte, hogy azért, mert akkor majd neki is lehet igazi kisbabája. Olyan aranyos volt! Van még ideje bőven, még csak 4 éves, és aki ezt véletlenül nem tudná, a pólóján is ezt hírdetjük:)

Ugyan ma egyikük nózija sem szörcsögött vagy folyt, de azért "kiporszívóztam" mindkettőnek éjszakára. Kicsi fiúval kezdtem, eléggé vergődött, utálja, de hát ki nem utálná. Aztán jött Réka. Az elején jól tűrte, de később már ő is ordított. De legalább kitisztult az a nózi. A műveletet kisGergő nagyon tudományosan szemlélte. Gergő le is fényképezte hátulról, imádom azt az összekulcsolt kis kezét!!!

Képek

2009-09-07T11:20:00.006+02:00

A múlt héten egy kicsit "képmentes" volt a blogom, pedig fényképeztem én, csak sose jutottam el odáig, hegy fel is tegyem őket. Most bepótolom:)
A múlt hétvégén ugyebár a szomszédtól kaptunk egy rakás játékot meg könyvet, amit kiselejteztek. Nincs itt az összes, mert még fényképezés után is kaptunk egy adaggal:)

Kicsi fiúkám nem csak autókázni szokott ám, hanem babázni is! Szokta tologatni a babát a babakocsiban, magához szorítva, vigyorogva mászkál vele, miközben lapogatja a baba hátát, mintha büfiztetné. Itt éppen ad neki is az uzsonnájából.

Most hétvégén kisGergő gyanúsan csendben volt. Így találtunk rá:

Kicsi fiú kirámolta a legókat a helyéről, és a tárolót kicipelte a nappaliba, amibe egy autó társaságában beköltözött. Nagyon sokáig elszöszmötölt így, annyira édes volt! Utána persze jött a veszekedés, mert Réka is ilyet akart csinálni, de hát ő már nagyobb, szétnyomná a tárolót, meg hát nem is erre való.

Kis betegeim

2009-09-07T10:59:00.005+02:00

Miután Réka túl lett a csütörtöki egész napos torokfájáson, a pénteki egész napos orrfolyáson és az esti 38 fokos lázon, szombatra kutya baja se volt már. 1x sem fújta már az orrát sem, bár még most hétfőn is hallani a hangján, hogy kicsit meg van fázva.
Itt még torokfájós állapotban látható:

Szombat este kicsi fiú elég nyűgöske volt, nehezen aludt el, már szörcsögött a nózija. Vasárnapra betaknyosodott. Délutánra egy enyhe hőemelkedése volt. Kapott ici-pici lázcsillapítót, aztán aludt egy hatalmasat. Annyira leizzadt, hogy akkor szerintem mindent kiizzadt magából, ami csak benne volt. Ébredés után még eléggé nyöszörgős volt, de amikor mondtam neki, hogy ki kellene rámolni a konyhában a nylon-szatyrokat, nagyon felélénkült. Hát azt látni kellett volna, ahogy teljes beleéléssel dolgozott: egyenként huzigatta ki a szatyrokat a polcról, és mindegyik után diadalittasan kiáltott nekem és mutogatott magára, hogy azt ő egyedül csinálta.

Azt hiszem eljött az idő, hogy elvonuljak a zacskókkal a szelektív gyűjtőhöz...

MEGTALÁLTAM!!!!!!!!!!!!!

2009-09-07T10:45:00.002+02:00

A hétvége egyik legörömtelibb eseménye az volt, hogy megtaláltam Réka 2 hete eltűnt fülbevalóját!!!!! Szombaton még egyszer utoljára átrámoltam a játékokat, legókat, hátha megtalálom, és akkor feladtam. És másnap, mikor persze már nem kerestem, meglett! Terpeszkedtem az ágyunkon, és becsúszott a kezem a résbe, ahol az L alakú kanapénk 2 része összeér. Szerintem kerestem már ott, de akkor nem találtam! Úúúúúgy örülünk neki!!! Teljesen kilazult rajta a kapocs, el kell vinni megcsináltatni. De legalább megvan!

Limonádé díj

2009-09-05T15:55:00.004+02:00

Na, hát ilyen is van:) Ezt Gizitől kaptam. Köszi Gizi!:)

A játékszabály a következő:

1. Tedd ki a díjat a blogodra.
2. Linkeld be azt, akitől kaptad a díjat.
3. Nézz szét az ismerőseid között, találj ötöt, akiknek szeretnéd ezt a díjat odaadni.
4. Hagyj üzenetet a díjazottjaidnál.
5. Írd ki a blogodra, hogy kiknek küldted el a díjat.

Tovább küldöm:Móninak, Krisztinek, Zsikének, Erikának, Lindának

Olvasós játék

2009-09-05T14:38:00.005+02:00

Mindig is nagyon szerettem olvasni. Emlékszem, kis iskolásként rengeteget jártam a könyvtárba. A nyári szünetben annyi könyvet hoztam ki mindig, amennyit maximum lehetett. Semmi perc alatt elolvastam szinte az összeset. A könyvtár és a könyvek illatára a mai napig emlékszem:)

Mióta megszülettek a gyerekek, sokkal kevesebbet olvasok, de szerintem ez érthető:) Az utóbbi időben megpróbálok erre a kedvenc tevékenységemre is egyre több időt fordítani, több- kevesebb sikerrel. Ha a gyerekek már oviba- bölcsibe járnak, nagy tervem, hogy beíratkozom megint az itteni könyvtárba. (Remélem nem csak a beíratkozásig jutok el)

Andi hívott erre a játékra. A játék lényege, hogy a jelenleg olvasott könyv 161. oldalának 5. mondatát másoljuk be, aztán adjuk tovább a stafétát 4 embernek.

Ciki, nem ciki, én mostanság Harry Potter könyveket olvasok. Most éppen a 4. kötetnél járok, az előzőeken a nyaralás alatt rágtam át magam.

Rövid tartalom:

"Melyik nemzeti válogatott nyeri a Kviddics Világkupát? Ki lesz a Trimágus Tusa győztese? Utóbbiért a világ három boszorkány- és varázslóképző tanintézetének legrátermettebb diákjai küzdenek. A világraszóló versengés házigazdája Roxfort, az az iskola, ahová Harry Potter immár negyedévesként érkezik. S ahogy az a felsőbb osztályosoknál már egyáltalán nem különös, Harry és barátai a másik nemet is felfedezik... Ám nem csupán e kellemes izgalmakat ígérő események várnak Harryre és barátaira. Voldemort, a fekete mágusok vezére újból készülődik...Tele van a történet váratlanokkal, véletlenekkel, s miért tagadnánk: rémekkel, szörnyekkel, kísértetekkel. Valahogy annyira tele, mint az életünk."

J.K Rowling: Harry potter és a tűz serlege:

161.oldal 5. mondat:

"A csillagszórós incidens miatt meglehetősen zaklatott kedélyű Csámpás sem volt épp kellemes útitárs- mire London határába értek, Harry, Ron és Hermione már számos karmolt sebből véreztek."

Akiknek tovább adom a stafétát: Zsófi, Erika, Aranyka, Kriszti

Mosolydíj

2009-09-05T14:11:00.002+02:00

Július vége felé Mosolydíjat is kaptam ám, mégpedig Andi -tól. Köszönöm:)

A játék menete:

1. Tedd ki a díjat a blogodra!

2. Linkeld be azt, akitől kaptad!

3. Nevezz meg legalább 3 blogot!

4. Hagyj üzenetet a díjazottaknak a díjukról!

Nekik küldöm tovább: Móni, Kriszti, Linda

One lovely blog award

2009-09-05T13:15:00.003+02:00

Aranyka -tól és Erika -tól még június végén kaptam ezt a díjat, nagyon köszönöm nekik! Restellem, hogy ilyen sokáig tartott, amíg foglalkozni kezdtem ezzel a dologgal. Bocsika:)

Szabályok:

1. Tedd ki a díjat a blogodba.

2. Linkeld be azt, akitől kaptad a díjat.

3. Jelölj legalább 7 blogot.

4. Hagyj üzenetet a díjazottjaidnál.

Íme, akik kapják:Gizi, Móni, Kriszti, Zsike, Andi, Linda, Zsófi

Akinek már van ilyen, annak lesz most tőlem is:)

Péntek van...

2009-09-04T22:01:00.004+02:00

8-ra mentünk a bölcsibe. Kicsi fiú nagyon sírt:(

9-kor Rékát elvittem a gyerekdokihoz. Ugyan a torka már nem fájt, viszont iszonyú taknyos lett. Éppen hogy egy picike hőemelkedése volt, de a hétvége miatt úgy gondoltuk, lássa már az orvos. Hát persze, hogy szabadságon van a gyerekdoki, szerdán lesz legközelebb. Estére már láza is lett a kis betegnek, kapott kúpot is. Izgulok, hogy kisGergő lebetegedik, nem lenne jó, ha most az elején már hiányozna a bölcsiből, olyan jól haladunk! Meg úgy egyáltalán! Ne legyen beteg senki!

11-re mentem végre allergiavizsgálatra. Nem sokkal 12 után már otthon is voltam. Eredmény: parlagfű allergiám van, méghozzá ++++-es. Megvettem a gyógyszereimet is, remélem ezek után már néha aludni is tudok éjszaka. Most tudtam meg, hogy az allergia gyógyszerekről levették a támogatást. Micsoda kis piszkok...

2-re mentem a fiamért, megint uzsonna után vittem haza 3/4 3-kor. Ma is felébredt félidőben, de most nem aludt vissza, mint tegnap. Sikerült a többi gyereket is felébredsztenie ezúttal, de hát ez van.

Délután szokás szerint jöttek Krisztáék, késő estére pedig a vihar is megérkezett. Ilyet még nem láttam: 2 másodpercenként villámlott, nem is kevés ideig. A gyerekek nagyon féltek, kicsi fiú rezgett, mint a nyárfalevél. Ilyet még nem tapasztaltam eddig. Végül közöttünk aludtak...

Ja, kisGergő este mustárba és azután mogyorókrémbe mártogatott virslit evett. Nekem kicsit felfordult a gyomrom ettől, neki viszont ízlett a kaja:)

Jól haladunk

2009-09-03T16:37:00.002+02:00

Kicsi Gergőt 8-ra vittük. Kifelé jövet összefutottam egy anyukával a játszótérről- az ő fia is most szokik be-, elbeszélgettünk kicsit - nem is olyan kicsit- a kerítésen keresztül. Réka kis idő elteltével már türelmetlenkedett, ráncigált. Aztán alig léptünk pár lépést, a kertész kezdett el beszélgetni velünk. Szegény csak mondta, mondta a mondókáját, nekem meg nem volt szívem félbe szakítani. Alig bírtunk elszabadulni:) Később már szinte vártam, kivel fogunk beszélgetni...

Rékának sétálni volt kedve, így elballagtunk az uszodánál lévő McDonald's-ba. Útközben megnéztük, hová jár suliba a szomszéd Máté, hol dolgozik Kriszta. Megreggeliztünk- pontosabban én ettem meg az övét is. Utána játszótereztünk és ballagtunk haza. Szegénykémnek reggel óta fáj a kis torka, így teáztattam.

2-re mentünk kicsi fiúért. 3/4 3-kor hozták ki. Előtte hallottam egy kicsit sírni, de csak azért, mert megvolt az ébredés és a pelusozás, aztán meg az uzsonna. Nem volt vele gond ma sem. Az uzsit nem ette meg, hazavittük. Otthon az volt az 1. megint, hogy feltelepedett a székre, és kaját követelt. Itthon befalta a bölcsis uzsit, jó volt nézni. Csak kíváncsiságból ráállítottam a mérlegre, mostanában olyan jól eszik itthon. Fura, de mióta bölcsibe jár, fél kilót hízott:) Különben Réka is szépen gyarapszik, mióta nem foglalkozom azzal, hogy mennyit eszik.

Délután eljött hozzánk Orsi és a barátja. Én már találkoztam Balázzsal, Gergő most látta először. Aranyos, szimpatikus fiú, kisGergőt teljesen lenyűgözte. Ennyire még senkinek nem produkálta magát kicsi fiú, pláne nem egy "idegennek". Annyira kis drága volt! Egyébként meg aranyosak a fiatalok, jó látni őket együtt:))))

Családlátogatás a bölcsiből

2009-09-03T15:59:00.002+02:00

Szerdán vittem először kisGergőt 8 óra előtt, így ott is reggelizett- volna, ha evett volna... Na de ami késik, nem múlik:) Azt mondták, nem a sírás miatt nem evett, hanem mert nem ízlett neki. Különben egész nap nem volt gond vele. Időnként persze elsírja magát és "anyázik", de nem vészes. Fél 12-re kellett érte mennünk, mert el kellett hoznom ebéd után, hogy otthon legyen, mikor jönnek látogatóba a gondozónők. Egy kicsit sajnáltam, hogy el kellett hoznom, hiszen ma annyira nagyon ügyes volt, hogy ebéd után szó nélkül leült a kis ágyára, levette a kis szandálját és lefeküdt annak rendje és módja szerint. Na de mindegy. Nem tartott sokáig a látogatás, aminek igazából bölcsikezdés előtt lett volna igazán értelme, de nem baj. Megnézték a lakást, a gyerekszobát, beszélgettünk egy kicsit. Figyelték, hogy kicsi fiú mennyire más az itthoni közegben, mint ott: felszabadultabb, jobb kedvű, de hát ez végülis természetes. Megmutatta nekik az autókészletét, meg hogy hol szokott velük játszani, annyira édes volt!
Azt mondták, ebédelt odabent rendesen. De amikor hazaértünk, követelte a kaját: felült a székére, felhajtotta az asztalterítőt és mondogatta hogy "ham-ham", és mutogatta a száját. Éhes maradt vagy mi... Adtam neki pörköltet, nyomta befelé. Félúton abbahagyta, mert megjöttek a látogatók. Aztán mikor a maradékokat kapartam össze, elkezdett visítani, hogy az övéhez ne nyúljak. Felült a székre, és benyomta a maradékát. Aztán kunyizott az én tányéromból is, így kapott még egy adagot. Ennyit még nem nagyon láttam enni egyszerre:)
Én még mindig borzasztóan szenvedek az allergiától, ráadásul a fejfájás is megtámadott. Kialvatlan is vagyok elég tisztességesen, lassan kipurcanok:( Este a gyerekek már pizsamában játszadoztak, én feküdtem a kiságyon. A 2 gyerek autókázott rajtam, én voltam a szikla. Nem volt túl mozgalmas szerepem, el is aludtam:) Úgyhogy Gergő fektette le a gyerekeket, miután engem átpaterolt a saját ágyikómba:)
Éjjel olyan történt, mint még soha: kisGergő fejre esett az ágyáról. Akkorát koppant, hogy ihaj! Rohantam mint egy eszelős. Nagyon sírt, de csak pár percig. Aztán kikéredzkedett az ölemből az ágyába, és durmolt tovább... Aztán még egyszer felsírt, de mint mostanában egyre gyakrabban elég volt neki, hogy a saját helyemről csitítgattam, vissza is aludt szépen. A bölcsi lenne ilyen hatással az alvására? Ott végülis nem sétálnak vele, nem símogatják, vakargatják, lassan megszokja a jelenlétem nélküli elalvást... Tök jó!

3. hét-kedd

2009-09-01T23:59:00.002+02:00

Már Réka is jött reggel velünk a bölcsibe. Most már úgyis ott tartunk, hogy nem kell ott lennem a kicsivel, otthagyom. 9-re mentünk, de csak fél 10-kor jöttünk el. Mondták, várjunk már egy kicsit, ha tudunk, mert ma bent lesz a doktornő, és ő pici fiút még nem látta. Jutka néni rögtön mondta Rékunak, hogy játszon csak nyugodtan ő is az udvaron bármivel. El se akarta hinni a kis drágám! Rögtön letámadta a triciklit, kipróbált egy csomó mindent, aztán leragadt a homokozóban. Kicsi fiú nem tágított mellőlem 1 cm-re se, sejtette, hogy mi fog következni. Mikor leültünk beszélgetni Jutka nénivel, ő az ölemben ült, háttal a terasznak. Mikor mondtam neki, hogy megjött Margitka néni, azonnal lepattant az ölemből, kezembe nyomta mind a 2 kisautóját, és a kis kezeit tördelve csak állt, mézte Margitkát, de mozdulni nem mozdult. Azt mondjuk mondták, hogy már tegnap is inkább Margitkához ragaszkodott, mint Jutka nénihez- akihez igazából tartozik-, de ez a megnyilvánulása kicsit meglepett. Csak lestem:)

Aztán bosszankodtam egy kicsit megint. Ugyanis jönnek majd családlátogatásra- ezzel nincs is gond-, de akkor fognak jönni, amikor elalszanak már a gyerekek. Azon a napo majd kicsi fiú nem fog ott aludni, aminek igazából nem örülök, mert így is még nehezen megy az elalvás, ez szerintem be fogja zavarni a kis drágát..Szerintük nem. Hát, úgy legyen!

Fél 10-kor elindultunk hazafelé. Vásárolgattunk, fagyiztunk, megmutattam Rékának az ovi udvarát, megcsodáltuk az ottani játékokat, nagyon tetszett neki. Találkoztam régi kolléganővel is, beszélgettünk, jó volt.

2-re mentünk vissza kisGergőért. Már ébren volt, de eljátszogatott csendben az ágyán. Azt mondták, minden rendben volt, játszott, motorozott, szaladgált, a legjobb úton haladunk! Annyira örülök!!!!!

3. hét a bölcsiben- hétfő

2009-09-01T23:20:00.003+02:00

Rékut leadtam a szomszédasszonynak, egész délelőtt csatangoltak a városban. Én elvittem kicsi fiút a bölcsibe, aztán el is jöhettem. Sírt a kis drágám nagyon- nagyon, utáltam, hogy így kellett otthagynom. De reméltem a legjobbakat, végülis pénteken olyan jól ment minden. Ebéd utánra visszamentem- addigra bevásároltam és megfőztem az ebédet. Negyed 12-re értem oda. Már az udvaron hallottam a sírását. Pontosan délig hallgattam. Aztán csend lett... Azt mondták, most sírósabb volt, mint pénteken, de ez természetes. Az elején még azt is meg kell szoknia, hogy hétvége is van a világon, amikor otthon van egész nap, de utána megint bölcsi... Tízóraizott rendesen, ebédelt valamicskét, de aztán nem akart aludni. Ugyan ült az ágyon, de sírt. Egy idő után már majdnem elaludt ülve. Féltek, hogy leborul az ágyról, így megpróbálták lefekteni. Ekkor persze magához tért egy kicsit, és rázendített megint, aztán megint elbóbiskolt. Ez így ment úgy 20 percig, aztán végképp eldőlt délben. Ekkor hazaküldtek, menjek vissza negyed 2-re, addig remélhetőleg biztos aludni fog. Rékát is vittem már magammal. Kicsi lány teljesen oda volt meg vissza, hogy belülről láthatta az udvart, bemehetett az épületbe. Megmutattam a kis szekrényeket neki, meg a pici wc-ket és a pici mosdókat. Olyan édes volt, ahogy örült mindennek! Kicsi fiú fél 2-ig aludt, de csak negyed óra múlva hozták ki, hogy ne azt szokja meg, hogy ébredéskor rögtön ott vagyok, hiszen többnyire úgyis tovább fog ott maradni a bölcsiben, mint ahogy felébred. Megint rákezdett a sírásra, ahogy meglátott... Mi van ezzel a gyerekkel, ahelyett hogy nevetve szaladna hozzám..., fordítva van bekötve szegény:)

Ma már mind a 2 gondozónő bent volt. Jutka néni totál nátjásan jött meg a szabiról... Úgyhogy most izgulok, lebetegszik-e a gyerek. Az eddigi 4 új gyerekből- még csak 2 hét telt el-, 2 gyerek beteg:(

Ja, még azon mosolyogtam magamban, hogy Margitka néni azt mondta, kicsi fiú nem nagyon evett, inkább csak eszegetett, Jutka néni meg azt mondta, nagyon jól evett, és sokat. Egymás után beszéltem velük, ahogy éppen összefutottunk. Mondjuk mindegy igazából, hogy mennyit eszik a gyerek, mert nem arról vannak szó, hogy nem adnak neki, hanem arról, hogy ő nem hajlandó rendesen enni. (Úgysem engedi senkinek, hogy etesse.) Otthon úgyis ebédel még egyszer:) Csak olyan megmosolyogtató volt a dolog.

Összességében a mai nap is jól sült el:):):)

A nyár utolsó hétvégéje

2009-09-01T22:58:00.002+02:00

Nyugis volt a hétvégénk, csak ez a nyavajás allergiám ne lenne! Nem is tudtam, mennyire szerencsés voltam, hogy eddig ebből kimaradtam! Úgyhogy üzenem mindenkinek, aki nem szénanáthás, hogy becsülje meg ezt az állapotát, de nagyon- nagyon!

A szomszédék selejteztek, és hozzánk vágtak egy rakás játékot, amit egyébként kidobtak volna. A gyerekek borzalmasan el voltak ragadtatva ettől. Réka az összes puzzlet kirakta, kisGergő majd' elolvadt a nagy zacskó kisautótól. Este csak nagyon későn volt hajlandó lefeküdni, mert mindegyiket egyenként be kellett vizsgálnia, aztán sorba kellett raknia, meg le kellett parkoltatnia... Kaptunk egy csomó képregényt, mesekönyvet..., nem is tudom, hova pakolom őket. Azt hiszem, lassan nekünk is selejteznünk kell. Még megvan az összes csörgőnk, rágókánk, még Réka idejéből is. Nem kellenek valakinek véletlenül????

A 8. napon...

2009-08-28T17:03:00.003+02:00

Délelőtt sírtam:( Délután már nagyon boldog voltam:)
Ugyanis:
Kicsi fiúval mentünk a bölcsibe. Tegnap már próbáltam felkészíteni, hogy ma én már hazamegyek, és ő ebéd után ott is fog aludni. Nagyon nem akart hallani a dologról. Reggel cipőcsere után olyan boldogan rohant ki az udvarra, hogy csak néztem. Rögtön le is csapott az első útjába kerülő motornak. Mondtam neki, hogy leülök a padra, jöjjön utánam a motorral. Ahogy 2 méterre eltávolodtam tőle, ő már annyira sírt- miközben próbált átbotorkálni a füvön a motorjával-, hogy alig kapott levegőt. Még csak nem is a kapu irányába indultam el, amiből esetleg arra következtethetett volna, hogy most megyek haza. Innentől kezdve csak az ölemben volt hajlandó ülni, még a tegnapinál is jobban őrzött. Kezdtem egyre inkább kétségbe esni, hogy mi sül ki ebből. Megbeszéltük a napot Margitka nénivel. Aztán odaadtam a kezébe azt a 2 kisautót, amit még ő választott ki magának otthon, hogy majd azzal játszik és alszik. És akkor elköszöntem tőle. A többit szerintem mondanom se kell... Azt hittem a szívem szakad meg. Mivel azonnal utánam vetette magát, a gondozónő ölbe vette, és velem ellenkező irányba indult el, ahol hetente 2x a kukásautó meg szokott állni. (Mondtam, hogy imádja a fiam a kukásautót.) Ezzel úgy ahogy sikerült elterelni a figyelmét, nem nyújtogatta a nyakát utánam. Bevásároltam a DM-ben és hazamentem. Csináltam a dolgomat- mosogattam, feltettem az ebédet-, és közben bőgtem. Percenként néztem az órát: mikor kapja a tízórait, mikor mennek be az udvarról... És állandóan azon gondolkodtam, vajon sír-e még? Réka nyűglődött otthon, az apja dolgozott otthon, nem tudott kivel játszani. Elmentem vele egy kicsit vásárolni, aztán segített nekem. Aztán negyed 12 lett, én meg rohantam picurkámhoz. Fél 12-től fektetik le őket, addigra oda kellett érnem, hogy ha végképp ellenáll az alvásnak, hazahozzam. Beléptem az épületbe, leültem a fotelba, és hallgatóztam. Na de egy nyikkanást sem hallottam! Nem sírt a kicsi fiú! Néztem az órát. Már az ebédidő is eltelt. Még mindig semmi. A másik csoportban már altattak, kis Barbika- szomszéd kislány- borzasztóan tiltakozott. Ordított, visított. Lehet, hogy csak miatta nem hallottam kisGergő hangját:) De amikor a másik csoport gondozónője kijött beszélni az anyukáival, mellesleg megemlítette nekem, hogy pici fiúval semmi gond nem volt, nem sírt, mint tegnap, mintha elvágták volna a sírást, miután elmentem. De hogy majd a mi gondozónőnk úgyis elmondja. Azt se tudtam, hová tegyem magam örömömben!!! Telt- múlt az idő, a gondozónőnk, mivel egyedül van a gyerekekre, nem tudott kijönni hozzám, csak mikor már elaludt mind. De előtte még lecsaptam a takarítónőre- vagy dadára-, akitől azt az infót kaptam, hogy kicsi fiú csendben ül az ágyon, de lefeküdni nem hajlandó. Aztán 12-kor jött Margitka néni: kisGergő elaludt!!! Napközben betették a kisautókat a szekrénybe. Elalváskor kijött a gondozónő az autókért, és mire visszament, kisGergő már feküdt az ágyon. Megkapta az autóit, és már aludt is! Annyira örültem neki!!! 1 órát aludt, 1 után ballagott ki, és vonultunk haza. Kis drágám tök csöndben jött ki, de ahogy meglátott, rögtön elkezdett sírni. Mondjuk csak egy keveset, lehet hogy örömében:) Ebédelt is valamennyit, ezt mondjuk láttam, mert tiszta maszat volt a kis pofikája, valahogy nem törölték meg- vagy nem engedte, hogy megtöröljék.
Annyira büszke vagyon rá, olyan jó érzés! Egy kicsit kikészültem lelkileg, a délelőtt borzalmas volt, hogy nem tudtam, mi a helyzet. Állandóan néztem a telefont, nem kerestek-e a bölcsiből, hogy menjek gyorsan, nem bírnak vele. De nem volt semmi gond! Mikor eljöttünk, még a másik csoport gondozónője is megdícsérte kicsi fiút, hogy milyen ügyes volt! Mondta is Margitkának, hogy ugye megmondta, hogy kisGergő előbb fog beszokni, mint a kis Barbi. (Ugyanis kisGergő volt az, aki rögtön sírt, ha nem voltam a közelében, nem látott, kis Barbit meg baromira nem érdekelte, hogy az anyja hazament, nem volt vele, azonnal feltalálta magát, játszott mindennel és mindenkivel, semmi gond nem volt vele az elején. Na de most...) Erre mondták azt, hogy sokkal jobb az, ha a gyerek sír, ordít az anyja után, nem feltétlenül az a jó, amikor a gyerek látszatra szinte azonnal elfogadja az új helyzetet.
Szóval szuper volt ez a bölcsis nap, annyira örülök!

Andinak!!!

2009-08-27T23:00:00.002+02:00

Ezúton is szeretném megköszönni Andinak, hogy ilyen szuper hátteret és fejlécet csinált a blogomhoz!!! Nekem nagyon tetszik, és remélem, mindenki másnak is.

KÖSZI ANDI!!!!

Sanyinak!!!

2009-08-27T22:53:00.003+02:00

BOLDOG SZÜLINAPOT KEDVES SANYI!!!!!!!!!!!

Bár te sosem olvasod a blogom, de anyu majd úgyis megmutatja neked- egyszer...:)

(Aki nem tudná, Sanyi az én mostohaapukám. )

Orvosok...

2009-08-27T22:34:00.005+02:00

Tegnap Gergő beszélt az urológiával- kis Gergő miatt ugyebár. A gyerekorvos azt mondta, csak délelőtt van rendelés, ezért menjünk oda jó korán, hogy hamar sorra kerüljünk, és nem kell beutaló. Ehhez képest délután is van rendelés- aminek nagyon örülök, mert akkor nem kell hiányozni a bölcsiből-, és hiába megyünk oda akármilyen korán, nem fogadnak, ha nincs időpontunk. Gergő azt elfelejtette megkérdezni, hogy kell-e beutaló, de annak fényében, hogy az összes többi infó nem fedte a valóságot, amit a gyerekorvostól kaptam, tutira kell. Tehát 3-ból 0 találat. Jó, mi?

Ja, és még az volt egy érdekes momentum, hogy mi ugyebár péntekre szerettünk volna időpontot, hogy hétvégén tudjam otthon kezelni a kicsit, ne frissen a "művelet " után menjünk a bölcsibe, hanem pár nap pihenő után- ha egyáltalán lesz művelet. Erre azt mondta az asszisztensnő, hogy nem ajánlja azt az orvost, aki pénteken rendel, inkább máskorra adná azt az időpontot. Ez milyen már???

Ma én is voltam a háziorvosomnál, a gyerekek derekasan elkísértek kismotorral és rollerrel. Nagyon elfáradtak az úton, mert nagyon meleg volt, és sokat is kellett menni, így ígértem nekik egy fagyizást estére. KisGergő egyébként egyre ügyesebben nyaldos:) Mármint fagyit. Hamar végeztünk a dokinál, kaptam egy beutalót a tüdőgondozóba. Kivizsgáltatom már magam allergia ügyben, ez már nem állapot, amiben mostanában vagyok. Annyira szenvedek, hogy el se tudom mondani. Remélem ez csak egy időszakos dolog, nem tart életem végéig, mert akkor nekem annyi... Attól függ, mire lettem allergiás így hirtelen...

7.nap a bölcsiben

2009-08-27T21:34:00.003+02:00

A mai napon nagyon küszködnöm kellett a könnyeimmel.

Reggel kicsi fiú már eleve agy kicsit hisztis volt. Miután Rékát leadtam a szomszédasszonynak, kisGergő nagyon nem akart a bölcsibe menni, inkább maradt volna játszani Ibolyával és a kis Lilivel. De menni kellett. Az udvaron nagyon őrzött engem, el se mozdult mellőlem. De tízórai után háromnegyed 10-kor elváltunk. Rögtön sírt. Nagyon sírt. Nagyon-nagyon sírt. Ma teljesen elutasította a gondozónőt. Nem volt hajlandó megfogni a kezét, nem volt jó neki az ölében sem. Most motorra sem ült, de még kisautó sem kellett neki. Jött- ment szegénykém, időnként sírva megállt az ajtó előtt, és a kis kezét tördelve "anyázott" . Én belülről leskelődtem, és pocsék érzés volt, hogy nem szorongathatom magamhoz, hogy megvígasztaljam. Most nem küldött haza a gondozónő, mert szerintem ő is úgy látta, ma valahogy nehezebb lesz vele, én meg nem mentem volna, mert tudom, hogy Margitka néni a héten egyedül van a 6 gyerekre, és neki is megnyugtatóbb, hogy ha végképp nem bír a kicsivel, ott vagyok az épületben. Másfél óráig sírt egyfolytában. Ebbe benne volt az is, hogy egyszer behozta a gondozónő tisztába tenni, ami sima úgy volt, mert kicsi fiú ugyan nagyon sírt, de hagyta a pelenkázást. Aztán mikor bejöttek az udvarról- nekem el kellett bújnom, hogy nem lásson-, nélkülem próbálták meg az ebédelést. Mondanom se kell, 1 falatot sem evett. Erre mondjuk mindannyian számítottunk. Viszont időnként percekre csendbe maradt, mert mondogatták neki, hogy a többiek esznek, és ugye csöndben szokott lenni olyankor mindenki, meg néha mintha elfogadta volna azt a tényt, hogy ebéd után ott leszek. Mikor behívtak, már mindenki készülődött aludni, csak kicsi fiú meg egy másik kisfiú ült az asztalnál. Hamar megnyugodott, ahogy odaültem mellé, és legalább a fasírtot megette. Csak ebből nehogy azt a következtetést vonja le, hogy ha nagyon sír, és nem akar enni, akkor majd azért én ott leszek, és majd akkor eszik.

Már az ágyát is megmutatták neki, azt mondták, hogy ráült ugyan, ennyire letesztelte, de ennyi. Hallani sem akart az ott alvásról. Pedig ez a holnapi terv: mikor beviszem reggel, én eljövök, nélkülem tízóraizik és ebédel, aztán ott is alszik. Egy biztos. Ez nem lesz sima úgy...

Viszont sírva ugyan, de mindent megcsinált, amit kellett: bement, ha be kellett menni, elfogadott egy pohár vizet, hagyta a pelenkázást, nem nyitotta ki az ajtót, ha azt mondták neki. Kis drágám, most nagyon nehéz lehet neki:(

6. nap a bölcsiben

2009-08-26T13:45:00.009+02:00

Ma Zsuzsi felügyelt Rékára. Elkísértek minket a bölcsibe is, aztán elmentek, egy kis csajos délelőttöt csaptak.

Kicsi fiú nagyon jó kedvű volt, rögtön felpattant a motorra, aztán labdázott, homokozott. A másik új kisfiú ma sem jött, beteg lett. Fél óra elteltével elvonultam. Rögtön elkezdett sírni, és több kevesebb szünettel tulajdonképpen fél 10- 3/4 11-ig sírdogált. Most nem igényelte, hogy a gondozónő dajkálja, kézen fogva mászkáljon vele, 10-15 perc elteltével teljesen magától felült a motorra, és egész végig azzal poroszkált mindenfelé, miközben sírdogált. A gondozónő többnyire ballagott mellett, és a gyerekek is ott szaladgáltak körülöttük, nem nagyon hagyták magára. Megint volt, aki vígasztalta volna, játszott volna vele, de kisGergő nagyon elzárkózott mindentől. A tízórai limonádéból sem ivott, mástól nem fogadta el. Egy idő után szólt Margitka néni, hogy nyugodtan elmehetek, ha van elintézni való dolgom, de úgy döntöttem, nem császkálok ebben a melegben, inkább üldögéltem a hűvösben. Viszonylag hamar eltelt az idő. Akkor láttuk viszont egymást a kicsivel, amikor jöttek be kezet mosni ebéd előtt. Hamar megnyugodott. Vígan játszott a csoportszobában, utána szépen elpakolta a kisautókat, és viszonylag tűrhetően evett is. (Inkább ivott.) Amikor indultunk hazafelé, valahogy olyan másnak hallottam a nyárását: hát a kinti kis elnyűtt cipőjét adtam rá véletlenül, amiben valahogy jobban trappol, mint a másik cipőjében. Úgyhogy vonultunk vissza cipőt cserélni:) (Már annyi cipő van a szekrényében, én is összekeverem.)

Otthon azonnal elaludt.

Ja, kis drágám reggel a bölcsi bejáratánál elkezdte fogdosni a kis zsebét, és mondogatta, hogy autó. Hát, nem becsémpészett egy kisautót így a bölcsibe? Nem volt gond, játszhatott vele, sőt még el sem tűnt, haza is tudtuk hozni. Eddig még nem nagyon használta a zsebeit, mostanra fedezte fel. Ezek után már meg kell néznem az ő zsebeit is mosás előtt:)
.
.
.
Réka délelőtt Zsuzsival játszóterezett, könyvtárazott és játékboltozott. A játékboltban választhatott magának egy játékot, mert Zsuzsitól még nem kapott szülinapot ajándékot, és annak idején úgy beszélték meg, hogy majd Réka választ magának valamit. Egy MOON SAND nevű tapadós, homokszerű anyagú dolgot vettek, amit Réka már régen kinézett magának a Minimaxon. Persze ebéd után rögtön ki kellett próbálni:)

A főtéren

2009-08-25T22:20:00.003+02:00

A bölcsi, a családlátogatás és az orvos után elsétáltunk a főtérre, annyira szuper idő volt! És végre eljött a pillanat: mezítláb rohangálhattak és csúszkálhattak a kilőméterkőnél. Annyira jól érezték magukat, játszottak együtt is meg külön is, Réka barátkozott egy kislánnyal, rengeteget kacarásztak... annyira élvezet volt nézni őket, hogy azt el sem tudom mondani! Egyszerűen sugárzott róluk a jókedv, a boldogság, a gondtalanság... ilyen az igazi gyerekkor. Fára is másztak egy kicsit, vettünk egy kis üveg ásványvizet, amiből kisGergő is nagyon ügyesen ivott, összefutottunk Orsival is meg Zsuzsival is, szuper délután volt!!!!! Sajnálom, hogy nem volt nálam a videókamera, de hát igazából csak az orvoshoz meg vissza készültem, oda meg miért is mennék kamerával...

Kicsi fiú orvosnál

2009-08-25T22:06:00.002+02:00

Kis drágáimmal a bölcsi és a családlátogatás után elvonultunk a gyerekdokihoz. Ugyanis kicsi fiú a micsodáját fájlalja egyre többször pisiléskor, és piros is meg érzékeny nagyon. Nem nagyon engedi megmosni sem. Na most az a helyzet, hogy írtózatosan le van tapadva neki: irány az urológia. Azt mondták, valószínűleg nem fognak foglalkozni vele, mert a legújabb nézetek szerint 3 éves korukig nem foglalkoznak a kisfiúk eme problémájával. Utána már igen. (Na de akkor még 1 évig szenved a gyerek????) Azt is mondták, hogy ez is orvosfüggő dolog. Mert ha éppen olyan dokihoz kerülünk, aki azon a véleményen van, hogy igenis foglalkozni kell ezzel a dologgal és gyorsan felrántja neki, akkor minden rendben, megcsinálja, kezelgetjük kicsit otthon, és már nem is szenved tovább. Na de ha nem olyan dokihoz kerülünk??? A gyerekorvos és az asszisztensnője elvégezték volna a műveletet, mert szoktak ilyet csinálni, de annyira durva a helyzet kisGergőnél, hogy nem vállalták be.
Szóval megint van valami egészség ügyben is, hogy ne unatkozzunk már. Holnap beszélünk is a kórházzal, én meg beszélek a gondozónővel, hogy akkor vagy hiányoznánk rögtön a bölcsiből, vagy később mennénk valamelyik nap. De ez a dolog most nagyon rosszkor jött... Miért is nem a bölcsikezdés előtt volt panasz... A beszoktatásba majd még ez is tutira be fog zavarni, ami egyébként sem zökkenőmentes.

Családlátogatás

2009-08-25T21:41:00.003+02:00

Délután 3-ra jöttek az ovódából az ovónénik családlátogatásra. KisGergő éppen előtte aludt el, így ő kimaradt a buliból. Mikor beléptek a lakásba, rögtön rákérdeztek, hogy itt nem a Molnár Lajosék laktak-e (előző lakó), 6-7 évvel ezelőtt. És igen! Csak ismerős volt nekik a lakás:)
Réka éppen befejezte a színezgetést, és egy cicát rajzolt, amit szintén kiszínezett. Nagyon odáig voltak meg vissza, mert szépen rajzolt, és ki sem ment a vonalból színezés közben. Látták a hűtőre kitett rajzait is. Már "el is döntötték", hogy az ő rajzait biztos fogják rajzpályázatokra küldeni:) A kanapén telepedtünk le. Hívták Rékát is, üljön közénk, de ő azt mondta, most nem tud menni, mert be kell fejeznie a színezést. De ahogy befejezte, jött is. Nagyon aranyosak voltak az ovónők, beszélgettek Rékával. Úgy vettem észre, Rékának is szimpatikusak voltak, mert elég hamar feloldódott, és csacsogott velük. Tetszett nekik nagyon, hogy milyen választékosan beszél, szép, kerek mondatokban. Na meg persze odáig voltak a kék szemétől:) Réka mindenre talpraesetten válaszolt, nagyon büszke voltam rá!!!
A beszoktatást szeptember 21-én fogjuk elkezdeni, de előtte már vihetem délelőttönként. Amikor jó idő van, és kint vannak az udvaron játszani, ő is felfedezheti majd a kinti játékokat. Megbeszélték Rékuval, hogy majd ha kicsi fiú már beszokott, leadjuk őt a bölcsiben, mi meg megyünk játszani egy kicsit az ovi udvarára. Kicsi lány nagyon beintult ettől a tervtől:)
Az ovitól is kaptam rengeteg kitöltendő nyomtatványt, mint a bölcsitől. Lesz egy kis írogatni valóm. Na meg majd orvoshoz is kell ovi előtt menni...
Ja, csak hogy nehogy minden szép és jó legyen: amikor éppen megdícsérték Réka szép fülbevalóját, akkor vettem észre, hogy a felőlem lévő oldalán hiányzik a fülbevaló a füléből!!!! Hirtelen nem találtam sehol, de még utána sem:( Most este van, de még mindig semmi:( Nem tudom, mióta nincs a fülében... Szombaton tutira megvolt. Attól félünk, hogy ha fürdésnél esett ki tegnap, lehet hogy lefolyt a lefolyón, amikor engedtük le a kádat. Gergő tiszta ideg, én annyira nem. Valahogy biztos vagyok benne, hogy meglesz. Anyósomtól kapta szülinapjára, még csak nem is használja régóta. Annyira bosszantó!!!!!!

5. nap a bölcsiben

2009-08-25T13:38:00.002+02:00

Tegnap azt hiszem nagyon magam alatt voltam bölcsi ügyileg, ma azért már más volt a helyzet.

Tegnap a másik új kisfiúnak nagyon folyt az orra, ma már hőemelkedése is volt neki, anyukája vitte az orvoshoz. Így Margitka néninek csak 1 új kisfiúval volt dolga- kisGergővel. Kapva kapott is az alkalmon, egyszer csak mondta kicsi fiúnak, hogy anyának el kell mennie pisilni. El is mentem - 40 percre. Szegénykém nagyon sírt, de a gondozónő derekasan helytállt. Ahova csak ment, vitte magával kisGergőt. Próbálta bevonni dolgokba, még kisautót is szerzett neki. Ölbe is vette időnként. A másik csoport gondozónője hozta nekem az infókat, mert mindig hozott be az épületbe egy gyereket wc-re, és leadta a drótot, mi is történik a fiammal. Margitka néni az ölébe ültette, énekelt, mondókát mondott neki, ezzel persze maga köré csalogatva a többi gyereket is. Jó volt látni, hogy 2-3 gyerek mindig ott téblábolt körülötte, bárhová ment is. Így kisGergő körül is mindig volt korabeli gyerek, volt aki vígasztalni is próbálta. Nem tiltakozott ő Margitka néni ellen, meg fog majd vele barátkozni, csak sírt egyfolytában. (Na jó, azért voltak percek, mikor szinte teljesen megnyugodott.) Ebéd előtt, amikor jöttek be kezet mosni, megvolt a nagy viszontlátás. Viszonylag hamar megnyugodott, és a cipőcsere meg kézmosás után már teljes nyugalomban játszott a csoportszobában a kisautókkal. Nagy vidáman vonult ebédelni- a kisautó természetesen nem került fel az asztalra, ő maga pakolta el-, és evés közben kacarászott és bohóckodott is már. Nagyon ízlett neki minden- gulyásleves csirkéből meg tejberízs kakaóporral-, mindent megevett utolsó cseppig! Az almát utána már nem kérte, de ez nagyon szép teljesítmény volt tőle! Vidáman ballagott hazafelé is, otthon is jót játszott még Rékával és állandóan bohóckodott. Jól érezte ő magát szerintem, csak a hiányomat kell még megszoknia.

Különben azt mondta az egyik gondozónő, hogy az a jobb, amikor már az elején ennyire sír a gyerek, ha nem vagyok vele, mert ezután már csak jobb lesz, ahogy egyre jobban megszokja az új környezetetét. Nagy általánosságban sokkal rosszabb az, ha már rögtön az elején simán megvan a gyerek az anyja nélkül sok-sok óráig, mert ezeknél a gyerekeknél később jöl elő a sírós időszak, amikor tudatosul benne minden. Nem is tudja Andrea, hogy ezzel mennyire megnyugtatta most az én lelkemet:)

4. nap a bölcsiben

2009-08-24T13:12:00.007+02:00

Kezd alább hagyni a kezdeti optimizmusom, most éppen nem nagyon tudom, eljutunk-e valaha is valamerre bölcsi ügyben.
Reggel nagy boldogan ballagtunk kicsi fiúval, de most valahogy nem nagyon akaródzott nekiállni játszani. Ma már jött a másik gondozónő is- Margitka néni-, aki nagyon aranyos, meg szimpatikus is volt elsőre. Aztán ahogy telt az idő, kicsit furcsálltam, hogy nem megy oda az új gyerekeknek megmutatni magát legalább, vagy játszani velük, vagy valami hasonló. A múlt heti Jutka néni mutatott rá a két kisfiúra a messzi távolból, hogy na ők az új gyerekek. És ezzel el is volt intézve. Fél 10 körül el kellett vonulnunk a másik anyukával, ismételten egy szó nélkül otthagyva a gyerekeket. Most nagyon hamar eltört a mécses mindkettőnél, és nem nagyon lehetett őket megnyugtatni. Tízórai osztásnál jöttek is értünk, nyugtassuk meg őket, nem fogadnak el senkitől semmit. Mentünk. Kicsi fiú nagy nehezen megnyugodott. Ivott is egy kis pohár löttyöt- megkóstoltam, szerintem szörp, amire soha nem akartam rászoktatni a gyerekeimet, ráadásul olyan édesre volt csinálva, hogy majdnem lefordultam a székről. Csórikám ivott volna még, de nem jutott több. (Kértem neki csapvizet.) Másik anyuka kijelentette a gondozónőknek, hogy ő márpedig a következő alkalommal igenis fog szólni a gyereknek, hogy elmegy, mert szerencsétlen gyerek így csak kétségbeesik hogy sehol nem látja az anyját, tudjon már róla, hogy elmegy egy időre. Így a legközelebbi alkalommal szóltunk a kicsiknek, aminek meg is lett a hatása: azonnal elkezdtek ordítani. Kb. 10-15 percet voltunk távol- majd' megszakadt a szívem, ahogy kicsi fiú sírt-, aztán megint jöttek értünk, hogy nem nyugodnak meg. Na innentől kezdve le se bírtam vakarni magamról a kis picurkámat. Ekkor fél füllel hallottam, hogy az egyik gondozónő bizonygatta a másiknak, hogy na de milyen jó volt, amikor nem szóltunk nekik, milyen sokáig elvoltak csendben, és csak később kezdték el anyát keresni és sírni. Ezért nem akarták, hogy szóljunk neki. De könyörgöm, ha majd otthagyom szegénykémet, csak elköszönök tőle, nem? Így most azt találták ki, hogy akkor ezen a héten EGÉSZ HÉTEN anyukák majd ülnek kint a padon tisztes távolságban a gyerektől, nem lesz elválás 1 percre sem. Na de miért kell megijedni egy kis sírástól? Lehet, hogy elköszönéskor mindig is sírni fog a gyerek, már ha nagyjából meg is ismeri a helyet, miért nem lehet ezzel a módszerrel másodszor is meg harmadszor is megpróbálkozni? És akkor a jövő héten mi lesz? Akor megint jön egy kis elvonulás részünkről, és ha megint sírnak, akkor megint 1 hétig üldögélünk a padon? Jó, lehet hogy korai még nekik, hogy otthagyjuk őket, na de azért próbálkozni kellene szerintem. Teljesen az az érzésem, mintha egy kicsit határozatlanok lennének a gondozók, pedig tapasztalatuk jócskán van. A gyerek holnap megy ötödszörre, és már túl leszünk az otthagyásos módszeren, meg hogy szólunk neki, aztán egyszer csak nem megyünk sehová. Hol is van itt a rendszeresség????? ( Megjegyzem, a másik csoportban, ahol az anyuka mindig is szólt a gyereknek, ha elmegy egy időre, 10-kor hazaküldték az anyukákat negyed 12-ig, amikor is kezdődik az ebéd. Tudom, hogy gyerekfüggő is ez a dolog, de mi vajon hány hét múlva jutunk el idáig???)
Viszont legalább az ebédelés jól zajlott most, nem volt annyira elfáradtva a gyerek, mint a múltkor. Szó nélkül felvette az előkét, és lapátolta befelé az ebédet. Mondjuk nem ette meg, csak a felét, otthon kért is enni megint, mert éhes maradt, de ez most lényegtelen. Itthon 1-2 kisautót mindig a tányérja mellé tesz kisGergő, hogy azok is esznek vele. Ezt most is így csinálta. Jutka néni rögtön levette az asztalról, mondván hogy ebédkor nincs játék az asztalon, de amikor kicsi fiú elkezdett egy kicsit nyávogni, visszatette, hogy jó, MOST maradhat. Akkor odamentem, és elmagyaráztam a gyereknek, hogy a bölcsiben nem lehet játék az asztalon, ha esznek, csak otthon, ezek az autók most elmennek aludni. Aztán odaadtam a gondozónőnek, hogy elteheti, megbeszéltem a gyerekkel- fél percig tartott-, de ez nem az ő dolga lenne? Miért nem kommunikálnak a gyerekkel? Most megengedi neki, hogy ott legyen a kisautó, később meg nem fogja? Ez nem jó módszer szerintem. Ő is beszélhetne a gyerekkel, a bölcsiben úgyis ő fogja a gyereket irányítani.
Most egy kicsit el vagyok keseredve. Alapjába véve szimpatikusak a gondozónők, de én annyi mindent másképpen csinálnék. Beleszólni viszont nem akarok a dolgokba, ez az ő szakmájuk, ők tudják, mit hogy csinálnak már évtizedek óta.
Ja, nekem az is furcsa, hogy nincs kinti cipő, kinti ruha, mondván, hogy száraz időben nem szoktak ezzel foglalkozni. Na én vagyok ám az egyetlen, aki kinti cipőre cserélem a szép cipőjét a gyereknek akkor is, ha száraz az idő, mert nekem ne tegye tönkre a szép cipőt a motorozással például, ha van olyan cipője is, amit nyugodtan szakadtra motorozhat. Amikor bementünk ebédelni, én voltam az egyetlen, aki lecseréltem a kinti cipőjét benti szandálra. Tegnap ugye szinte egész nap esett az eső. A föld egy kicsit felázott, a homok vizes volt. Csak megnéztem a cipője talpát, és minden kis apró résbe vizes homok volt ragadva. Én ilyen cipővel nem engedem be a gyereket a lakásba. Mondjuk nem sokat érek ilyenkor a cipőcserével, ha a többiek a kinti cipővel toporognak ment a játszószőnyegen. Vagy egy kicsit tisztaságmániás lennék?

Hétvége...

2009-08-24T12:56:00.010+02:00

Szombaton reggeli után jöttünk haza Kécskéről. Kora délután már jöttek is hozzánk Krisztáék, 11-ig maradtak.

Vasárnap délután a Móniék jöttek látogatóba, Réka már nagyon várta az ikreket. Aranyos volt mindenki, egyik gyerekkel sem volt különösebben gond.

Este még kisGergő cuccaiba varrogattam a jeleket.

És ezzel el is telt a hétvégénk:)))))))

Allergia

2009-08-22T21:52:00.003+02:00

Engem is utolért a vég: allergiás lettem. Orvos még nem látott, de ez tuti allergia. 2 hónapja állandóan fújom az orrom, ami már tiszta seb:( Reggel- este totál el vagyok dugulva, és most már hajnalban is arra ébredek, hogy nem kapok levegőt. Viszket a fülem, a szemem, néha a torkom is. A szemem tegnap még be is volt dagadva. Mára is jutott egy kis újdonság: tele lett a dekoltázsom kiütéssel. Nem viszket, vagy ilyesmi, és olyan, mint amikor a melegtől pöttyösödik kis az ember, de hát nekem ilyen soha nem volt az életben! Ez vajon a korral jár?:)

Augusztus 20.

2009-08-22T20:00:00.008+02:00

Délután bábelőadásra mentünk a Sportligetbe, ami több, mint 20 perces késéssel kezdődött. Kb. 1 órás volt az előadás, ráadásul nem is olyan piciknek való volt, mint a gyerekeink. (A Rákóczi szabadságharc 300. évfordulója alkalmából készült, és Huszt várának visszafoglalásáról szólt.) KisGergő már nagyon nyűglődött a végén- Réka derekasan végig ülte és nézte figyelmesen-, bár félidőtől már a nap is tűzött ránk. De jól bírtuk!

Utána körbenéztünk, ittunk egy kis frissítőt, Réka beszabadult a légvárba. Nagyon sírt odabent, félt vagy megijedt valamitől, nem is értem... Nem először volt ugrálóvárban...

Utána fagyiztunk, néztük a színpadon a táncosokat. KisGergő fagyi után bealudt, nagyon kis aranyos volt.

Este úgy készültünk, hogy 9-re megyünk le a Tiszapartra megnézni a tűzijátékot. Kicsi fiú nagyon élvezte, hogy olyan sok autót látott menet közben. 8-kor United koncert volt Pély Barna vezényletével, aki nem hagyta abba a danolászást 9-kor, csak fél 10 előtt. Kicsi fiú nem bírta kivárni a koncert végét, beájult. Pély Barna előadásától nem estem hasra, hogy úgy mondjam "nem jött át". Nagyon gyenge, gyér volt a hangja, legtöbbször nem is énekelt tisztán. Mondjuk sokszor fújta az orrát, lehet hogy megfázott, de hát a Megasztár óta tudjuk, hogy egy énekes életében ez nem lehet magyarázat a gyengébb teljesítményre.
A tűzijáték viszont nagyon szép volt, nagyon tetszett, nagyon kitettek magukért a kécskeiek. Az aláfestő zene is jó volt mellé, bár én jobban szerettem, amíg nem szólt zene, és a tömeg morajlása, tetszésnyilvánítása volt az, amit időnként hallani lehetett. Rékát teljesen lenyűgözte a tűzijáték, kisGergő átaludta. Mi, gonosz szülők próbáltuk felébreszteni, rázogattuk, hogy ne maradjon le a műsorról,de úgy aludt, ahogy otthon is szokott: akár ágyút is lehet ilyenkor dörrenteni mellette. És ez most szó szerint így történt: amekkorákat egyes rakéták pukkantak...

Évforduló

2009-08-22T19:25:00.009+02:00

Augusztus 20.

Ma lettünk 9 évesek Gergővel! Pontosan 9 éve ismerkedtünk meg a Tiszaparton. Akkor még nem gondoltuk volna, hogy ez lesz velünk... De gyorsan telik az idő.

Puszi

2009-08-22T18:29:00.001+02:00

A héten kaptam kisGergőtől egy igazi puszit a kis szájával!!!! Ugyan még nem cuppant, de a kis szájával adta. Ültem a kanapén, ő meg szokás szerint a kisautóit tologatta. Én éppen útban voltam. Csak úgy viccesen mondtam neki, hogy ha ad egy puszit, felállok. És adott!!!! Eddig ilyenkor mindig csak a homlokát vagy az arcát tartotta puszi gyanánt. De most nem!

3. nap a bölcsiben

2009-08-22T17:48:00.002+02:00

Szerdán voltunk harmadszor a bölcsiben. Menetrend a szokásos volt: cipőcsere után irány az udvar. Kicsi fiú motorozott, homokozott. Többen is észrevették, ahogy hosszú- hosszú percekig elgondolkodva csak meredten bámult valamerre. Aztán látta, ahogy egy kisfiú egy kisautóval játszadozott a homokban. Mikor mondtam a gondozónőnek, hogy a fiamat egy kisautóval bármikor le lehet venni a lábáról, kapva kapott az alkalmon, és magával csalta a csoportszobába, hogy ott válasszon magának egy matchboxot. Fura volt látni, ahogy kicsi fiú kézenfogva eltrappolt egy viszonylag idegen nővel. Az 1. másodpercben ugyan visszaszaladt hozzám, de aztán nem sokáig kellett noszogatni, hogy menjen csak nyugodtan. Ment is, úgy, hogy vissza se nézett. Később már 2 kisfiúval és a gondozónővel együtt autókáztak a homokban. Ekkor jött el a pillanat: leléptem. 20 percig dekkoltam a csoportszobában, onnan leselkedtem a másik anyukával egyetemben. Nem volt gond. Viszonylag hamar észrevette ugyan, hogy már nem ülök a padon, de nem állt fel, nem indult el keresni engem, nem sírt. A gondozónő azt mondta, 1x- 2x mondogatta, hogy "anya- anya", de miután ő mondta neki, hogy elmentem WC-re, mindjárt jövök vissza, megnyugodott és autókázott tovább. Nem vegyült a 2 kisfiúval sokáig. Egy idő után felállt, kimászott a homokozóból, és azon kívül folytatta a kisautója tologatását. 20 perc elteltével odamehettem hozzá, nagyon boldog volt. Együtt mentünk tízóraizni, ami ma gyümölcslé volt. 4 pohárral megivott a kis drága- persze amolyan kisebb gyerekpohárral. Ivott volna még, de elfogyott. Egy jó fél óra elteltével megint el kellett vonulnunk a másik anyukával ismét 20 percre. Ekkor beszélgettem a másik csoportból egy anyukával, és azt mondta, nekik szólni kellett a gyerekeküknek, hogy el kell menniük, de majd jönnek vissza. Ekkor egy kicsit pocsékul éreztem magam: én meg egyszerűen csak se szó, se beszéd, magára hagytam a gyerekemet és felszívódtam. Azt hittem, ez egy egységes módszer a bölcsődén belül, de ezek szerint nem. Lehet, hogy nálunk az a másik módszer nem vált volna be, mert visított volna, hogy nem jöhet velem, de az is lehet, hogy nem sírt volna. Minden esetre így lett volna tisztességes a kicsivel szemben. Aztán még rosszabbul kezdtem érezni magam, amikor meghallottam a keserves sírását. Szerencsére ez nem tartott sokáig, a gondozónőnek sikerült hamar megnyugtatnia. Mikor újból kimehettem hozzá, nagyon bújós lett hirtelen. De aztán hamar megfeledkezett arról, hogy tapadnia kell rám, mert meglátott egy bogarat a falon mászni, amit nagy élvezettel, kacagva pöckölt le onnan.
11 körül már kezdtem bepakolni. A gyerekek már nem nagyon tudták magukat odakint lefoglalni, meg hát iszonyú meleg is volt, így kézmosás után betelepedtünk a csoportszobába. Kicsi fiú felfedezte, hogy odabent is vannak játékok, el is kezdett játszani a kisautókkal. Miután az egyik kisfiú szétrombolta a kocsisort, amit csinált, keserves sírásba kezdett. Aztán hozták az ebédet, de ő még mindig csak sírt. Szerintem azért, mert ő még játszani szeretett volna, hiszen még csak pár perce fedezte fel a csoportszobát. Na meg persze már iszonyú fáradt is volt. Így az 1. ott ebédelésünk kudarcba fulladt. Miután egyre csak dobhártyaszaggatóan sikított, mentünk is haza. Ahogy hazaértünk, azonnal el is aludt. (Mellesleg én is:)) Másfél, max. 2 órát szokott aludni a kicsi. Na most aludt 3,5 órát!!!!!!! Hát nem véletlenül rendezte szegénykém dél körül azt a sikítást, hát borzalmasan el volt fáradva! Az én energiámat is leszívta ez az elmúlt 3 délelőtt, hát még az övét! Ugye ott van neki az a sok újdonság, új környezet, új emberek, új játékok, és ugyan többnyire árnyékban vagyunk, de még ott is iszonyú a meleg. Összességében szerintem jól veszi az akadályokat kisGergő.
A szervezés viszont hagy egy kis kívánnivalót maga után a mi csoportunkban szerintem. Ugyanis a csoportban 2 gondozónő van, de ezen a héten csak az egyikük volt, mert a másik szabin van. Jutka nénit kicsi fiú most megismerte, megszokta, de jövő héten egy teljesen idegennel lesz dolga. Így nem tudom hogyan fogjuk folytatni azt a dolgot, hogy magára hagyjuk a gondozónőre a gyereket, hiszen Margitka néni neki még teljesen idegen lesz. Nem tudom, hogy az összes többi csoportban miért tudták úgy megoldani, hogy már a kezdetektől ott van mind a 2 gondozónő. (Lehet, hogy csak én variálom túl a dolgokat...) Na mindegy, valahogy csak lesz...
.
.
.
Este még lementünk Kécskére. Végre viszontláttuk Rékát! Már nagyon hiányzott! Nagyon örült nekünk a kis édes!
És aztán túlcsordult a szívem: ahogy kisGergő meglátta Rékát, odasietett hozzá, és fülig érő szájjal átölelte, magához szorította, Réka meg viszont. Így álldogáltak egy darabig, aztán mentek a dolgukra. Annyira édesek voltak, még egy könnycseppet is sikerült szétmorzsolnom...

2. nap a bölcsiben

2009-08-18T12:54:00.014+02:00

Kicsi fiú nem is tudom hogyan, de nagyon kiütötte magát tegnap. 9-kor már mélyen aludt, és reggel 8-kor ébredt. (Egyébként fél 7-7 körül szokott.) Éppen csak hogy benyomta a reggelijét, már indultunk is a bölcsibe. Ma már nagyon ügyes voltam, nem tévedtem el!

Kicsi fiú ma is nagyon óvatos és kimért volt mindennel, vegyülni nem akart még mindig. Ha odament a közelébe valaki játszani, szedte a kis sátorfáját, és olyan helyre vonult, ahol több méteres körzetben senki nem volt.

A mai napot is motorozással kezdte:

Aztán következett a homokozás. Egy darabig csak nézelődött, figyelte a többieket tisztes távolságból, aztán már nagyon elmerült a homokban.

Ekkora kisGergő csoportjának az udvarrésze- plusz még ami a pad mögött van, amin ültem, meg a mellette lévő rész. (Kicsi fiú megtalálható valahol a fa mögött a homokozóban.)

Ma kipróbálta a csúszdát is. Ő a játszótéri csúszdán eddig mindig csak hason csúszott le, mert 1x- 2x megpróbált a popóján, de mindig kipördült oldalra valahogy, és így mindig beverte a fejét. Na de most unszolgattam egy kicsit, hogy próbáljon meg lecsúszni a fenekén, hiszen mindenki úgy csinálja. Ráállt a dologra, az elején persze fognom kellett a kezét, de aztán 1-2 csusszanás után már nem volt rám szüksége. Nagyokat nevetett, örült, hogy sikerült így is balesetmentesen lecsúsznia.

10 óra után tízórai gyanánt kaptak a gyerekek limonádét. (Remélem azért időnként majd esznek is valamit tízóraira, nem csak isznak.) KisGergő 2 pohárral megivott. Utána a kis teraszon volt kis árnyékban játszás, ez nem sokáig kötötte le a figyelmét. Inkább ment volna befelé a csoportszobába, ugyanis látott ott kisautókat a polcon, de hát ekkor éppen a kinti játék ideje volt. Az építőkockákból párszor építette tornyot, aztán inkább autóutat, amin az egyik kinevezett kockával autókázott. Nagyon örült, amikor felfedezte, hogy a vele szemben ülő kisfiúnak a cumiján éppen egy kisautó volt. Percekig fülig ért a szája a kis drágának ettől a felfedezéstől.

Hamar megunta ezt a fajta játszadozást, vonult vissza csúszdázni. Ott már más gyerekek is voltak, de ő szépen kivárta a sorát. De mikor éppen sorra került volna, az egyik kisfiú akkorát taszajtott rajta, hogy hatalmasat vágódott hanyatt. Szegénykémnek rosszul esett ez a dolog, nem ütötte meg magát, viszont nagyon keservesen sírt. De egy kis vígasztalás után már nem volt semmi gond, a kisfiú bocsánatot kért, és büntetésből üldögélnie kellett az árnyékban egy kicsit. Ekkor már szabad volt a csúzda, vonult is nagy lelkesen. Aztán még téblábolt egy keveset erre- arra, aztán eljött a fél 11, menni kellett. Persze csak a peluscsere után, ugyanis a 2 pohár limonádé elég tisztességesen megtette a hatását:)

Vásárolgattunk még egy cseppet, többek között műanyag "pottyantós" előkét. Mivel sehol nem találtam, megvettem azt az 1-et, ahol éppen volt. Gondoltam, hogy drága lesz, mert márkás volt és bababoltban vettem, de amikor meghallottam az árát... elakadt a lélegzetem. Gergőnek meg sem merem mondani:) De mindegy, holnap már ott is ebédel a picurkám, az otthoni elhasználtat már csak nem viszem el a bölcsibe, az nagyon égő lenne.

Kíváncsi vagyok a holnapi napra, ugyanis holnap már az anyukáknak magára kell hagyniuk a kicsiket az udvaron egy időre a gondozónőkkel, mondván hogy anyának van egy kicsi dolga. Izgulok...

1. nap a bölcsiben

2009-08-17T17:48:00.002+02:00

Egy kicsit muris, de nagy izgalommal vártam a mai napot. Már napok óta össze van készítve pici fiú kis csomagja- ami igazából jó nagy-, de még így is van, amiről megfeledkeztem. De szerencsére semmivel nem vagyok elkésve. Tegnap este megírtam kisGergő jellemzését is, megvan az összes orvosi papír meg igazolás, kitöltöttem az összes nyomtatványt.

9-re kellett mennünk. Kicsi fiú csiga tempójával is csak 5 perc az út. Természetesen eltévedtem a bölcsi épületében, annak ellenére is, hogy eligazítottak. Eléggé béna anyja van a gyerekemnek, de hát ez van:) A lényeg, hogy eljutottunk a csoportszobáig. Leadtam a papírokat, megkaptuk a szekrényünket, és kiválasztottam a gyerek jelét: egy kis szekeret. (Ennek az 1-nek van kereke) Rögtön vonultunk ki az udvarra, az egész bölcsőde ott volt. Szuper volt az idő, nagyon imádtam! KisGergő először is jó alaposan szemügyre vett mindent és mindenkit a lépcső tetejéről. Mindezt 1 szó és minden rácsodálkozás nélkül. Ez több, mint 5 percig tartott. Akkor már noszogattam, hogy tegyen meg már legalább 1 lépést, nagy nehezen meg is mozdult. Volt ott egy rakás kismotor, azt hittem, nagyobb lelkesedéssel fogja rávetni magát valamelyikre, de eléggé lassan reagált mindenre. Nem volt megszeppenve vagy megijedve, egyszerűen csak lelassult. És akkor elkezdett motorozni. Kb. 10 perc alatt tette meg a homokozó körüli kört. Na ezt már nem bírtam kivárni, hiába noszogattam, mutogattam neki érdekes dolgokat, mintha a falnak beszéltem volna. Le is ültem a padra a gondozónő mellé, onnan figyeltem. Aztán csatlakozott egy másik anyuka is, akinek a kisfia szintén ma van először bölcsiben, és pici fiű bölcsis társa lesz. Így hármasban beszélgettünk, nézegettük a gyerekeket. A gondozónő és az anyuka elég gyakran felpattant a padról, és rohant egy gyerek után, nekem semmi dolgom nem volt:) Kisgergő csak motorozott, egyre bátrabban. A sokadik kört már sikerült 2 perc alatt megtennie:) Állandóan megállt és figyelt, alaposan felmérte a terepet. Mikor megunta a motorozást, fel akart ülni mellém a padra. Akkor szépen besétáltunk a homokozóba, ahol egy rakás homokozójáték volt. Ő csak állt, és nézte a többieket, nem mozdult. Amikor elérámoltam egy vödröt, egy szitát és egy lapátot, akkor kegyeskedett végre leülni, és megkezdte a 20 perces kis homokozását. Lapátolta a homokot derekasan, és lapátolt, csak lapátolt, csak lapátolt.... Mikor ezt is megunta, visszatért a kismotorhoz. Ekkor már bátrabb volt, majdnem a homokozóba is belemotorozott!!! Kis drágám olyan jól elvolt magában, mint a befőtt. Nem volt hajlandó közösködni senkivel, mint ahogy itthon is szokta az udvaron. Mondtam is a gondozónőnek, ő egy kis "magányos farkas" típus. Nem hazudtolta meg önmagát, nagyjából erre számítottam. Viszont mikor eltelt 1 óra,- ma csak 1 óra hosszát maradtunk-, nem akart hazajönni. Ez mondjuk jó jel:)

A gondozónővel és az anyukával- akit történetesen Boginak hívnak:)-, sokat beszélgettünk, sokmindent megtárgyaltunk. Leadtam a dolgokat, amiket vinni kellett, berámoltam a szekrénykébe, és immár a másik anyukával egyetemben ismételten sikerült eltévednem:) Tiszta labirintus az az épület, ez az egyetlen mentségem.

A bölcsiből egyből egy cipőboltba mentünk, mert benti cipőt például elfelejtettem beszerezni a kicsinek. De aztán ez is meglett. Derekasan trappolt mellettem, nem kéredzkedett fel 1x sem, nagyon ügyi volt! Alig értünk haza, nekiálltunk ebédelni. Még csak fél 12 volt és csak a levesnél tartottunk, de a kis drágám már ki is dőlt, beleborult a tányérjába. Ha a bölcsiben is így csinálja, nem lesz gond az alvással, ott éppen fél 12-től van alvásidő.

Réka anyósomnál nyaral a beszoktatás miatt, kicsi fiúval egyedül semmi gondom nincs. Nem igényli, hogy játsszak vele, nem érdekli a meseolvasás sem. Csak a kisautók. Mindig koslat utánam, és ahol éppen teszek-veszek, tologatja a kisautóit, és ezt borzasztóan élvezi:) Én is, mert így egy csomó mindenre volt időm, többek között varrtam Rékunak egy lepedőt, meg varrógéppel mindenféle javítgatnivalót végeztem.

Szuper volt ez a nap, remélem hasonló lesz a holnapi is:)

Hú, van egy kis lemaradásom!!!!!

2009-08-17T17:39:00.002+02:00

Úgy látom, régen írtam már:) De egyszerűen nincs időm:( Pedig annyi minden történt...

Ovis szülői, bölcsis szülői, nyaralás, esküvő, fodrászkodás,GYES és munkaviszony újboli megkezdése..., csak hogy pár dolgot említsek. Van egy csomó kép, amikből majd egyszer szemezgetek, de majd csak egyszer:)

Köszönöm a blogdíjakat mindenkinek, és bocsánat, de majd legközelebb kiteszem őket ide, de majd csak legközelebb...

A fiók

2009-06-18T12:15:00.002+02:00

Kb. 1 hete ismételten borzasztó ügyes voltam. Mosogatás után szépen elpakoltam az evőeszközöket a fiókba a helyére. Utána azt a fiókot már senki nem húzta ki.... épségben. Ugyanis beakadt a nagy kés nyele a fiók pereménél. Először próbáltam rázogatni, hátha visszazuttyan a helyére, de ez nem történt meg. (Pontosabban fogalmam sem volt, hogy mi akadt be, csak próbálkoztam.) Annyira nem lehetett kihúzni a fiókot, hogy valamivel belenyúlhassak és visszalökdössem. Így megpróbáltam jobban kihúzni. És ezzel csináltam a legrosszabbat. Minnél jobban húztam kifelé a fiókot, annál jobban belenyomtam a kés hegyét a túloldalon. (Azt mondjuk már csak a legvégén tudtuk meg, hogy ez történt igazából.) 2 lehetőség volt. Vagy lefeszítjük a munkalapot, vagy széttörjük a fiókot. Utóbbi történt. Gergőnek sikerült addig ráncigálnia, amíg minden darabja a fióknak elrepedt vagy kettétört. A kést alig bírtuk kihúzni a fiók hátuljából, annyira belefúródott. Közben a dupla műanyag falú evőeszköztartót is átszúrta persze... Úgyhogy a fiók gallyra ment, de szerencsére az előlap az érintetlen maradt. (Az egyetlen, ami nem repedt ketté.) Úgyhogy a fiók úgy ahogy van szét lett szedve, másnap elvitte Gergő a darabokat, hogy vágjanak méretre ugyanolyan vastagságú falapokat. Tegnap elment értünk, majd a jövő héten összeszereli. Kíváncsi vagyok, jó méretűek lettek-e a lapok, és a furatokat jó helyre tették-e. Képet nem csináltam akkor, de érdemes lett volna, érdekes látvány volt:)

Videó

2009-06-18T11:44:00.003+02:00

Zoli öcsém készített egy videót egy pályázatra. Levi filmezte, Zoli a főszereplő, Andi az ötletadó. Ezúton is gratulálok nekik!!!!!!!!

Ajánlom mindenki figyelmébe! Szerintem tök jó!!!!!!!

(A videó Zola név alatt fut Relatív címmel)

Gergő hobbija

2009-06-17T18:45:00.007+02:00

Ez a hobbija már évekkel ezelőtt- pontosabban a gyerekek születése előtt- megvolt, csak ahogy jöttek a gyerekek, szünet következett. Egészen pár héttel ezelőttig. Mert újrakezdte ill. folytatta. Pici darabokból ragaszt össze bábukat, amiket aztán kifest. Jó szöszmötölős munka, de szeret vele bíbelődni. Én nem bánom, mindenkinek van valami, ami leköti, neki többek között ez. Kirámolta nekem a vitrint is, és az egyik polcra beköltöztette a kis bábuit. Ezek még nincsenek kifestve.:

Ezek már igen:

Munkahely

2009-06-17T18:35:00.002+02:00

Végre már személyesen is sikerült tárgyalnom a főnökömmel a munkába állásommal kapcsolatban. Elvileg a könyvelő a héten kiszámolja, hogy mennyi lenne a fizum 4,6 ill. 8 órásként. Aztán majd döntök, hogy hány órásnak megyek vissza dolgozni. Ugyanis a főnöknek mindegy. Szerintem 6 órás leszek, mert 4 órésként tuti kevés lenne a pénzem. Viszont 8 órásként még így hirtelen nem akarok visszaszakadni a melóba. A beosztást is nagyon rugalmasan veszi, mikor rákérdeztem, lehetek-e állandó délelőttös az ovi- bölcsi miatt. Azt mondta, majd úgy csinálja, hogy nekem jó legyen. Hát, úgy legyen.

Jól elbeszélgettem vele, meg a pár megmaradt régi kolléganővel is. Ugyanis a régi bagázsból már csak ketten dolgoznak itt. Így pláne furcsa lesz visszajönni. Új a kollektíva, új a számítógépes rendszer, új a patika mert teljesen átépítették, semmi nem olyan, mint 4 éve. Már most utálom!!!!! Brühühühühühü!!!!!!!

Nőgyógyászati eredmény

2009-06-17T18:20:00.003+02:00

Megvan Réka nőgyógyászati lelete: nincs gombás fertőzése- ezt eddig is tudtuk-, viszont több vizsgálatot a kenetből nem tudtak elvégezni, mert szennyezett volt állítólag. Szuper, mondhatom. Úgyhogy ismételt vizsgálat javasolt. Addig is írtak fel neki kenőcsöt. Ami gombás fertőzésre való. Most akkor mi is van??????????????????????

Tesco

2009-06-17T18:01:00.002+02:00

Időnként szoktunk vásárolni a Tescoban is. Mióta beindult ez a pontgyűjtési akció, mi gyűjtögetünk szorgalmasan. Így már vettünk is egy Tefal párolóserpenyőt féláron. Nagyon örülünk neki! Már olyan sokszor ráfáztunk olcsóbb teflonos edényekre, hogy eltökéltük, beszerzünk egy pár Tefal-dolgot, ez a márka eddig tutira bevált. Tehát ha nincs ez az akció, akkor is vettünk volna, de akkor dupla áron. Úgyhogy ez most nagyon jól jött!!!! Szeretnénk még egy nyeles wok-ot és egy palacsintasütőt. Aztán a többit majd meglátjuk:)

A bölcsi

2009-06-17T17:49:00.002+02:00

Hétfőn a gyerekekkel elballagtam a bölcsibe. Felvették kisGergőt! ÚÚÚÚÚgy örülök neki! Mivel július végén már lejár a GYED-em, így előrehozták a beszoktatás időpontját. Augusztus 17-én kezdődik a buli:) Úgyhogy már nincs teljes nyaram... Az első szülői július elején lesz, a részleteket akkor tudjuk meg. Várom is meg nem is.... Olyan furcsa érzés!

Egy kis baleset

2009-06-17T17:44:00.002+02:00

Kicsi fiú múltkor nagyon vagánykodott. Őrült módjára motorozott a folyóson, aztán felkenődött a falra. Életében nem volt ekkora pukli a kobakján! Nem tudtam jól lefényképezni, igazából ennél sokkal durvábban nézett ki:

Rózsák

2009-06-17T17:38:00.002+02:00

Az átültetett rózsáim nagyon jól érzik magukat az erkélyen, úgy nőnek, hogy az elképesztő. Vannak új bimbók, nem is kevés, és akkorák....... Úgy örülök neki!

Egyik nap véletlenül észrevettem, hogy az egyik tele van zöld levéltetűvel. Hát ezek meg honnan szivárogtak fel a 3. emeltre??????? Nagy nehezen sikerült vennem rá tetűírtó sprayt. Lefújtam a rózsán a tetveket. Kicsit kapálóztak, de különösebben nem csináltak semmit. Aztán megnéztem őket másnap. Ugyanazon a helyen találtam őket, csak éppen koromfeketék voltak.... Egy kicsit elpusztultak. Szegények....

Szakácskönyv

2009-06-17T17:33:00.006+02:00

A múltkor már írtam, hogy nyertem egy szakácskönyvet, és már meg is kaptam. Szép, igényes, jó kis receptek vannak benne. Tetszik. Íme:

Kicsi fiú rajzol

2009-06-17T17:28:00.002+02:00

KisGergő egyre többet színez és rajzol. Ezt látja Rékától. Csak sajnos marokra fogja a ceruzát, nem olyan szépen, ahogy kellene, és ahogy régen is csinálta. Az 1. rajzműve, na micsoda....., hát egy autó! Mást nem is rajzol, csak autókat. Mondjuk ez egyenlőre 2 körből és felettük egy ívelt vonalból áll. De már kezd hasonlítani:)

Aranyköpés

2009-06-17T17:14:00.002+02:00

Egyik nap borzalmasan fáradt voltam és a fejem is fájt, így ledőltem egy kicsit aludni. Pici fiú is aludt, úgyhogy nem volt gond addig, míg fel nem ébredt. Aztán bekövetkezett ez is, de egyszerűen képtelen voltam feltápászkodni. Hiába noszogatott Réka is. Őt küldtem át, hogy játsszon vele egy kicsit. Ügyes volt, mert a pici elhallgatott. Félálomban néha hallottam, hogy szépen eljátszogatnak, Réka dirigált, utasításokat adott, irányította , csitítgatta a kicsi fiút, teljesen úgy viselkedett, ahogy tőlem szokta hallani:) Aztán egy idő elteltével megelégelte az "anya" szerepet, átjött, felébresztett, és ezt mondta:

"INKÁBB DOLGOZNOD KÉNE, MINT ALUDNOD, HA MÁR EGYSZER ANYA VAGY..."

És ezt a mondatot olyan hangsúllyal mondta és úgy gesztikulált hozzá, hogy azt lehetetlenség elmondani! Annyira édes volt, rögtön felébredtem és majd' megzabáltam!!!!!

Betegek voltunk

2009-06-17T15:49:00.005+02:00

Egy kis visszaemlékezés...:

2 hete szerdán este vacsora után kisGergő hányt egy nagyot. Azt hittem, a tej volt az oka, mert utólag megnézve, nem volt jó. Szaga nem volt neki, meg ízre sem volt rossz, viszont az állaga... Egyszóval felkészültünk egy kiadós hasmenésre, de hányás lett belőle. (De csak kicsi fiúnál, pedig Réka is ivott). Másnap is, de akkor már hasmenése is lett. Irány a doki. Kiderült, hogy járvány van, kapott a pici gyógyszert. Mikor hazaértünk, leültem vele a kanapéra, ő az ölembe tette a kis fejét, és több mint fél órát így üldögéltünk. Miután felálltam se mozdult meg a kis drágám, nagyon bágyadt volt. Nem nagyon láttam még ilyennek. Estére már egy pici hőemelkedése is lett, így nem fürdettem meg, csak átöltöztettem. A kanapén úgy ahogy volt, el is aludt.

És akkor jött a másnap, péntek. Akkorra én már a 4. napot csináltam a fogyókúrámból, de már annyira nem bírtam, hogy felfüggesztettem a dolgot: muszáj volt rendesen ennem. Így utólag már tudom, hogy nem a fogyókúrát nem bírtam, hanem már én is megfertőződtem. Délelőtt Réka még lement a szomszéd kislánnyal sárkányt eregetni az udvarra, de nem sokkal később zokogva jött fel, hogy iszonyúan fáj a hasa. Akkor már én sem voltam rózsásan, és egyszer csak tök egyszerre elkezdtünk hányni. Nekem hasmenésem is volt, hogy bonyolultabb legyen a helyzet. Kicsi fiú ekkorra már jobban volt, nagyon érdekelte, mi is folyik itt éppen, végignézte az összes műveletet a klotyóban és kurjongatva csodálkozott rá mindenre. Ez ment délután 1-6-ig. Orsiék jöttek volna hozzánk, de 2 akció között lemondtam, mondván nem vagyunk vendégfogadó állapotban. Aztán a hétvégét is le kellett mondanunk. Szegény Piroska már megfőzött pár dolgot előre, és apósoméknál is elhalasztottuk Jusztika ünneplését. Miután Gergő hazaért, ápolgatott minket, nagyon aranyos volt. Rékával a nappaliban töltöttük az éjszakát. Nem raktam fel az emeletre, hogy ha sietni kell, közel legyek én is meg a WC is. Hát jó hogy mellette voltam. Ugyanis miután késő este magához tért, nagyon szomjas volt. Ivott vizet. Fél órán belül kihányta. Aztán megint ivott. Megint kijött. Szerencsétlen majd szomjanhalt. Mondtam, bírja ki reggelig, akkor megyünk az ügyeletre, de hát annyira sírt. Akkor adtam neki 1 kortyot. Azt is ki... Na reggel az 1. utunk az ügyeleltre vitt, mert ez így tuti kiszáradás. Gergő vitte el, azt mondta tömve volt az ügyelet. A patikákból kifogyott a gyógyszer hányásra és hasmenésre. Kicsit járvány volt??? Kapott B6 vit. injekciót, ez jó volt, mert ezután mát megmaradt benne minden. Felül. Ugyanis megindult alul... Még jó hogy kisGergő kapott elég gyógyszert, abból jutott Rékának is. Vergődtünk, diétáztunk. Egész nap feküdtem én is. Este megint ügyeleten kötött kis Réka. Iszonyú hasgörcsei lettek, és pillanatok alatt annyira felszökött a láza, hogy vakbélre kezdtünk el gyanakodni. Az ügyeleten kizárták a vakbelet, kapott új gyógyszereket. Aranyos volt az ügyeletes doki, emlékezett rá reggelről:) Szóval megint gyógyszerek... Annyira lázas volt, hogy bekakilt... Véletlenül vettem észre... Szegénykém, nagyon kivolt. Megint a kanapén aludtunk. Vasárnapra én már sokkal jobban lettem. Még jó, mert már nem volt tiszta ágynemű, tiszta tányér, bögre, evőeszköz, egész nap csak mostam, takarítottam. És ápoltam Gergőt, mert vasárnapra ő kezdett el lerobbanni. De szerencsére nála nem volt olyan komoly a dolog, mint nálunk. Ő csak nagyon levert és gyenge volt. Egy ideig hidegrázása volt, aztán meg kiizzadt magából mindent. Ekkor meg ő feküdt egész nap.

Hétfőn Gergő túl lett mindenen, ment dolgozni. Én már meggyógyultam. Ráálltam a mérlegre is: 3.5 kg-ot fogytam. Fogyókúrával tuti nem jutok el eddig pár nap alatt:) KisGergőnek még mindig hasmenése volt, így mentünk az orvoshoz. A rotavírus kizárása végett kaptunk tégelyt, hogy vigyünk mintát az ÁNTSZ-be. Mondanom se kell, ezután kicsi fiú egyszerűen nem volt hajlandó produkálni semmit. 2 nap múlva jött el a pillanat, amikor tudtam vinni a mintát. Csüt- péntekre már rendbe jött mindenki. Vígan adtam nekik enni, amit csak kértek. Már nem voltak hajlandó enni semmilyen diétás kaját. És akkor jött a hétvége anyósnál, amikor még jobban összeettek mindent- újabb hasmenések következtek. Megint diéta. Most itt tartunk...

Már úgy néz ki meggyógyultunk, de már óvatos vagyok. A kilóim sajnos lassan kezdenek visszaszivárogni, de a hasam még nem lett nagyobb, aminek írtóra örülök! A hasamról 4.5 cm ment le. Mondjuk csinálok felüléseket is szorgalmasan, remélem idővel lesz eredménye is:)

Ünnepelünk tovább...

2009-06-17T14:59:00.014+02:00

Ma- szerdán- délelőtt apósomék látogattak meg minket. Réka repesett az örömtől, amikor meglátta náluk az ajándékcsomagokat:) Először is kapott egy cserepes rózsát, amilyet én a múltkor Gergőtől, csak ezek rózsaszín rózsák. Ezt is majd kiültetjük, és az ő feladata lesz, hogy gondozza:)

KisGergővel közösen kaptak egy kis repülős játékot- meglepődtem volna, ha nem zenél-, de inkább kisGergőnek való, mint Rékának.

Réka kapott még Benedek Elek mesekönyvet, Hercegnős foglalkoztató füzetet, egy rakás megkötős karkötőt, és ezüst ékszereket. (Idén eddig minden ajándékozónak az ékszereken járt az esze...:)) Meg is látszik Réka arckifejezésén, olyan mintha ezt mondaná: na, már megint egy fülbevaló... De ez ezüst, cirkóniummal, és nem csak fülbevaló, hanem nyaklánc és egy édes kis gyűrű, ami pont passzol a kis ujjára.

Kicsi fiú éppen elaludt, mielőtt megérkeztek volna apósomék. Megette a kiflijét, csak furcsálltam, hogy Réka már rég bent játszott a szobában, kisGergő meg halál csendben van valahol: ülve elaludt az asztalnál, az utolsó falat kiflivel a szájában:)

Délután szusszantam egy kicsit, apósomék elvitték a gyerekeket sétálni, miután pici fiú is kegyeskedett felébredni. Réka felavatta a rollert az utcán is.