csütörtök, május 28, 2009

Béna időjárás

Tegnap nem írtam, nem nagyon volt hangulatom. Ami most se annyira fényes. Esik az eső, hideg van, fúj a szél, lőttek minden kinti programnak... Idebent kínlódunk, a gyerekek egyre nehezebben viselik.
Tegnap még az is agyoncsapta a hangulatomat, hogy Gergő mégsem jött haza, nem lett kész az autó délutánra. Esetleg holnap. Sosem voltunk ennyit külön egymástól, mióta együtt élünk. 4 nap!!!!!!! Feltéve ha ma este hazajön, már ez sem biztos:(
Viszont az előbb hozta meg a postás a nyeremény szakácskönyvemet!!!! Nagyon szép, sok olyan recept is van benne, amit tutira meg fogok csinálni! Képet nem tudok róla hozni, hát nem lemerült a fényképezőgép? Ő is sztrájkol ma....

kedd, május 26, 2009

Jött a szerelő

Egész délelőtt vártuk a mosógépszerelőt, 11-kor be is futott. Gallyra ment az ékszíj, de nem szakadt még el teljesen, ezért volt az, hogy egyszer forgott a dob, másszor nem. Kicserélte... 8500 Ft-ért... Ez így konkrétan nem esett jól hónap végén, de hát ez van. Pedig tavaly kapott a gép új ékszíjat, hát nem sokáig bírta. A szerelő is emlékezett, hogy járt már nálunk. Na, akkor elkezdem egy kicsit kímélni a gépet, biztos túlterheltem valamikor szegényt...

Invázió

Hétfő este olyan dolog történt velem, mint még soha! Tisztára valami horrorfilmben éreztem magam.
Az történt ugyanis, hogy ugyanúgy, mint máskor, picit megdöntve hagytam az erkélyajtókat és az ablakot, mert nagyon meleg volt. 11 körül készülődtem a lefekvéshez, amikor a konyhában egy kis tányérban megláttam pár darab kis muslinca- szerű bogarat. Felnéztem a plafonra, hogy honnan kerülhettek oda... hát nem kellett volna. Pár másodpercre megállt a szívverésem, lezsibbadt mindenem, felállt a létező összes szőr a testemen és pánikba estem. Ugyanis hemzsegtek a bogarak a plafonon és a sarkokban, de úgy, hogy még most is viszketek tőlük mindenhol. Milliónyian voltak a nappaliban, de aztán észrevettem, hogy a szobában szinte még annál is többen... A fürdőszobában is volt egy csomó. Rémületemben a földbe gyökerezett a lábam, tényleg bepánikoltam. Irtózom a kis ízeltlábú bogaraktól, akármilyen kicsi is! Majdnem sírva hívtam fel Gergőt, miközben bezárkóztam a gyerekek szobájába. Ott nem volt 1 darab állat sem, az ő szobaajtajuk be volt hajtva, nem mentek be. Az ötlet az az volt, hogy kapcsoljam fel a villanyt az előszobában, a többi helyen le, hogy odacsalogassam az összeset. Így is tettem, de nem nagyon volt változás, csak annyi, hogy egy kicsit széjjelebb szóródtak. Közben már befeküdtem kisGergő mellé az ágyba, úgy terveztem, ott töltöm az éjszakát, reggel meg lesz ami lesz. És akkor jött az isteni szikra! PORSZÍVÓ! Bár már majdnem éjfél volt, bekapcsoltam a porszívót, és elkezdtem beszippantgatni az állatokat egyenként. Hát, jó sokáig tartott, meg a nyakam és a karom is bedurrant, de csak pár darab maradt!!!!! Annyira rosszul voltam a bogaraktól, hogy vállaltam, hogy a szomszédok esetleg átszólnak, hogy ugyan már ne porszívózzak ilyenkor, de ez nem történt meg. Még a gyerekek sem ébredtek fel rá, pedig nem olyan halk a porszívó. Áldom az eszem ezért az ötletért! Aludni ugyan így sem bírok, de legalább eltűntek. Pontosabban az előszobában még ott vannak, odáig nem ért el a porszívó zsinórja, de majd csinálok velük valamit reggel.
A tanulságot levontam, nincs több nyitva hagyott ablak esténként!!!! Pláne ha fel van kapcsolva a villany! De minimum be kellene szerezni valami szúnyoghálót. Bár ezekre a nyírászárókra, amelyek nálunk vannak, nem nagyon lehet felszerelni semmit...
Csak 1 képet csináltam, többhöz nem volt idegzetem. Igyekeztem nem nagyon nézegetni őket...

Most meg a mosógép....

Hétfő kora reggel gyorsan kimostam egy adagot, kiteregettem, beraktam és elindítottam egy másik adagot, és elindultunk sétálni. Mikor hazaértünk, már csak a centrifugálás volt hátra. Hát annak olyan hangja volt, csörgött, csattogott, kattogott, mintha minimum egy marék aprópénz lett volna a mosnivaló között. Azt hittem szétesik a gép. Gyorsan azt is kiteregettem, és beraktam a következő adagot, hogy megfigyeljem, mi történik. Teljesen rendben volt minden, át is ruccantam nyugodt szívvel a szomszédasszonyhoz. (A gyerekek már ott dekkoltak egy ideje:)) Mikor hazaértünk- fél órával később,- azt hallottam, hogy nem hallok semmit. Gyanús volt, ilyen hamar nincs vége annak a programnak... Hát, a gép nem forgatja a dobot! Csak csendesen zümmög helyette. Na, gyorsan hívtam a mosógépszerelőt, kedden délelőtt jön. Hát a gép persze tele volt a lepedőkkel és egy csomó mosószeres vízzel. A vizet kiengedtem a gépből, a hatalmas nagy lepedőket kézzel próbáltam meg kicsavargatni, hogy ki tudjam teregetni, ne büdösödjön be holnapig. Miközben engedtem le a vizet, olyan hangja volt a gépnek, mintha éppen mégis forgatná a dobot. Úgyhogy most nem tudom, mi van, lehet hogy nem is az ékszíj szakadt el... Majd holnap kiderül...
Így ma jó alaposan kisikáltam a fürdőszobát is, kicincáltam a mosógépet is ,alatta is kitakarítottam, meg mindent, amit csak el lehet képzelni. Most csillog- villog minden. Egy darabig... El is fáradtam benne.

Hétvége

Kécskén hétvégéztünk. Otthon előző nap rengeteg mindent összekészítettem, amit végülis levittünk Piroskához: selejteztem. Volt egy csomó használaton kívüli ágynemű, kinőtt kisruhák, kiscipők, és még egy csomó minden. Az összes cuccot le se tudtuk vinni, mert akkor mi nem fértünk volna a kocsiba:) Maradt legközelebbre is.
Jól telt a hétvége, jött Zsuzsi is, Orsi is, Margó néni is. Kicsit hűvös volt, de nem volt vészes. Szombat délután aludnom is sikerült, ami mostanában nem történt meg túl gyakran...

Péntek- gyereknőgyógyásznál

Pénteken korán reggel indultunk fel Pestre. Gergő ment dolgozni, de előtte minket kitett a Gyöngyösi utcánál, ugyanis vittem Rékát egy gyereknőgyógyászhoz, hátha kiderül már végre valami a kis bajával kapcsolatban. Elég korán érkeztünk, de legalább így bőven volt időm megkeresni a pontos helyet. Készültem is mindennel: vittem kis színezőt színescerkákkal, mesekönyvet, kis kártyát... Mindet igénybe is vettünk, míg nem elérkezett a "mi időnk". 5 percnél tovább nem voltunk benn, és a kicsi lány nagyon ügyi volt! Kenetet vettek a kis drágámtól, aminek majd pénteken lesz eredménye. Ennyi.
Előttünk állt az egész nap, biztos voltam benne, hogy Gergő 5-nél előbb nem fog végezni. Először is császkáltunk a Duna Plázában, de nem volt semmi látnivaló, semmi nem volt nyitva: még nem volt 10 óra. Ezek után metróztunk egy csomót, irány az IKEA. Pár órát elbóklásztunk ott, Réka gyerekekkel is játszott egy keveset, de nem vettünk semmit. Viszont jó volt kicsit nézelődni. Utána megint metróztunk, meg villamosoztunk is, mentünk Gergő munkahelyére. Apa rendelt nekünk ebédet, szépen megebédeltünk, aztán elfoglaltuk magunkat, és már 4 óra is lett, indultunk haza! Alig voltunk pár helyen, de az utazgatással annyi idő elment, hogy elképesztő!

Egyik gimis osztálytársnőmmel megbeszéltük, hogy ezen a napon ő is Pesten lesz és találkozunk. Hát, nem jött össze, előző nap lebetegedett a kisfia, nem jött Pestre:(:(:(
Ritát is hívtam telefonon, felköszöntöttem névnapja alkalmából, beszélgettünk egy kicsit, de sajnos dolgozott, vele se tudtunk találkozni. Na majd legközelebb célirányosan jövünk hozzá!


Munkamegosztás

Amíg Réka szorgalmasan mosogatott nagyon ügyesen,

addig kisGergő szorgalmasan lebzselt a tévé előtt.

Aztán a Nagy jól megorvosolta a Kicsit, az meg élvezte:D

Utolsó zenebölcsi

Rékával csütörtökön voltunk utoljára zenebölcsiben. Vége a 2. félévnek is. Volt a végén kis sütizés, beszélgetés, gyerekeknek nagy szaladgálás kint az udvaron, szuper jó idő volt. Kapott egy kis bizonyítványt is, olyan kis jópofa. Majd bekereteztetjük neki, és az ágya fölé biggyesztjük:)

csütörtök, május 21, 2009

NYERTEM!!!!

Tegnap este beküldtem egy kódot SMS-ben a Piros Arany tubusáról. Soha nem csináltam ilyet, most mégis megtettem. Fél óra múlva jött az üzenet, hogy nyertem egy szakácskönyvet! Na, ma reggel gyorsan felhívtam a megadott számot, felvették az adataimat, címemet, 2 héten belül küldik. Úgy örülök neki!!!!!!!

Gyerekfelügyelet és lakógyűlés

Szerdán délelőtt a szomszédasszony megkérdezte, vigyáznánk-e a kis 8 hónapos Lilikére, amíg ő nagyon gyorsan elintéz valamit a városban. Hát persze hogy vigyáztunk! A gyerekek ujjongtak érte, Lilike is jött boldogan, lassan már minden napos vendég nálunk:) Nem volt semmi gond, nem volt sírás sem. Csak 1x kezdett lefelé konyulni a szája, amikor kisGergő valamiért szokás szerint sikítva elkezdett hisztizni, és ő ettől megijedt, de aztán mégsem sírt.
Ma úgy kitakarítottam, hogy csak na! Csináltam ebédet is, és délután már másnapra is megfőztem. Jól elfáradtam, de legalább ragyogott minden!
Este 6-kor kezdődött a lakógyűlés, másfél óráig tartott. A gyerekeket vittem magammal, ők szépen eljátszogattak végig, nem volt velük gond. A vége felé már Gergő is befutott. Átbeszéltünk sokmindent, kiderült 1-2 dolog, volt egy kis pletyi is..., és júliustól emelkedik a közös költség, nem is kevéssel:( De amúgy minden rendben. Találkoztunk az új lakóval is, történetesen az alattunk lévő lakást vette meg. Most nem volt erről szó, de a múltkor mintha azt mondta volna a Léna, hogy cégnek fogja bérbe adni, irodának. Hát, kíváncsi leszek....


kedd, május 19, 2009

Selejtezés

Ma a gyerekrajzokat, régi firkálmányokat rendezgettem. Lassan 4 év alatt nem dobtam ki szinte egyetlen kis rajzocskát, kis kiszínezőkönyvet sem. De már annyi van, és csak a helyet foglalja, így muszáj volt. Kiválogattam egy adagot, amit itthon elteszek emlékbe, de egyszerűen nem volt szívem kidobni a többit. Úgyhogy szépen összeraktam őket, hétvégén levisszük anyósomhoz, feltesszük a padlásra. Olyan furcsa, szinte az összes kis rajzocskára emlékszem, hogy Réka mikor csinálta őket és éppen hol. És érdekes, de kisGergőtől nem nagyon van eddig semmi, csak pár firkálgatás azokon a lapokon, amiken Réka éppen színezgetett. Az tény, hogy Rékának annak idején nagyon sokat rajzolgattam, ő igényelte és kérte is ezt. KisGergőnek még nem nagyon rajzoltam, de majd most már fogok, eddig ez eszembe se jutott, mert annyi minden mást csinálunk helyette. Mondjuk kicsi fiú inkább autózgatna a rajzolás helyett, mint ahogy a könyvek és a mesék sem kötik le annyira, mint annak idején Rékát. Hiába, ő fiúból van...

Estefelé Zsuzsi meglátogatott minket. Visszahozta a kölcsön könyveket és elhozta a szauna-övet is, amit kölcsönkértem tőle. Most is rajtam van:) A felülésekkel nem nagyon haladok, és többektől hallottam, hogy ez is fogyaszt egy kicsit. Hát, kipróbálom, abból baj nem lehet...

Vihar

Reggel fél 6-kor arra ébredtem, hogy Réka engem szólongat. Mikor magamhoz tértem, rájöttem miért: iszonyúan villámlott és dörgött az ég, kezdett viharos szél fújni. Becsuktam minden ablakot gyorsan- ugyanis napok óta nyitott ablaknál alszunk-, aztán behoztam az éjjelre kint hagyott szárítót és a kimosott, száradásra váró kiscipőket. Alighogy mindennel végeztem, leszakadt az ég. Olyan sötét lett, hogy fantasztikus. Villanyt kellett gyújtani, hogy lássak valamit. Gergő negyed 7-kor indult melózni, és a kaputelefonon még felszólt, hogy menjek már le becsukni a kaput, mert akkora víz áll a ház előtt, hogy nem bír kiszállni a kocsiból, hogy ő becsukja. Hát nem semmi látvány tárult a szemem elé, mikor leértem. Mondjuk láttam már ilyet, évente kb. 2x esik annyi eső egyszerre, hogy a csatornarendszer egyszerűen nem bírja elnyelni a vizet és megreked az utcánkban, de mindig ledöbbenek rajta.
Réka ügyes nagylány, nem fél már a nagy dörrenésektől, kisGergő meg átaludta a nagyját. Egész reggel és még amíg az eső tartott kint dekkoltak az erkélyajtóban, és figyelték az autókat, bicikliseket, ahogy kínlódnak a vízben. Volt amelyik le is robbant, valószínűleg a víz bekerült a motorba, vagy valami ilyesmi. Muris volt, ahogy az öltönyös emberek térdig feltűrt öltönynadrágban, zoknijukkal és cipőikkel a kezükben gázoltak a vízben. Egy kis szünet után jég is esett. Elképesztő volt az egész. Teljesen felbolydult az utca, későn nyitottak ki a boltok, az emberek az utca egyik oldaláról kiabáltak át a másikra, hogy hol van esetleg olyan hely, ahol viszonylag sekély a víz, át lehet lavírozni a másik oldalra. A legtöbb lakás ablakában, erkélyén fényképező embereket lehetett látni, többek között engem is:D
Reggel át akartam szaladni szembe a kisboltba, hát nem sikerült. Bokáig süllyedtem volna, még a kapun belülre is befolyt a víz, a postaládákhoz is rizikós lett volna elmenni. A szomszéd sráccal épp összefutottam, amikor csináltam lent a képet, mezítláb slattyogott szegény. Azt mondta, a Petőfi Sándor utcán valami iszapos helyre sikerült keverednie, elkezdett süllyedni, odalett a papucsa amiben volt, kénytelen volt belőle kilépni. Azt mondta, állnak a buszok mindenfelé, teljesen megbénult a közlekedés. Internet sem volt. Totál káosz.
9-re már elállt az eső, a víz nagyja lefolyt, most meg 11 óra, tűz a nap, FELSZÁRADT! minden, semmi nyoma a pár órával ezelőtti eseményeknek. Hihetetlen....

Van, aki még mozgásban van:

Volt, aki lerobbant:

Kapualj, szemben a kisbolt:

Eső után áll a víz:

Hétfő- pakolászás

Hétfőn baromi meleg volt, nem is mentünk sehová, csak még reggel a homokozóba, amíg árnyékban volt. Onnantól kezdve pakolásztam egyfolytában, meg mostam egy csomót, ami szinte azonnal megszáradt kint az erkélyen. Sok selejtezni való van- játékok, ruhák egyaránt-, és még az a rengeteg cucc, amik a kanapéból és a franciaágy ágyneműtartójából került elő. Minden szanaszét van most, pár napra megvan az elfoglaltságom. Rékának is, mert ezt imádja ő is csinálni:) Vendégünk is volt, a barátnőmmel is beszéltem telefonon, lehet hogy csütörtökön találkozunk!!!! 10 év után...
Az átültetett rózsáim teljesen magukhoz tértek odakint az erkélyen, annyira örülök neki! 1 pici tő kiszáradt, de az tényleg nagyon pici volt. A bimbók most kezdenek kinyílni az egyiken, a másikon már teljesen kinyíltak. Olyan jó!!!!!


Lénáék megunták, hogy a labdák állandóan szanaszét gurgulásznak a folyosón. (Fele a miénk, másik fele a szomszéd fiúké) Vettek egy labdahálót és beletették a labdákat. Kifizettük a részünket, ez jó ötlet volt, már mi is gondoltunk rá a Katival, csak még egyikünk sem vette a fáradtságot, hogy utána járjon. Ebben csak a rossz, hogy magasan van, a kicsit nem tudják kivenni a labdákat belőle egyedül. De annyi baj legyen! Így egy kicsit nagyobb a rend a folyosón.

Szombat- Ecser

Végre mentünk anyuékhoz! Nem is tudom, mikor jártunk náluk utoljára... Ahogy megérkeztünk, akkor tudtuk meg, hogy Levi hazajött Németből, és jön ő is Andival és Zolival. Hú, felkerekedtünk, irány a Tesco. Nekik nem készültünk hirtelen az elmaradt és leendő szülinapi- névnapi ajándékaikkal, legutóbb anyu azt mondta, Levi nem jön haza. Na mindegy, gyorsan beszereztük a szükséges ünnepléshez valókat, és ünnepelgettünk. Vittünk fényképezőgépet, de 1 db fényképet sem csináltunk:( De bénák vagyunk... Anyu nem is anyu lett volna, ha nem kupak nélkül rázza fel a krémlikőrt...:)
Szerintem jól sikerült az összeröffenés, a gyerekek imádtak kint lenni, labdázni, hintázni, kutyázni. Jó volt kint lebzselni a kerti széken, hintaágyban, és közben beszélgetni.
Iszonyú meleg volt, vasárnapra még melegebb lett. Hazafelé menet beugrottunk Ancsáékhoz, visszaadtuk végre az összes kölcsön kapott gyerekholmit. Iszonyú mennyiség volt, alig fértünk be tőle a kocsiba. Viszont otthon ezzel annyi de annyi hely felszabadult, hogy csak na! Ancsa lányai hatalmasak! Elképesztő, hogy rohan az idő! Viki már 9 éves... Isti kedden megy egy ismerős dokihoz, akinek a felesége gyereknőgyógyász. Szól egy pár szót az érdekünkben, és ha minden jól megy, pár héten belül meg is tudnánk neki mutatni a kiscsajt. De jó lenne!

Péntek- lomtalanítás

Egész nap rendezkedtem, pakoltam, előkészültem az esti lomtalanításhoz. Ahogy Gergő este hazaért, már vittük is le a franciaágyat. 2 részletben vittük, majd' megszakadtuk, de mivel már nem kellett rá vigyáznunk, ahol csak lehetett toltuk, csúsztattuk, csak ott emeltük meg, ahol nagyon muszáj volt, de így is majd' meggebedtünk. Aztán már csak apróságok voltak: az eltört motor, a pedállal nem hajtható háromkerekű bicikli, a törött lábú műanyag asztalka, leszakadt szekrényajtó... A biciklit már félúton elkérték Gergőtől a biciklis, "véletlenül" a lomtalanítás helyszínén cirkáló fiatalemberek, nagyon örültek neki. Még nagyobb volt az örömük, amikor meglátták a franciaágyat. Még hallottam, ahogy áradoztak, hogy mennyire gyönyörű! Hát igen, a kárpit nagyon szép, hibátlan, az egyéb hibáira viszont majd később rájönnek:) Ugyanis 10 perc múlva, amikor kinéztem az erkélyről, már hűlt helye volt... Hát, használják egészséggel! Aztán átköltöztettük végre a gyerekszobából a kanapét, most már az lesz a miénk. Élvezték a gyerekek az új helyzetet, jó nagy hely lett így most nekik a játszáshoz. Meg ezzel a kanapéval a mi szobánk is egy kicsit más lett. Végre egy kis változás!!!!

Csütörtök-nőgyógyász

Este elvonultam végre a nődokihoz, évente 1x felkeresem. Este negyed 10-re mentem, szabályosan féltem kint a sötét utcán. Sitty-sutty végzett a szokásos vizsgálattal. Aztán rátértem Réka ügyére, hogy szeretnénk megnézetni egy gyereknőgyógyásszal, adjon már nekem egy nevet, telefonszámot, ahova vihetnénk. És akkor ő gondolkodás nélkül felírt egy jó erős kenőcsöt, hogy azzal kenegessem. (Mellesleg gombaölő kenőcsöt) Hiába mondtam, hogy nincs fertőzése, meg kérdeztem, hogy akkor ettől elmúlik-e a véres pisi, de ő mindenre csak azt válaszolta, hogy csak próbáljam ki. Hát megmondom őszintén, szeretem ezt a dokit, semmi bajom nem volt vele soha, de most egy hatalmasat csalódtam. Elítélem az olyan orvosokat, akik minden előzetes vizsgálat nélkül ajánlanak valamit kipróbálásra, HÁTHA jó lesz. Pláne ilyen kicsi gyereknél! Nem fogom Rékán használni azt a kenőcsöt! Akkor keresünk MI egy gyereknődokit, ha ő nem segített. Nem értem, miért esett volna le a gyűrű az ujjáról, ha ajánlja egy kollégáját...

szerda, május 13, 2009

Most olyan jól mennek a dolgok!!

A múltkor csináltam egy nagyobb takarítást és rendrakást. Azóta sikerül megtartanom a rendet!!!!! Bármikor jöhetne hozzánk bárki, rend és tisztaság van mindig. Nem halmozódnak fel a dolgok, mint eddig: azonnal elmosogatok, elpakolok magunk után. A mosással is utolértem magam, már elég csak 2 naponta mosnom. Mostanában sikerül időben megfőznöm, több időm van játszani a gyerekkel is. Sokat olvasok megint, és valahogy van is rá időm. 3 hét alatt 2 könyvet olvastam el: Nora Roberts- A múlt titkai, és Jane Austin- A mansfieldi kastély. 400-500 oldalas mindkettő. Hetente 1x eljutok a szoliba is, és felüléseket is elkezdtem végre csinálni. Egyre többször csinálok sütit is - egyenlőre csak muffint. Többnyire kipihent vagyok, a gyerekek valahogy pár napja átalusszák az éjszakákat mindketten!!!! (Este 9- reggel fél7-7-ig) Most olyan flottul megy minden!!!! Remélem sokáig így marad:)))))

A ház állatai

Érdekes állatok lakoznak a mi házunkban:) Már tavaly is panaszkodott a folyosónk végén lakó család és a tetőtérben lakó nő, hogy valahol van egy négylábú állat a ház teteje alatt vagy isten tudja hol. Iszonyú lármát csap ahogy trappol, és állandóan pont a Lénáék ajtaja elé a lábtörlőhöz csorgott le a pisije a falról, ahogy éppen végezte a dolgát odafent. Iszonyú bűz volt ott mindig. Egyszer valaki látta elszaladni a tetőn, ekkor be is jöttek hozzánk, tőlünk látszik-e valami belőle, de nem. Tavaly valahogy sikerült elüldözni onnan, mindig felkopogtattak "hozzá" a partfisnyéllel, vagy valami más zajt csaptak. Idén visszatért az állat... Zolinak és Lénának a sokadik odapisilés után elege lett a dologból. Zoli kibontott 1 lécet a folyosó tetejéről, ahonnan a "cucc" szokott lecsorogni. Hát, nem részletezem, milyen látvány fogadta odafenn őket... Kitakarítottak valamennyire ott, hogy ne legyen büdi. Az állat azóta nem trappol...
Azt már hallottam többektől- én még sosem láttam-, hogy denevérek szoktak cikázni időnként a tető környékén. A fölöttünk lakó Ildi már panaszkodott a denevérekre, szoktak kapirgálni meg visítozni, valahol a tető alatt lakhatnak ezek is. Aztán azt hallottam a múlt héten, hogy valószínűleg kisdenevérek születtek, mert több éjszakán át sem tudott aludni, annyira visítozott a sok kicsi denevér. Még jó, hogy hozzánk nem hallatszódnak be ezek a zajok. Hogy mik vannak...

Hétfő- kórház

Hétfő délelőtt 10-re volt időpontunk a kórházba az ambulanciára. Csak kontrollra kellett menni, Réka megette az összes antibiotikumját. Nem vizsgált a gyereken semmit az orvos, csak arra hagyatkozott, hogy én azt mondtam, már egyáltalán nem köhög, már a gyógyszerszedés 2. napján teljesen elmúlt minden addigi panasza. Így a szteroidos sprayt sem kell már használni, pedig az elején még úgy volt, azt még az antibiotikum után is 4 hétig kapnia kell. Úgyhogy úgy néz ki ,kigyógyult ebből a dologból Réka, ÉLJEN!!!! Kértem a dokinőt, azért nézze már meg a gyerek torkát, mert reggelente szokta fájlalni. De nem piros, nincs baj, csak valószínűleg este nyitott szájjal alszik, vagy horkol, kiszárad a torka. Én is ilyesmire gondoltam, ilyenkor szoktam teáztatni, így megnyugodtam egy kicsit.
Idén már 2x voltunk az ambulancián. Csak beutalónk volt, nem időpontunk. Mindig rengetegen voltak- kb 20-an-, és mindig mi voltunk a legutolsók. Órákig vártunk. Most kértem időpontot, és egy teremtett lélek nem volt előttünk! Üres volt a váró, mikor mentünk. Fél 10 után már ott is voltunk, nem számítottam arra, hogy a busz ilyen hamar jönni fog. Azonnal bemehettünk, így még bőven ebédidő előtt otthon voltunk. Tipikus... Pedig előtte még császkáltunk is Rékával, bementünk 1-2 üzletbe vásárolgatni. Pontosabban csak szerettem volna vásárolgatni, elfelejtettem, hogy reggel Gergő kivette a pénzt a péztárcámból, hogy legyen nála is kp. Persze hogy olyan helyeken voltunk, ahol nem lehet kártyával fizetni... Így csak 4 pár új zoknit tudtam venni Rékunak. De nagyon jópofák, nagyon örült a kicsi lány, hogy végre a zokniai is lányosak:)
Iszonyú meleg volt. Délután nem is mentünk sétálni, csak le az udvarra, ahol árnyék volt. Otthon már előszedtem a nyári ruhácskákat, Réka ma volt először miniszoknyában, mezítláb szandiban, kis pántos felsőben. Édes volt, de nem csináltam képet sajnos:(

Hétvége

A hétvégénk nagyon nyugisan telt. Főzőcskéztünk, megsütöttem Andi muffinját, a gyerekek állandóan a folyosón dekkoltak. Vagy buborékfújóztak eszeveszettül- kisGergő már nagyon profi, ügyesen csinálja, bár 1 hét alatt kb 4 üveggel "elhasznált", mindig sikerült kiöntenie-, vagy papírrepülőket hajigáltak le a 3.-ról a szomszéd kisfiúkkal. Nagyon élvezték az enyémek, újdonság volt nekik. Előszeretettel rohangáltak le értük állandóan, nem is értem, hogy nincs nekik izomlázunk... Kicsi fiú is nagyon be volt indulva, így már őt is leengedtem összeszedni a repülőket Mátéval, becsületesen lépcsőzgetett a kis drágám. Nehogy már kimaradjon ebből is:)


Vasárnap jött anyósom, nem menekült, mennie kellett Rékával játszóterezni:) A tűző napon voltak órákig, már majdnem rájuk kellett telefonálni, hogy jöjjenek már haza, a végén még napszúrás lesz a dologból. Írtó meleg volt. Így jutott egy kis idő a számítógépezésre is a gyerkőcöknek, nem engedtük ki őket nagyon a napra.


Néhány hisztin, esésen és visításon kívül összességében nagyon idilli, nyugis kis hétvégénk volt, annyira jól esett!!!!

péntek, május 08, 2009

Ami eltörhet, el is törik

Délelőtt a gyerekek sokat segítettek, imádnak söprögetni és felmosni. Remélem így is maradnak:-)


Réka észrevette, hogy a szomszédasszony kitelepítette a járókában a kislányát a lakás bejáratához. Megengedtem neki, hogy lemenjen és megnézze a kicsi lányt. Több se kellett kisGergőnek, ahogy Réka elindult, szaladt utána. És simán lement 1 emeletet teljesen egyedül. Egy kicsit izgultam, hogy legurul a lépcsőn, de kíváncsi is voltam, hogy boldogul egyedül. Nagyon ügyi volt. Elnézegették a 8 hónapos babát egy darabig, aztán Ibolya beinvitálta őket, ők meg boldogan bevonultak játszani. Megcsináltam otthon a folyamatban lévő dolgaimat, aztán lementem utánuk.

Rékának a napokban véletlenül megemlítettem, hogy nekem is vannak ám puzzleim, csak sokkal több darabosak, mint az övéi. Azóta nyaggat, hogy vegyem le neki a legfölső polc legbelső zugából. Na, ma megtörtént a dolog, előbányásztam. Nagyon boldog volt, el is kezdtük kirakni, kb. hetekig fog tartani ebben a tempóban, ahogy ma haladtunk. (500 db-os) Közben a szekrény tetején találtam 2 elemes kisautót, amit levettem nekik, elfelejtettem már, miért is rejtettük oda őket annak idején. Ahogy a gyerek bekapcsolta, rájöttem: az összes dobhártyám beszakadt, olyan hangosan zenélt az a kisautó. Este, miközben fürödtek, visszaraktam oda, ahol megtaláltam. Az egyik kisautónak kisGergő kinyitotta az ajtaját: kitörte. Aztán kinyitotta a másikat: azt is kitörte. Nem sokkal később vittem be a szobájukba a műanyag kis asztalukat, de elszámítottam magam. Az asztal lábait előrefelé tartva vonultam a szobába, de nekimentem vele az ajtófélfának: kitörött az asztal lába. Egy kicsit nagy volt a lendületem:) Mondjuk valami még tartja, áll a lábán, de nem sokáig... Az udvaron pedig kisGergő kinyírta az egyik kismotorját: ami valójában egy kismozdony. Annyira tekerte a kormánykerekét, hogy eltört a rúd, ami mozgatta és tartotta az első 2 kereket. Pedig nem volt vékony az a műanyag rúd...
Viszonylag későn jöttünk fel az udvarról, de annyira jól összegyűltek megint a gyerkőcök, meg mi is a szomszédasszonyaimmal. Kidöglöttek rendesen, fürdés után már csak hevertek az ágyon. Mire megcsináltam a vacsijukat, kisGergő már be is dobta a szunyát. Hát így jár az, aki nem alszik napközben...

csütörtök, május 07, 2009

Hajvágás

Délután megkopasztottam kisGergőt. Nem tökéletes, de már nagyon hosszú volt a kicsi haja. Ez volt élete 1. hajvágása, még sosem volt megnyírva. (Lassan 2 éves...) Pár kis hajtincs éppen szárad- a legkunkoribbak-, azokat majd elteszem emlékbe:) Nagyon kis ügyes volt, türelmesen végigülte az egészet, csak egy picit mocorgott.


Annyira fiús lett!:-)

szerda, május 06, 2009

Elmaradt képek

Kreatív városi gyerekek akadályversenyt játszanak a folyosón:


Csipet-csapat:

Kicsi fiú szemmel tartja a környéket az erkélyről:

Bölcsi

Hajnalban fejfájással keltem Rékához, és bár vettem be gyógyszert, fejfájással ébredtem reggel is. Alig bírtam felkelni, vonszoltam magam, nagyon rossz volt. A délelőttöt arra szántam, hogy aláíratom a bölcsis papírt a főnökömmel és utána le is adom. Telefonáltam is, és Jutka azt mondta, csak 10-ig van bent, mert betegek a gyerekei. 9 óra volt, úgyhogy iszonyúan csipkedtük magunkat, és robogtunk a munkahelyemre. Mindez lüktető fejjel baromi szenvedés volt nekem. 3/4 10-re oda is értünk, de Jutka már nem volt ott. Így ott hagytam a papírt, hogy majd ha aláírja, érte megyek. Egy kicsit csalódott voltam, mert már le akartam ma tudni a bölcsis jelentkezést, és akkor a sarkon összefutottam Ica nénivel! Nagyon megörültem! Kérdeztem tőle, bemegy-e a patikába, és felvázoltam neki, miért is kérdezem. Nekem végülis mindegy, hogy ő vagy a lánya biggyeszti a papíromra a nevét... Úgyhogy a végén mégis sikerrel jártam, rohantunk is a bölcsibe. KisGergő a Főtértől már cipeltette magát, ebből az következik, a motorját is cipelnem kellett. Aztán Réka is kitalálta, hogy elfáradt a lába a motorozástól... Úgyhogy ma megint elmaradt a bevásárlás. Egyenesen a bölcsibe mentünk, leadtuk a papírt, felírták, mikor akarom kezdeni a beszoktatást. Júni 15-i héten be kell menni, akkor megmondják, felvették-e a gyereket és hogyan tovább. Nem áll módjukban bármit is kipostázni mindenkinek...
Otthon bezuhantam az ágyba, még jó, hogy tegnap megfőztem. Ma nem sokmindenre voltam képes. 4-5 óra felé kezdtem magamhoz térni, gyorsan elmosogattam, mostam-teregettem, és felavattam a muffin-sütőformát. Kriszta receptjét csináltam meg: isteni finom, omlós, puha lett! El is fogytak a hozzávalók, úgyhogy holnap már tutira be kell vásárolnom, lassan minden elfogy. Vacsora után a gyerekek is kaptak, Réka agyon dícsérte. Kiszúrta, hogy az alja nem égett meg, meg lehet enni:)


Át kell ültetnem a cserepes rózsámat, amit Gergőtől kaptam. 1 hete ugyanolyan állapotban van az összes bimbó, nem nyílt ki egyik sem jobban, szép lassan kezd kókadni. Pedig annyi rengeteg bimbó van rajta! Nagyon örülnék, ha sikerülne megmentenem!
KisGergő próbálja bővíteni a szókincsét: a pókra azt mondja: PÓ, a buszra: BU, a bogárra: BO. Elég halovány kísérletek, ugyanis ezeket már hetek óta mondogatja, de tovább nem jut. Eddigi szavai: ANYA, APA, NEM, AUTÓ.
Itt éppen telefonál az apjával. Pontosabban még csak hallgatja őt...

:
:
:
Na, 11-re be is fejeztem a rózsák szét- és átültetését. A földem is elfogyott, azt is kell venni.... Remélem túlélik, nagyon meglocsoltam szegényeket. Nem vettem figyelembe, hogy a föld, amibe ültettem őket, viszonylag nedves volt.




kedd, május 05, 2009

Szeles nap volt

Mára nem volt ebédünk, így nem terveztem sétát délelőttre. De mivel a husi nagyon lassan olvadt ki, és a gyerekek annyira szépen elfoglalták magukat, nekiestem az elmaradt házimunkáknak: 3 adagot kimostam, kiteregettem, elmosogattam, kiporszívóztam mindent, rendet raktam mindenhol, a hűtőt rendeztem, közben játszottam is a kicsikkel. Fél 12-re nagy nehezen kiolvadt a husi, nekiálltam főzni. Nem olyan sokára készen is lett. Mivel ma nagyon szeles és hűvös volt az idő, a gyerekek többnyire bent voltak. Délutánra terveztem egy sétát, vagy legalábbis egy homokozást az udvaron, ami elmaradt, mert kisGergő úgy bedobta a szunyát, hogy órákig úgy is maradt. Így először olvasgattam, Réka is, aztán végre nekiálltam vasalni is. Aztán szokás szerint hazaértek a szomszéd gyerekek, kiköltöztek a plédre, lementek az udvarra. Mikor a pici felébredt, és mentem volna le vele is a homokozóhoz, Réka és a fiúk feljöttek, pici fiút nem is érdekelte tovább a lemenetel. Estefelé felhívtam magunkhoz Gabit a kicsi Barbival, később Simon is átjött, együtt játszogatott a 4 gyerek a pici szobában- odakint egyre nagyobb volt a szél.

Annyira jó volt a lelkemnek, hogy mindent sikerült rendbe raknom a lakásban és utolértem magam, hogy az nem is igaz. Mindig elhatározom, hogy egy ilyen nagy rendrakás után majd mindig mindent a helyére teszek AZONNAL, de ha csak 1x nem teszem ezt, akkor már csak leshetek. Úgyhogy most nagyon igyekezni fogok, már amennyire ez 2 gyerkőc mellett lehetséges:)
Gergő aláíratta a bölcsis jelentkezési lapot a főnökével, holnap megpróbálom én is elintézni ezt a dolgot. Aztán várunk és izgulunk június közepéig, hogy felvették-e a gyereket...

hétfő, május 04, 2009

Egész nap úton

Kicsi fiú 6-kor ébresztett, Gergő akkorra már rég nem volt otthon. Tettünk-vettünk, és reggeli után hármasban elvonultunk a bölcsibe beíratkozni. Pontosabban kaptunk egy jelentkezési lapot, amit majd a munkáltatói igazolásokkal együtt vissza kell vinni. Aztán elmentünk egy cipőboltba és vettünk egy szandit Rékának. A gyerekcipőknél voltak kicsi műanyag székek gyerekeknek. KisGergő hurcibálta össze-vissza a cipők között, miközben alaposan szemrevételezte az összes kirakott cipőt. De mindent vissza is tett szépen a helyére, nem volt ebből gond. Egyre nehezebb cipőt találni a kiscsajnak: az egyik lötyög a lábán, a másik nyomja a lábujját, a harmadiknak tág a nyílása... 26-os már a lába. Ezután elmentünk az Alföldbe, ahol egyenesen a kisautós és lovacskát pénzbedobós kis géphez mentünk. KisGergő rögtön birtokba vette az autót, kormányozgatta, kurjongatott, vagánykodott, olyan édi volt. Aztán bedobtam a pénzt. Na, azt a fejet látni kellett volna!!! Teljesen bepánikolt, a szája a másodperc törtrésze alatt lekonyult, kiszaladt a vér a fejéből, fehérek lettek a kis kezei, ahogy markolta az kormányt és az autó szélét... Rögtön nem volt olyan vagány. Furcsa hangokat kezdett hallatni, amiből végül sirdogálás lett, ki kellett vennem. Az ölemből, ahol már biztonságban érezte magát, már nagyon érdekelte, mit is művel az a kisautó, de visszaülni nem volt hajlandó. Most kivételesen nem kellett elvonszolnom onnan, mint eddig, jött magától. Szerintem nagyon megijedt. Aztán még játszogattunk a játszósarokban, elintéztem pár telefont, és indultunk bevásárolni. Pontosabban ez elmaradt, mert kicsi fiú kezdett fáradni, már cipelnem kellett. Úgy döntöttem, nem fogom a megtömött szatyrot is cipelni. Miután hazaértünk fél 12-kor, kisGergő el is aludt. Gyorsan összedobtam egy kis ebédet, játszottunk egy kicsit Rékával. Délután mentünk volna a munkahelyemre a munkáltatói igazolásért, de kisGergő olyan sokáig aludt, hogy ez elmaradt. De mivel Rékának beígértem a délutáni csavargást, el is indultunk, miután pici fiú ébredés után megebédelt. Elmentünk a gyógyszertárba, a zöldségesbe, a Goods Marketbe, aztán irány haza a homokozó. Végre találtam buborékfújót a boltban- már egy jó ideje nem kaptam sehol-, be is tankoltunk belőle. Annyira kacarásztak a gyerekek, miközben az udvaron fújdogáltam nekik, hogy ezzel szomszéd lányt és a kicsi lányát is sikerült lecsalnunk. Az a kicsi lány mindig ki akar jönni, ha Réka nevetését vagy hangját hallja a házban. Olyan aranyos. Aztán lejött trécselni a másik szomszéd csaj is, hazaértek és lejöttek a szomszéd fiúk is, igazi kis klubdélután gyűlt össze. Olyan jó volt! Semmi kedvem nem volt felmenni... várt a mosogatás, teregetés... Ja, jelentem sikeresen babráltam meg tegnap a mosogép lukait, most kimosta a víz a helyéről a mosóport! Ez is valami...
Aztán felhívott Gergő, hogy egy kicsit később jön, mert baleseteztek, és ő is megállt a balesetnél. Később elmesélte, hogy majdnem ő lett a szenvedő alany. Ugyanis az autópályán külső sávból sorolt éppen a belsőbe, hogy előzzön. Aztán épp hogy a másik sávban lévő kocsi mellé ért, az elkezdett átsorolni Gergő sávjába, csak nem vette észre, hogy Gergő ott volt. Szegény Gergő onnan már nem tudott másik sávba menni, mert csak 2 van, 120-szal majdnem nekiment az ürge. Hogy, hogy nem, csak észrevette ott Gergőt, és visszarántotta a kormányát. De olyan bénán, hogy keresztbe pördült, és 2 fa közé landolt az autó fejjel lefelé... Na itt állt meg Gergő, és azt látta, hogy az ürgének a bal szeme be van kötözve, mintha szemműtét után lett volna. Nem látott balra semmit... Hogy lehet így autót vezetni? És hogy lehet ILYEN felelőtlenül autót vezetni, ugyanis egy pici gyerek is ült hátul gyerekülésben... Csodával határos módon egyiken sem lett 1 db karcolás sem. És ebben az a borzasztó, hogy tényleg majdnem Gergő is szenvedő alany lett, a MÁSIK hibájából. No comment.

vasárnap, május 03, 2009

Lassan kezd minden kipurcanni

Kávéfőző
Pár napja főztem egy kis kávét. 4 adagnyi vízzel csak 2 adagnyi kávé folyt ki. Ez is fél órába telt. Következő nap a szintén 4 adagnyi vízzel csak pár csepp kávé jött le. Aztán Gergő a gőzölőre kapcsolta, és fél órán keresztül jött a csövön a gőz. Így távozott a 4 adagnyi vizem... Még jó, hogy fel nem robbant a kávéfőző! Na, nekiestem vízkőtleníteni ecetes vízzel. Ma már ott tartottam, hogy szép rendesen lejött a normál mennyiségű kávé. Viszont olyan borzasztó fura nekem a hangja közben, hogy nagyon. Lehet, hogy új korában is ilyen volt, csak 2 év távlatában már nem emlékszem rá? Fura, de valahogy sosem jutott eszembe a kávéfőzőt vízkőtleníteni. A vízforralót rendszeresen tisztítom, de a kávéfőző eszembe se jutott sose. Micsoda háziasszony vagyok én? Vajon Gergő megtart ezek után is???

Mosógép
Ma kimostam egy nagy adag ruhát. Szépen kiteregettem. Feltűnt, hogy nincs annyira finom illata, mint szokott lenni, de nem foglalkoztam vele. Szépen bekészítettem a következő adagot. És akkor teljesen véletlenül észrevettem, hogy a mosópor ugyanúgy ott volt szárazon a kis tartójában, ahogy beleöntöttem a mosás elején. Csak néztem bután, aztán kiokoskodtuk, hogy nyilván eltömődött egy luk, amin keresztül jönne a víz, hogy kimossa a fakkból a mosóport. Oké, megbuheráltam 1-2 lukat. Remélem így már jó lesz. De ez már csak holnap fog kiderülni. Csak később tudatosult, hogy akkor valójában nem is lettek rendesen kimosva a ruhák. Csak forró vízzel és öblítővel találkoztak. Most mossam újra az egészet????

Lefolyó
Már 1-2 hete kuruttyol a lefolyó a mosogatónál, amikor lehúzzuk a WC-t. Szerintem megint kezd eldugulni. Eddig 3 egymást követő évben kellett szerelőt hívni emiatt július- augusztus környékén. Úgyhogy most ezt kicsit korainak tartom. Az elején még elég volt egy vízvezeték szerelő, de legutóbb már a duguláselhárítókat kellett hívni, annyira durva volt a helyzet. Megpróbálom megoldani a dolgot, holnap előbányászom a lefolyótisztítót...

Csillárok
Mikor ide költöztünk, nem hívtunk villanyszerelőt, Gergő szépen megcsinálta a világítást, bekötötte a csillárokat is. Na akkor lehetett valami gubanc, mert azóta- most már egyre gyakrabban- kiégnek bizonyos villanykörték. Mindig ugyanazon a helyen, úgyhogy ott lehet valami bibi, biztos nem a körtével van a gond. Már nem is csavarok a kiégettek helyére újat, mert pár nap múlva úgyis vége lesz. Így most vaksiskodunk egy kicsit- holnap azért csak kicserélem a kiégetteket, ha van pótlás-, ugyanis a szobában a csillár 3 ágából csak 1 üzemel most. A nappaliban 5-ből 3 az arány. Tud valaki egy jó kis villanyszerelőt Kecskeméten?

Fürdőszobaajató
Ez pedig le van ereszkedve vagy mi. Épp' hogy kinyitom valamennyire, megakad. Már annyiszor lefejeltem, mert siettem volna, és gyorsan nyitottam az ajtót, azzal a lendülettel már léptem is, de mivel megakadt, szépen találkoztam vele. Már nagyon idegesít!!!!

Erkélyajtó
Hasonló a helyzet itt is. Megdönteni meglehet, de ha kinyitom, visszacsukni már az életbe nem tudom sohase! Egyszer már lefaragták az alját és állítottak rajta valamit, de nem sokáig volt jó. Sőt, amikor mostanában tettem fel az új függönyöket, azt láttam, hogy baromi nagy rés van a tetejénél: nem zár rendesen. Na, legalább most már tudom, hogy ezért van mindig sokkal hidegebb a gyerekszobában, mint nálunk!!

Úristen, ennyi panaszkodást! Lőjön le valaki! (Na ne szó szerint...)

Anyák napja

Kedves anyukám!
BOLDOG ANYÁK NAPJÁT!

Gergő délelőtt vásárolni ment a gyerekekkel. A gyerkőcöktől kaptam egy kis csokor tulipánt, Gergőtől pedig egy szál vörös rózsát. Pedig reggel már megköszöntöttek, az bőven elég is lett volna. Olyan aranyosak!
(Az egyik rózsa anyué)











Most így néz ki az asztal a nappaliban:


Mikor a kis családom hazaért a vásárlásból fél 1-kor, kisGergő már nagyban durmolt az autóban. Arra sem ébredt fel, hogy felvittem és levetkőztettem. Nem sokkal később Réka is elaludt, épp amikor tálaltam az ebédet. Réka fél 4-ig!!!, kisGergő 1 ébredéssel 4-ig aludt! Fogalmam sincs, miben fáradtak ki ennyire, ráadásul Réka sosem alszik napközben... Mi ütött ezekbe? Na mindegy. Ők ekkor kapták meg az ebédjüket, 20 percre rá pedig megérkeztek anyuék. Olyan jó volt, hogy itt voltak, olyan régen találkoztunk! A gyerekek megkapták az elmaradt húsvéti ajándékokat, nekem is csurrant-cseppent egy szülinapi muffin-sütő forma, ezúton is köszönet érte az illetékeseknek! Nem sokkal később a szomszéd kisfiúk is hazaértek a hétvégézésből, így Réka már kint is termett a folyosón kisGergővel a nyomában. Réka lekönyörögte magát az udvarra a fiúkkal, nem lehetett nem leengedni. Remélem anyuék emiatt nem bántódtak meg, hogy inkább kint voltak, nem pedig bent velünk. Anyuék sajna most sem maradtak sokáig, de így is nagyon örültem, hogy beugrottak!
Később a gyerekek a fiúkkal kitelepedtek a plédre, aztán meg becsődült mindegyik a gyerekszobába. A fiúk kiszúrták a mennyezeti lámpán lógó kivasalt gyöngyfigurákat, ami nagyon tetszett nekik. Gyorsan neki is álltak gyöngyözni: a 3 gyerek feltelepedett az emeletes ágy emeletére, és ott olyan jól elvoltak! Odalent kisGergő magányos farkasként kitartóan tologatta a kis autóit... (Ugyanez a szitu odalenn az udvaron is: a sok házbéli gyerek együtt játszik, labdázik, aszfaltkrétázik, buborékfújózik, biciklizik, kisGergő meg háttal nekik a sarokba fordulva derekasan lapátolja a homokot egymagában.)

Réka ma megkapta élete 1. hajpántját! Olyan jól áll neki! Az apjával vették, ő választotta. Igazi kislányként most már nem veszi ki a hajából a kis díszeket, már a hajgumit is megtűri benne, csinálhatok neki kis coffocskákat is. Olyan jó! Mondjuk 4 évet kellett erre várnom, de nem baj:-)