Még valamikor hónapokkal ezelőtt megrendeltünk egy disznót levágásra, amelyre történetesen Húsvét előtt került sor. Mivel én éppen délután dolgoztam, Gergőnek kellett intézkednie a hús ügyében. Az állatot péntek hajnalban vágták le, Gergő délután ment érte. Szépen fel volt már dolgozva a kívánságunk szerint. Drága férjem azzal a rengeteg hússal- kb. 75 kg- együtt este leutazott Kécskére, ahol aztán anyósommal együtt szépen feldarabolták, kiporciózták és eltették a fagyasztóba. (Azért volt szükség a hús megutaztatására, mert nálunk nem fért volna el, meg hát igazából anyósommal felesbe vettük az állatot.) Gergő vitt ruha utánpótlást is a gyerekeknek,ugyanis a hét elején én arra nem készültem, hogy a hét vége felé kánikula lesz. Én még sálat, sapkát csomagoltam nekik, pántos ruhát és rövid nacit nem:) Szegény gyerekeim majd' megbuggyantak a melegben...
Így hát ezen a pénteki napon egyes- egyedül maradtam otthon a mi kis lakásunkban: se gyerek, se férj... Nagyon fura érzés volt. Mivel eléggé szaladt a lakás, az volt a tervem, hogy majd csak szombaton megyek a családom után, előtte szépen kiglancolok otthon mindent, hogy aztán az ünnepek után szép tiszta lakásba térjünk haza. Na ebből az lett, hogy elaludtam..., aztán felébredtem, és hajnali 4-ig meg se álltam... Utána csak pár órát tudtam már aludni, de legalább nyugodt volt a kis lelkem, hogy megcsináltam mindent, amit elterveztem. Reggel direkt időben elindultam a buszhoz, hogy ne kellejen rohannom- mert egyébként állandóan rohanásban vagyok. Már ballagtam egy ideje, amikor Gergő telefonált: rossz gyógyszert csomagoltam neki, nem azt amit tényleg használ. Nagyon szépen megkért, hogy azt feltétlenül vigyem le, és mivel mást is otthon hagytam: uzsgyi vissza! Innentől kezdve a szokásos rohamtempómban vágtam neki újból az útnak, és nem késtem le a buszt!!! Aztán zötykölődtem egy órácskát, de kifejezetten jól esett:) Az elmúlt kb. 7 évben azt hiszem ez volt a 2. buszozásom Gergő ill. a gyerekek nélkül. Teljesen rám tört a nosztalgia érzés, annyira furcsa volt! Mondanom se kell, hogy amikor megérkeztem, alig álltam a lábamon a fáradtságtól, és az egész napot átaludtam. Így nem igazán mondhatom, hogy tartalmasan telt a szombatom. Na de legalább az "enyéimmel" voltam!
