Meglepődések...

A héten kaptunk egy esküvői meghívót. Olyasvalakitől, akitől valahogy nem számítottam. Évfolyamtársak voltunk az általános suliban és amolyan barátnő-félék. 14 évesen megszakadt a kapcsolat, de egy idő után- azt hiszem akkor már dolgoztam-, felvettem vele a kapcsolatot, elkezdtünk levelezni. Az idő teltével egyre ritkábban jöttek mentek azok a levelek. De valahogy sosem találkoztunk. Ha jól emlékszem, 18-19 éve... És most meghívott az esküvőjére. Annyira meglepődtem és egyben örültem is, hogy nagyon!!!!! Aztán meg egy kicsit össze- vissza szégyelltem magam, mert én annak idején nem hívtam meg őt:( Ez most egy kicsit rossz érzés, de az szinte 100%, hogy elmegyünk megnézni őket!!!!

Ezen is meglepődtem: Rékát megkérdeztük, hogy van-e kedve egy kicsit nagylányosan aludni úgy, hogy nem húzzuk ki a kanapét nagy ággyá, hanem csak úgy összetolt állapotban a rendes 1 személyes részén. Jó lenne, ha megszokná, hogy kisebb terület áll rendelkezésre alváskor, mert ha megvesszük az emeletes ágyat, hát az nem franciaágy nagyságú lesz. Mondjuk lesz rajta korlát, ami nem engedi lepottyanni, de akkor is. Azt hittem hiszti lesz, erre majd' bepisilt a gyönyörűségtől, hogy olyan kicsi ágyon alhat, mint kisGergő. Kurjongott és örömködött egész este, írtózatosan boldog volt!

5 év

5 éve lakunk ebben a kis lakásban:) Pontosabban holnap lenne 5 éve, ha lenne idén február 29-e. Szólok is Gergőnek gyorsan, koccintsunk egyet az alkalomra! (Ó, már csak 11 évig kell fizetni a törlesztőrészletet...)

A gyerekek...

Nagyon passzív napom volt ma, így nem nagyon foglalkoztam azzal, amikor kisGergő leemelte az asztalról a vizes poharát- tele vízzel. Egyedül még nem nagyon szokott inni, általában én itatom a pohárból, de most csak ültem a kanapén, és néztem, mit csinál. Úgy voltam vele, ha kiönti, majd feltörlöm, ha vizes lesz a ruhája, majd átöltöztetem... Szépen ivott is, de persze a felét kiöntötte a kőre. Lekuporodott a tócsa mellé, matatott benne az ujjával, amit aztán mindig a ruhájába törölt. Közben persze kommentálta az eseményeket a saját kis nyelvén. Aztán egyszer csak gondolt egyet, felállt kezében az üres pohárral, és addig keringett, amíg megtalálta a kis játék partfisukat. Odatotyogott a tócsához, hogy majd ő azt szépen összesepri. Na akkor már feltápászkodtam én is, és együtt feltöröltük a vizet. Annyira aranyos volt, hogy tudta, hogy azt onnan el kell tüntetni, mert így szoktam én is.

Tetszett nagyon kisGergő múltkori asszociációja. Óra volt a csuklómon, amit evés közben mutogatott, én meg mondtam neki, hogy "óra". Erre ő gyorsan az orrára mutatott, mert azt is sokszor mondogatjuk, hogy "orra". És az óráról ez jutott eszébe:)

A héten Réka valamilyen "ribizli"-t emlegetett. Nem tudtam, mire gondol, mire egy jó idő és magyarázat után rájöttem: a frizbit kereste:)

Réka mostanában a "garbót" valami miatt eltéveszti és "bordó"-nak hívja. Olyan aranyos!

Orvosnál

Ma végre tudtam mintát vinni a gyerekorvosnak: igaz, nem a pelusban, mert az olyan állapotba került, hogy inkább kidobtam, hanem egy kis üvegben. Természetesen nem volt neki jó. Na nem részletezem a dolgokat, de legalább kaptam papírt meg tégelyt, mehetek az ÁNTSZ-be. Teljesen úgy érzem, mintha a doktornő nem venné komolyan amit mondok, nem tudja elképzelni, miről beszélek. Teljesen olyan érzésem van, mint annak idején, amikor Rékát hordozgattam hozzá, hogy állandóan fájlalja a hasát. Mindig mondott rá valamit, de nem vizsgálta ki a dolgot: biztos lelki oka van, csak fel akarja hívni magára a figyelmet, meg ilyenek. Pár hét múlva ++++-es pisi lett belőle, később meg vesegyulladás. (Ez utóbbit vitatják. Minden esetre a mai napig probléma van vele, pedig ez már több, mint 1 éve volt.) A doktornő ezt a mostanit sem problémaként kezeli, úgy érzem, azt hiszi, hogy túlságosan nagy feneket kerítek ennek a kis semmi dolognak. De aggódom, mert ez nem normális, nem ilyennek kell lennie, ha minden rendben van.

Amiatt is bosszankodtam, hogy természetesen akkor volt a legnagyobb eső, amikor mi mentünk. 2 gyerekkel ilyenkor nem a legkényelmesebb. Nem vártam meg az eső végét, hogy minnél előbb elintézzem a dolgot, de nem sokkal jutottam előrébb.

Ideges vagyok, sírhatnékom van, kikapcsoltam a telefonomat, senkihez és semmihez sincs kedvem. Azt hiszem egy kicsit negatív napom van...

Elfáradtam...

Ahogy Piroska reggel megérkezett hozzánk, készülődtünk, és kisGergővel elvonultunk megnézni a Bölcsit. Nem volt annyira szép, mint az ovi, de nem annyira vészes. Mindent áttárgyaltunk a vezetőhelyettessel, rengeteg mindent kérdeztem: ő alig mondott magától valamit. KisGergő szép nyugodtan végigülte a "tárgyalást". Utána szépen sétálgatott mellettünk, és megnéztünk 4 termet, meg mindenféle helyiséget is. Nagyon ügyes volt a pici fiú:) Volt olyan dolog, amiben ellentmondásba került az ovi a bölcsivel, de majd utána járok a dolognak. Bíztató a helyzet, azt mondta a hölgy, hogy akik hozzájuk jelentkeznek, többnyire fel is szokták venni.

Hazaszállítmányoztam a gyereket, és mentem tovább egy kicsit mászkálni, vásárolgatni, ügyet intézni... 2-re értem haza.

Nem sokkal később Rékával mentünk a zenebölcsibe. Szegénykém még a kezdés előtt összeszaladt egy kislánnyal, és úgy hanyatt vágódott, hogy csak úgy zengett a terem a koppanástól, ahogy feje földet ért. Nagyon sírt, de egy idő után már csak úgy. Ez meg is alapozta a hangulatát: még soha nem volt ennyire kedvetlen a zenebölcsiben. Nem énekelt, nem táncolt, nem "zenélt" a hangszerekkel, csak csimpaszkodott a nyakamba és bújt hozzám. Azt mondta fáradt...

Zsuzsival mentünk haza, aki eljött elénk az Ifi otthonba. Otthon Orsi már leváltotta Piroskát a gyerek mellett. Orsi és Zsuzsi 10 óra után mentek el, időközben Gergő is befutott nagy fáradtan. Kaptam tőle egy gyönyörű rózsát, csak úgy:)
Régen mentem ennyit, mint ma, elfáradtam...

Gyerekek

Múlt hét óta próbálom rávenni Rékát a délutáni alvásra, ugyanis 1 éves kora óta nem alszik már napközben 1 percet sem. Az ovilátogatáson mondta a vezető- amikor ezt megemlítettem neki-, hogy jó lenne erre rászoktatni, különben gondok lesznek. Egy kicsit akkor húztam a számat magamban, mert óóóó, ha tudná, mennyit próbálkoztam én annak idején ezzel!!! De egyszerűen nem lehetett délután ágyba dugni. Na, most elértem azt, hogy ebéd után hozza a kis takaróját, lekuporodik a kanapéra, és félig fekvő- félig ülő állapotban csendben olvasgat egy újságot. Na jó, nem teljesen csendben, de ott marad egy jó darabig betakarózva. Olyan drága! Szerintem ha látja majd, hogy a többi gyerek többségében aludni fog, akkor ő is rávetemedik a dologra. (Legalábbis ezt gondolom én naívan...)

KisGergő mostanában gyakorolja az arcmimikát, és mindenféle hasonló dolgot. Sokszor lógatja a nyelvét csak úgy, nyalogatja a száját, olyan mérgesen néz néha összehúzott szemöldökkel és szigorú tekintettel, hogy az haláli! Utóbbit majd feltétlenül le akarom fényképezni, csak a megfelelő pillantban kéne elkattintani a gépet. Eddig ez nem sikerült:( Megtanult már iszonyú huncutul is vigyorogni, annyira édes! Mostanában csinálja azt is, hogy amikor olvasok pl. egy mesét nekik mesekönyvből és ő éppen az ölemben ül, addig birizgálja a számat, amí ki nem mondom azt a szót, aminek a képét éppen mutogatja a könyvben. Ha éppen olvasom a sorokat, és ő a cicára mutogat, addig birizgál, amíg azt nem mondom, hogy cica. Ilyenkor nagyon boldog. Én vagyok az ő szája:) Nem nagyon akaródzik neki beszélni még.

Eltelt a nap...

Délelőtt tárgyaltam egy bölcsődével: holnapra gyorsan meg is beszéltünk egy időpontot, megyünk kisGergővel körbenézni egy kicsit. Kíváncsi vagyok milyen lesz, még sosem voltam bölcsiben:)

A dokinak nem sikerült mintát vinnem "kisGergőből", mert a kis drágám már éppen rendelési idő után termelte a mai adagját. Majd esetleg holnap...

Ebéd után kisGergő elaludt, Réka festegetett, én belevetettem magam a házimunkába. Úgy terveztem, hogy ha picurka felébred, elmegyünk sétálni. És akkor megjött Orsi. Ami nem baj, mert szeretem ha jön, és majd holnap sétálunk. Csak éppen az volt a szitu, hogy anyósom leszervezte vele, hogy holnap jöjjön már el hozzánk vigyázni kisGergőre, mert neki előbb haza kell mennie, mint szokott, viszont Rékával addigra nem érünk haza a zenebölcsiből. Ez mind sms-ben történt. Csak a HOLNAP szót felejtette ki Piroska az üzenetből... Így Orsi ma jött hozzánk... De nem baj, tud jönni holnap is:) Legalább egy kicsit kikapcsolódhatott a gyerekekkel. Úgyis rossz napja volt:( Amíg a gyerekeket Orsi lefoglalta, neki álltam vacsit főzni, hogy mire Gergő hazaér, gyorsan tudjon enni valamit. És akkor telefonált, hogy ma sem jön haza;(((((( Lesz olyan valaha, hogy kevesebb lesz a munkája???? De jó is lenne......
Ja, elkezdtem végre írni a fejfájás-naplómat! Kíváncsi vagyok, összefüggésbe tudom-e hozni bármivel is a fejfájásomat...

Elfelejtettem!

Hétfőn elfelejtettem megírni, pedig annyira az eszembe volt, hogy megörökítem az utókor számára! Ugye a gyerekek nálunk a nappaliban esznek a saját kis műanyag székükön a kis asztalkájuknál. A lakás kialakítása olyan, hogy így épp rálátnak a tévére, ami a hálóban van. Az többnyire be van kapcsolva, bár már egyre ritkábban. Ha esznek, ki szoktam kapcsolni, mert elvonja a figyelmüket az evéstől, és sokszor csak azért mondják, hogy nem éhesek, mert néznék a tévét. Na ilyenkor kis veszekedés szokott lenni, mert hogy az a kedvenc mese meg ilyenek. És tegnap áttörést értem el! Még csak éppen hogy elkezdtem készíteni a vacsit, amikor Réka megkérdezte, hogy kikapcsolhatja-e a tévét. Azt hittem rosszul hallok... És szépen elmagyarázta, miért kell kikapcsolni. Annyira drága volt!!! Jó érzés, amikor látom a nevelésem eredményét:)

És ma vajon mi történt?

Délelőtt már örömködtem, de délután már nem annyira: megint a fejem:( Most jobb volt a helyzet 1 fokkal, nem kellett ágynak dőlnöm. De így sem volt kellemes. Holnaptól fejfájás-naplót írok, már ki is készítettem a papírt-ceruzát, nehogy elfelejtsem.
Délután meglátogattak apósomék. Gergő elfelejtett tegnap szólni, legalább lelkileg felkészültem volna a dologra. Remélem semmi kivetni valót nem találtak a viselkedésemben, mert akkor dobok egy hátast.
Elvittem kisGergőt a dokihoz, olyan fura pár hete a kis kakija. Egyszer normális, egyszer hígabb. Amikor éppen nem az igazi, olyan, mintha egy marék homok is jönne belőle, tiszta durva szemcsés, érzem a popsitörlőn keresztül. Étrenden nem változtattam, új dolgot mostanában nem evett vagy ivott. A dokinak gőze sem volt, hogy én miről próbálok beszélni, ilyenről még nem hallott. Azt mondta, legközelebb vigyek mintát. Megörült, mikor mondtam hogy még pelusos, mert akkor csak a pelusát kell elvinnem, nem kell holmi kisüveggel kínlódnom. Na azt a pillanatot várom, amikor a trutyis pelenkával beülök a váróba és bűzölgök.....
Aki hallott hasonló problémáról, szánjon már meg egy kis infóval!
Délután felhívtam az 1. emeleti csajt, akivel szinte egyszerre szültünk. Sikerült felcsalni hozzánk, végre beszélgettünk már egy kicsit. Katasztrófális, hogy 2 emelet van közöttünk, de utoljára szerintem ősszel jöttünk össze a gyerekekkel együtt. Ahogy az lenni szokott: vagy az övé beteg, vagy az enyém, vagy éppenséggel mi, felnőttek. Az ő lánya már gyönyörűen beszél- ugyan csak szavakat-, de azokat tényleg nagyon tisztán és érthetően. KisGergő még csak az "anya"-nál és "apa"-nál tart. Mondjuk nem baj, nagy általánosságban a fiúk mindent később kezdenek el csinálni, mint a lányok, erre már a kezdetek kezdetén felkészültem. Lehet, hogy addig örüljek, amíg nem szövegel? (Ez persze csak vicc)

Már megint...

Eléggé kialvatlanul ébredtem, meg is lett az eredménye: iszonyú fejfájásom lett megint:( Már unom. Mivel már Gergő sem hagy békén, megint elmegyek kivizsgáltatni magam, immár harmadszor. Aludtam is délután, kis drágáim hellyel- közzel hagytak is pihenni. Utána mondjuk rámolhattam, de hát valamit valamiért ugyebár.

Délután már olyan állapotba kerültem, hogy a porszívót is elővettem. Egy ideje nagyon bosszankodok, mert szinte semmit nem szív fel a porszívó, pedig nem is olyan régi. Addig bosszankodtam, amíg szét nem szedtem az egészet. De nem találtam semmit. Aztán jött az isteni szikra, amire eddig nem gondoltam: mi lenne, ha kicserélném benne a szűrőt? Már biztos tele van porral... Háááááát, igencsak tele volt!!!! Úgyhogy nagy sikerélménnyel zárult az akció, jobb a porszívó most, mint új korában! Hurrá!!!!

Kicsi fiú elért az utánozós időszakba: mindenben utánozza a nővérét. Ha kicsi lány leül, akkor ő is. Ha feláll, akkor ő is. Így amikor fürdetem a picurt, sokszor Rékának kell mondanom, hogy álljon fel meg üljön le, mert van hogy kisGergő a füle botját se mozgatja arra, amit kérek tőle, Rékát viszont azonnal utánozza. Kis kópé...

Szombat, vasárnap...

Szombaton jött hozzánk Piroska. Kaptak tőle a gyerekek új kiscsizmát így a tél vége felé:) Végülis egyre gyakrabban havazik...

Délelőtt felkerekedtünk Gergővel és elmentünk bútorboltokba nézelődni: emeletes ágyat keresünk. A gyerekek nem akartak jönni, inkább otthon maradtak a mamával játszani. A körutunk vége felé már kezdett fájni a fejem, de ami azután jött, hogy hazaértünk, az maga volt a pokol. Használhatatlan voltam otthon, még feküdni is nehezemre esett. Szinte még a gyerekeimet se tudtam ellátni, még jó, hogy volt segítségem.

Vettünk végre egy kis konyhai mérleget. Annyira örültem neki!!!!!!!!

Vasárnap behoztam az összes elmaradásomat, tip-top kis lakást varázsoltam otthonra. Délután Gergő szétszerelte a rácsos ágyat, amit átalakítottunk kisággyá.

Előtte és utána:

Este kisGergőnél viszonylag simán zajlott az elalvás az új helyén, viszont a hajnali visszaalvás nem volt ennyire sikeres. Végülis Réka mellett kötöttünk ki...

KisGergő

Kicsi fiú jó pár napja nem hisztizik! Viszont csinál valami újat. A csapkodás és a dobálózás megmaradt, csak ezt Rékával teszi: hozzávág dolgokat csak úgy, és mosolyogva megüti. Többnyire kisautóval a kezében Réka arcát. Húzza a haját, hátbaveri, megrúgja. Sokszor, mikor Réka felé csak meglendíti a kis kezét, Réka már összerándul, rögtön azt hiszi, hogy meg akarja ütni. Hogy ilyeneket hol látott, nem tudom. Itthon biztos nem. Nem tudom, ez az aggresszív viselkedés is csak átmeneti-e, minden esetre kezdek félni, hogy majd a játszótéren idegen gyerekekkel fog így viselkedni. Természetesen rászólok és megpróbálom elmagyarázni, hogy amit nem szabad, azt miért is nem szabad, de szerintem nem fogja fel. Legalábbis úgy csinál.

Elalvásnál is mostanában az a gond, hogy ahogy magukra hagyom őket az ágyban, kisGergő csak fetreng és vergődik, mintha sehogy nem lenne neki jó. Közbe persze rugdossa Réka hasát, fejét, attól függően, éppen hogy fekszik. Van, hogy izomból rávetődik Réka fejére, feláll és beletapos Réka hasába. Teljesen kiakaszt. Lassan szeretnénk beszerezni egy emeletes ágyat, már csak kis Rékám miatt is, szerencsétlen

el tudjon már egyszer nyugodtan aludni.

Evés közben is az a baj, kisGergő csinálja a műsort a kisasztal alatt: rugdossa Réka lábát, vagy a székét. Így viszont eltolja őt az asztaltól, enni sem bír nyugodtan. Szegény Rékát annyira sajnálom, viszont mindennek ellenére imádja az öccsét. A minap is mondta, hogy annyira jó, hogy van testvére, tud kivel játszani.

Szerda, csütörtök, péntek...

Szerda...

Ezen a napon többek között régi dolgokat pakolásztam. Kezembe kerültek régi levelek, amiket elkezdtem olvasgatni, és csak olvastam egyiket a másik után. Vakítóan sütött a nap, kényelmesen elhelyezkedtem, miközben az ebéd utáni kávémat iszogattam, a gyerekek elfoglalták magukat -sőt kisGergő egyszer csak elaludt-, halkan szólt a zene a rádióban... nagyon idilli volt az a pár óra. Nagyon nosztalgikus hangulatba kerültem, annyira jó érzés volt!!!!! Nem kapcsoltuk be a tévét sem a számítógépet, úgy éreztem, az nagyon visszazökkentene a jelenbe. Ugyanis abban az időben, amikor azok a levelezések folytak, még híre-hamva sem volt nálunk számítógépnek.... Gyorsan írtam is egy levelet, az email helyett:)

Csütörtök...

Reggel Gergő elvitte a számítógépet, mert valami nem stimmel rajta: borzasztó lassú. Ez meglepett, mert nem szólt előtte, és erre a napra terveim is voltak a gépen. Egy kicsit rá is fáztam, mert mivel nem tudtam így megnézni az emailjeimet, nem értesültem arról, hogy délután elmarad a zenebölcsi:( Így potyára vonultunk el az Ifjúsági Otthonig Rékával abban a nagy hidegben, teljesen átfagytunk. De ha már arra jártunk, bementünk a Malomba nézelődni. Szegény minden séta alkalmával mondja, hogy menjünk be, de nem szeretek ilyenkor télen bemenni, mert kisGergő az overálljában nagyon bemelegedne, olyan nagyon meg nem szeretek nekiállni a vetkőztetésnek. Na de most bementünk. Bebarangoltuk a játékboltot, minden játékot tüzetesen átvizsgáltunk. A könyvesboltban is elidőztünk rendesen, minden mesekönyvbe belelapoztunk. Szeretek Rékával így bóklászni, ő is szeret úgy nézelődni, mint én, és eddig még soha az életben 1x sem fordult elő, hogy hisztizett volna valamiért, amit éppen hirtelen meg akart volna kapni. (Itt főleg játékokra gondolok) Rengeteg dologra mondja azt, hogy ezt, azt meg amazt szeretne, de mondom neki, hogy majd meglátjuk,és ezzel el is van intézve. Remélem kicsi fiú is ilyen lesz majd:)

Délelőtt még történt egy esemény: ovinézőben voltam. 1 óra hosszát voltam az oviban 2 anyuka társaságában, ahova nagyon szeretném, ha Réka bekerülne. Az óvodavezetővel áttárgyaltunk sokmindent és körbevezettek minket az óvodán. Nagyon szép és kultúrált, jól felszerelt és kellemes légkörű. Szinte láttam már magam előtt Rékát, ahogy éppen ott játszik... Szerintem nagyon jól érezné ott magát. Az óvónők is kedvesek és szimpatikusak voltak, és már más is ajánlotta ezt a helyet. Még kifaggatom a szomszédot, a fiai is ebbe az oviba jártak:) Beíratkozás 1 hónap múlva lesz. ÚrIsten, már itt tartunk!!!....

Péntek...

Ma is egyfolytában rendezgettem, selejteztem régi dolgokat. Hogy van még mindig ennyi kacat itt... És még egy csomó szekrény, fiók hátra van. A gyerekek szeretik, amikor ilyet csinálok, mert akkor szabadon játszatnak minden kidobandó dologgal. Néha segítenek is:)

Este Gergő hazahozta a számítógépet. Valamit cserélni kellett benne, most már minden oké.

Már régóta terveztem...

Ma végre felhívtam egy régi barátnőmet! Már olyan régóta készülök erre a hívásra, de valami miatt mindig elmaradt. Hát hiába, én ilyen halogatós nőszemély vagyok... Egy jót beszélgettünk, amit ezentúl sűrűbben meg szeretnék ismételni:)

Megírtam egy levelet is. Nem emailt, hanem egy igazi, hagyományos levelet. Ennek a lánynak legutóbb szégyen szemre 1 év elteltével voltam csak képes válaszolni a levelére, most csak 2 hónap kellett hozzá:) Húúúú, de sokat leveleztem régen...

Telefonszámla

A telefonszámlát Gergő már 1 hete megkapta, én viszont nem. (Mindig egyszerre szoktuk megkapni.) Már az is késve érkezett, így azt is később tudtam csak befizetni. De az enyém még mindig nincs sehol. Nagyon nem vagyok megelégedve a postásunkkal, nem csak ki nem kézbesített küldemények miatt. Na mindegy. Felhívtam a telefontársaságot, és 600 Ft-ért küldtek volna újabb számlát. Hát, köszi szépen. Így nem kértem, más módon rendeztem a dolgokat. Ma nem akartam kimozdulni itthonról, mert nagyon hideg volt, de így menni kellett. Persze ahogy elindultunk, elkezdett esni a hó, amit az erős, hideg szél jól az arcunkba is fújt. Mire hazaértünk, már szakadt. Úgy utálom, hogy összekészülődni és elindulni min. fél óra, és ahova mentünk ott 1 perc alatt végeztem. Emiatt az 1 perc miatt kellett felkerekednünk ebben a pocsék időben, a béna Posta miatt! Fújfújfúj!!!!!!

Látogatások

Ebédre voltunk hivatalosak apósomékhoz. Ahogy elindultunk, elkezdett esni a hó. Ahelyett, hogy már a tavasz jönne... Na mindegy. Pontosan délre ott is voltunk, és megünnepeltük apósom születésnapját. Réka nagyon sírt, amikor el kellett jönnünk, csak pár órát maradtunk. De aztán még ellátogattunk anyósomhoz is, ott is voltunk egy keveset, így Réka megnyugodott. Ott áttanulmányoztam 1-2 katalógust. ( Otto, Bon-prix...) Imádom nézegetni ezeket a katalógusokat! Mindig elhatározom, hogy rendelek is, de aztán mégsem... Hazafelé menet még beugrottunk nagymamához is. Édesek voltak a gyerekek, nagyon örültek a találkozásnak a dédivel. KisGergő azonnal ment oda hozzá, és tartotta a kis pofikáját a puszihoz:)

Estére megtámadott megint egy erős fejfájás, de 1-2 gyógyszernek és egy pár nagyon szuper fejmasszázsnak köszönhetően el is múlt. Köszi, Gergő!

Valentin-nap

Reggeli után összekészülődtünk, és elmentünk a gyerekekkel egy játszóházba. Azt hiszem a zenebölcsisek szervezésében van ez az egész, így volt egy kis zenebölcsis foglalkozás is. Ezen kisGergő természetesen elaludt:) De nagyon szuper volt minden, csak kevés volt az a másfél óra:( Réka drágám nagyon sírt, amikor el kellett jönni, úgy maradt volna még.

Mire hazaértünk, Gergő már főzte az ebédet. Várt egy kis Valentin-napi ajándék: egy édes kicsi bögre megtömve Raffaellóval:)

Délután végre sikerült elrendeznem az összes rezsis papírt, számlát, csekket, azonnal jobban éreztem magam:) Már olyan régóta halmozódtak az elrendezendő dolgok. De mivel kisGergő csak aludt és aludt, nem volt, aki szétrámolja őket közben, úgyhogy kaptam az alkalmon.Kicsi fiú aludt vagy 4 órát. Félidőben átjött az ágyából és az ölembe fészkelődött. Egy idő után feltettem a nagy ágyra. Aludt még 1 órát. Aztán felébredt, és megint az ölembe fészkelődött. Egy idő után megint elzsibbadtam, és mivel a földön ültem, lefektettem a földre. Így is aludt 1 órát.

A fürdetéskor ébredt csak fel, és aggódtunk, hogy az éjszakai alvásból így nem nagyon lesz semmi. De szerencsére feleslegesen:) Egy kicsit nehezebben aludt el, mint máskor, a sok fetrengés közben ki is vetkőzött magából:D De hál'istennek megint sikerült mindenkinek átaludnia az éjszakát!

Péntek 13.

KEDVES ANYUKÁM BOLDOG SZÜLINAPOT KÍVÁNUNK NEKED!!!!!!!!!!

Ma gatyába ráztam a lakást, úgy ahogy azt kell. Csak hogy holnap ne legyen ezzel gondom:)Hogy addig se legyenek láb alatt, beköltöztek a kiságyba:

Gergő szerzett egy új monitort. Jó nagy, szép a képe, csak nekem át kell állítani, mert szinte kifolyik a szemem, annyira bántja az erős fénye:) (Ebből Gergő persze arra következtetett, hogy nem örülök neki, pedig igen, csak tényleg zavarja a szemem.)

DRÁGÁM! TETSZIK A MONITOR!

Szokásos csütörtök

Reggel hószállingózásra ébredtünk. Lehet, hogy tegnap ezt érezte meg a fejem.
Délelőtt jött Piroska, de most nem mentem el vásárolgatni, mint ahogy szoktam, mert nagyon hideg volt. Helyette inkább megnéztem a tv-ben egy műsort, amire egy kedves fórumtársam hívta fel a figyelmemet, miután panaszkodtam kisGergő viselkedéséről. Nagy vonalakban a műsorban kicsit nehezebben kezelhető gyerekek "megneveléséről, átneveléséről" van szó. Nagyon érdekes. Amilyen problémával most a mai műsor foglalkozott, olyan szerencsére nálunk nem áll fenn, de arra nagyon szuper volt, hogy egy kicsit megnyugodjak. Nálunk sokkal de sokkal nehezebb helyzetben lévő szülők is vannak gyerek- szempontból. Úgyhogy csak ültem, néztem, és kinevettem magam, hogy még én panaszkodok kisGergő hisztije miatt??????
Délután szokás szerint zenebölcsibe vittem Rékát. Szokás szerint nagyon jól éreztük magunkat:) Hazafelé menet bementünk a Malomba- bevásárlóközpontba-, és ha már ott voltunk, ott vásároltam be. Kiakadtam, amikor beáraztam 2 normál méretű kígyóuborkát: 901 Ft volt. Hát, nagyon gyorsan visszatettem. Hús nem kerül ennyibe!!!!!!!!!!!!!!!!! (Na jó, lehet hogy igen, de akkor is!!!!!!!!!!!!)
Mire hazaértünk, Orsi is ott volt. Meglátogatott minket, és sikerült rábeszélnünk, hogy nálunk is aludjon. Hú, régen szinte mindig aludt nálunk valaki....., de mióta gyerekek vannak.... Piroska is még megvárta Gergőt, csak utána ment haza.

Fejfájós nap

Ma iszonyúan- rettentően- eszméletlenül fájt a fejem egész nap. Nem nagyon használt a gyógyszer, sem pedig a kintlét a levegőn. Még sosem futottam össze annyi ismerőssel egy séta alkalmával, mint ma:) Miközben a fejem le akart pottyanni a nyakamról:(

Délelőtt beszéltem egy óvodával, és kaptam időpontot jövő hétre, amikor körbevezetnek benne. Jó lenne, ha ide vennék fel Rékát, csak 2 utcányira van tőlünk.
Elolvastam a könyvemet. Az egyik főszereplőről, akiről egészen az utolsó előtti pillanatig azt hittem, hogy férfi, az utolsó előtti oldalon kiderült, hogy nő. Furcsa volt... Mint ahogy furcsa volt Nora Roberts tollából krimit olvasni... De nem volt rossz:)
Este, amikor fürdéshez készülődtünk, szóltam a gyerekeknek, hogy kezdhetnek vetkőzni. Mire beértem a szobába, Réka már lerángatta a picurról a ruháit, és éppen a pelusát hámozta le róla. Pici fiú meg boldogan tűrte.Neki mindegy, hogy ki vetkőzteti, csak pucér lehessen:D

Elintézve...

Este Gergő megkért, hogy reggel alkossak valami szendvicsfélét elvitelre. Így jó korán keltem, de mire Gergő elment és én bújtam volna vissza az ágyba, a 2 gyerek egyszerre felébredt. Nem jó módszer, de bekapcsoltam nekik a tévét, és aludtam tovább. Iszonyú fáradt voltam, de nem is értem mitől... mostanában átalusszuk az éjszakákat.
Reggeli után sikerült beszélnem a könyvelővel, és mondta, szeretettel vár minket:) Nagyon kedves volt, pedig én még arra is rákészültem, hogy elküld a pokolba, mert nem magamnak csinálom meg az adóbevallást. Úgyhogy a délelőtt sétával telt. Még jó, hogy rendesen felöltöztünk, mert ugyan bentről úgy látszott, hogy nagyon jó idő van ragyogó napsütéssel, viszont ennek ellenére nagyon fújt a szél, ami ráadásul hideg is volt. Útközben sikeresen ledaráltam a kezem: a babakocsival túl közel mentem a falhoz. Természetes a létező legrücskösebb házfalhoz. Így vérző sebekkel ugyan, de letudtam az adóbevallásom rám eső részét:)
Kicsi Gergőm még mindig nem kap levegőt a nóziján- Réka már igen-, és ezért szerencsétlen a száján veszi a levegőt. Így az ki van száradva, szét van repedve, tiszta vér. 2 szőlőzsír is van otthon- elvileg-, de persze egyiket sem találom. Így hazafele menet azt is vettünk. Délutánra ez tűnt el, viszont a régit megtaláltam: kimostam. Réka beletette múltkor a pulcsija zsebébe, én meg nem vettem észre. Semmi baja nem lett, így vígan kenegethetem picurkám száját.
Délután megint kellett aludnom, álomkóros lettem. Kicsi fiú megint elaludt az etetőszékben vacsi közben. Hát azt látni kellett volna, ahogy csukott szemmel próbálta enni a lekváros falatkákat: csukott szemmel nyúlt a falatért, amit nem a szájába tett, hanem mellé. De a száját nyitogatta becsülettel, aztán be is csukta, és elkezdte rágni a nagy semmit. Sajnálom, hogy nem volt kezem ügyében a kamera:(

Könyvelő és hiszti

Ma úgy döntöttem, hogy mégis a könyvelővel csináltatom meg az adóbevallásomat. Egész nap hívtam, hogy ezt megbeszéljem vele, de nem vette fel a telefont, aztán meg kikapcsolta. Biztos nem a személyem ellen szólt ez, szerintem nem tudja a számomat. Csak bosszantott, hogy végre rávettem magam a telefonálgatásra, sőt rákészültem, hogy az eső ellenére is elvonulok hozzá a papírjaimmal- és a gyerekeimmel:)-, de végülis ebből nem lett semmi. Na majd holnap. Ha meg nem tudok vele beszélni, meglepem az irodában. De azért jobb lenne előtte lebeszélni a dolgot.

KisGergő ma is levágott egy írtózatosnál is nagyobb hisztit. Ilyenkor az a legrosszabb, hogy nem tudom mi váltja ki belőle. Azt már lassan megszokom, hogy dühöng és nem tudom megnyugtatni, de az tényleg nagyon nyomasztó, hogy nem tudom a kiváltó okot. Olvastam 1-2 cikket a kicsi kori dackorszakról, és egy kicsit megnyugodtam. Ez nem egyedi eset, nagyon sok anyukának van pont ilyen gondja a másfél éves gyerekével. Nagy általánosságban fiúkkal. Majd felolvasom Gergőnek is, biztos őt is megnyugtatja egy kicsit. (Legalábbis remélem:))

Idilli vasárnap

Imádom az ilyen napokat!!!! Az éjszakát mindannyian sikeresen átaludtuk. A gyerekek csak reggel 7 után támolyogtak át és feküdtek közénk a nagy ágyba. Nem sokkal később kávét főztem Gergőnek, megetettem a gyerekeket, aztán magunkat is. Mindeközben csodálatosan sütött a nap amitől szinte ragyogott az egész lakás. Végeztem a házimunkát, játszottam a gyerekekkel... Az idill csak azért nem volt teljesen az, mert Gergőnek dolgoznia kellett, ő a szobában ült a laptopjánál:( De Réka sokszor odakucorodott mellé, aki vonzotta magával kisGergőt. Aki egyébként mostanában egyre furcsább dolgokat szokott művelni.

Főzni nem kellett, az maradt bőven tegnapról, viszont délután megsütöttem életem 1. muffinját!!! Isteni finom lett, estére már nem is maradt. Gergő is evett belőle nem is 1-et, pedig ő sosem eszik édességet. De nagyon ízlett neki is!
Olvastam sokat ma is, viszont estére a fejem is megfájdult.
KisGergő leszokott a cumiról, sőt már azt hiszem 3. este, hogy ébren hagyom ott őket az ágyukban, és egyszer csak maguktól elalszanak. Ennek annyira örülök!!! Remélem ez nem csak átmeneti dolog, és nem lesz több olyan hiszti, mint csütörtökön. Réka nagyon drága, mindent elkövet, hogy alvás legyen a dologból: énekel, mesél, csitítgatja a picurt, betakarja, rászól ha hangoskodik... Drukkolok, hogy ma is átaludják az éjszakát, mert már 2. napja taknyosak, és eléggé dugul a nózijuk, félek hogy emiatt majd felébrednek éjjel. De hátha nem...

Megint egy könyv

2 napja megint olvasok egy könyvet. A napom ma ennek a jegyében telt: egy kis főzés, egy kis olvasás, egy kis mosogatás, egy kis olvasás, egy kis játék, egy kis olvasás... Időnként Gergőkét meg kellett regulázni, mert annyira iszonyatos hisztiket levágott, hogy azt hittem elájulok. Rendszeres nála a dobálás, csapkodás, de nem ám csak úgy lazán, hanem izomból. Erről valahogy le kéne állítani, csak nem tudjuk hogyan. Most is tönkretette a fal egy részét a kisautójával egy ilyen hiszti alkalmával. Nem tudom, mit csinálunk rosszul, és miért ilyen idegesen és aggresszívan reagál dolgokra,de valahogy véget kéne vetni ennek.

Édesek voltak, ahogy Rékával játszottak egy félig elszáradt lelógó növénydarabbal, amit egy virágról szedtem le. Több méter hosszú inda szerű kis ág volt, aminek az egyik végét az egyik gyerek, a másikat a másik gyerek fogta. Így vezetgették egymást a lakásban, és ha valamelyikük kezéből véletlenül kicsúszott, visítós nevetésben törtek ki. Egy idő után elszakadt, de nem volt gond. Mit nekik több 1000 forintos játék....
Este kisGergő egyedül aludt el, Réka szólt, hogy takarjam be. Ő csak utána aludt el. Ilyen se sűrűn fordult még elő....

Nem túl jó nap...

Pénteken fejfájással ébredtem, és ez egész nap így is maradt. Gergő köszönés nélkül ment el dolgozni, és Piroska sem keltett fel, amikor 7-kor elindult haza. Úgyhogy jól kezdődött a napom, mondhatom. Réka nagyon sírt, mert anyósom megígérte neki, hogy reggel majd mesél neki. És mikor meglátta, hogy az ágya üres, keserves sírásba kezdett. Borzasztó rossz kedvem volt, pedig az idő olyan gyönyörű!!!! Fogtam is a gyerekeket, és levonultunk a játszótérre. Jó volt egy kicsit kiszellőztetni a fejem. Leadtam a Hűségkártyaigénylést a patikában, vittünk le szelektíven szemetet, vásároltunk, és nem utolsó sorban sikerült egy kicsit kiengesztelnem Gergőt telefonon. Ezek után jobbra fordult egy kicsit a napom. Ebéd után le kellett feküdnöm egy kicsit a fejem miatt, így egy kicsit csúsztam a házimunkákkal is, de majd utolérem magam valahogy.
Aranyos volt kisGergő a játszótéren: imádta a csúszdázást, de nem tud még ülve lecsúszni, hanyatt dőlve csusszan le fülig érő szájjal kacarászva. A nagy abroncshintában is feküdt, nem pedig ült, de úgy, ahogy beletettem. Meg se mozdult, el se helyezkedett kényelmesebben, édi volt.
Egész nap nem kérte a cumit, sőt este anélkül aludt el!!!! Megkockáztatom, hogy le fog szokni róla. De jóóóóóóóóóóóóóóóó!

Zsúfolt nap

Éjjel nem kellett kisGergőhöz átmennem, habár 3x felsírt. Visszaaludt szépen magától. Réka miatt kellett átmennem, aki azért hívott többek között, mert kisGergő leverte a nagy párnákat az ágy széléről, így a pici vészesen közel feküdt az ágy széléhez. Kétségbeesetten kérlelt, hogy gyorsan tegyem bentebb a picit, mert mindjárt leesik. Ezt elmondta vagy 3x, és csak utána kért inni, ami miatt igazából kellettem neki. Aztán még elmondta 2x, és nagyon megnyugodott, amikor a gyereket a helyére tettem:) Annyira kis anyáskodó a tesója felett, úgy imádom, hogy ilyen!
Annyira csodálatosan, fantasztikusan, gyönyörűen isteni tavaszi napsütés volt ma, hogy azt le se tudom írni!!!! Délelőtt megérkezett Piroska, én meg gyorsan kaptam magam és elvonultam vásárolni a kicsik nélkül. Olyan jó volt császkálni a jó időben! Mellesleg egy rakás pénzt sikerült megspórolnom a kuponjaimmal, kedvezményeimmel, amiket végre beváltottam. Aranyosak voltak a patikában- most nem amelyikben dolgozom-, ahogy megláttak, rögtön hiányolták mellőlem a picurkákat. Sőt kedvezményt is kaptam, pedig a hűségkártyát még meg sem igényeltem, de ezek után meg fogom:) Rendesek voltak. Ez 3% kedvezményt jelent minden gyógyszer, gyógytermék árából. Az is valami... Milyen jól jött volna ez akkor, amikor még vagyonokat fizettem ki a gyerekek tápszereiért!!! De mindegy, ez csak úgy eszembe jutott.
Vettem kicsi fiúnak új cumit, mert félek, hogy a régit lenyeli, mert lassan leszakad a cumi része a műanyagról. Jó sok időt dekkoltam a cumiknál, hogy melyik is lenne neki jó, és természetesen rosszat vettem:( Már egy jó ideje a latex cumit kiköpi, és csak a szilikonosat fogadja el. Hát persze hogy latexet vettem... ráadásul kettőt:) Az egyiken egy kisautó van, borzasztóan tetszik neki, viszont ha a szájába veszi, vigyorogva köpi ki. A régi cumit kidobtam, úgyhogy ha ez nem jó neki, akkor kénytelen lesz leszokni:)
KisGergőt ma vittem volna a 18. hónapos kötelező oltásra, de a kis széklete még mindig nem az igazi. Olyan, mintha tudná hogy oda mennénk, és pszichésen jönne ez ki rajta, na de ugye ez hülyeség. De az tény, hogy eddig még sosem tudtam időben beadatni az oltásait, mert ha egészséges volt is, akkor is arra az 1 napra tuti, hogy produkált valamit! A jövő héten újra próbálkozunk...
Délután vittem Rékát a zenebölcsibe, elkezdődött a 2. félév. Hááát, a végén úgy belemarkolt a kis csöngős kosárba, hogy az egyik fajta csöngő 3 helyen is elvágta a kis ujjait. Szerintem észre sem vette, de amikor meglátta az ujjából kibuggyanó vért, úgy elkezdett visítani, mintha legalább nyúznák. Épp vége volt a foglalkozásnak, úgyhogy ezzel nem zavartunk senkit, szerencsétlen jól megjárta. Hazáig felemelt kézzel jött, nagyon bibis volt:)
Ahogy hazaértünk, öltöztettem kisGergőt, és indultunk Piroskával együtt meglátogatni Orsit. Piroska még nem is látta az új lakását, és szépen berendezve még mi se. KisGergő félúton elaludt, és még jó sokáig aludt a lakásban is. Lehet, hogy ennek a be nem tervezett alvásnak volt a következménye, hogy az esti alvás botrány volt. Annyira, hogy már Gergő is elvesztette a türelmét, annyira hisztizet a kissrác. Ha lehetett volna, biztos elszaladok a világ végére,otthon hagyva csapot-papot. Sikerült jól összevesznünk is, ami miatt még inkább elszaladtam volna:( És mindennek tanúja volt anyósom... Pedig még hazafelé jövet pont arra gondoltam, mennyire szép is az élet, és erre.... még sosem borultunk ki ennyire a kicsitől. Mondanom sem kell, fejfájással aludtam el.

Cumi és tánc

KisGergő szétrágta a cumiját. Még a szájában van, de nem sokáig. Sürgősen be kell szerezni egy újat, mert ez a kis cumifüggő haramia még képes lesz, és annyit sem fog éjjel aludni, mint eddig:)

Pár napja, amikor Réka elkezd táncolni, akkor ő tánc gyanánt elkezd körbe-körbe forogni. Nem olyan gyorsan, hogy elszédüljön, sőt sokszor direkt vágódik hasra. Annyira édesek, ahogy így együtt "táncolnak":)

Na végre!

Gergő nem lázasodott be az éjjel, így mennie kellett dolgozni. És nem is jön haza, így ápolni sem tudom:(

Esőre ébredtünk, és jó sokáig esett is. Délután viszont, ahogy az eső elállt és kisGergő felébredt, mentünk sétálni!!! Elballagtunk a postára, ahol fél órát álltunk sorban, holott rögtön mi voltunk a másodikok. Ez nem is zavart, jól elvoltunk a gyerekekkel, na de amit a mögöttem álló levágott a várakozás miatt, na amiatt a falnak mentem volna. Mondjuk a postás kisasszony is negyed óra elteltével tette ki a táblát, hogy "Elnézést, hosszabb ideig tart a dolgom...". Ha már az elején kiteszi, átállok másik sorba, de annyi várakozás után már nem.

Ahogy elértünk az utcánkig, eleredt az eső megint, de így legalább teljesen jól időzítettük a sétát. Otthon a gyerekek még kint maradtak egy kicsit a folyosón. KisGergő annyira mozgásban volt, hogy még a fényképen is elmosódott:)

Utána végre nekiálltam a goffri-sütésnek. A gyerekek körülöttem: nagyon figyeltek mindent, Réka nagyon segített, és nagyon rácsodálkoztak a robotgépre is, amit még alig használtam. Rájöttem: kell nekem egy konyhai mérleg!!! Izgalmas volt, mert mérleg és mérőedény hiányában csak találomra adagoltam ki a cukrot meg lisztet, de nem lett rossz a végeredmény! A gyerkőcöknek is ízlik, és ez a lényeg, mert főleg nekik csináltam. Jó lesz tízóraira, uzsonnára, vagy csak úgy az úton elrágcsálni. Most mondjuk ez volt a vacsora is, mert pont vacsira lett kész, és hát meg akarták kóstolni, adtam is nekik, aztán már nem volt szívem nem adni, amikor könyörögtek érte.

Az altatás megint nehézkes volt: negyed 10-nél tovább már nem maradtam bent náluk, picurkának is meg kéne szoknia, hogy nélkülem aludjon el. Amikor otthagytam őket, kisGergő csak nyöszörgött, nem sírt. Közben én vacsit melegítettem magmnak, zúgott a mikro, de kisGergőt most ez a hang sem hozta lázba. (Réka közben énekelgetett neki) Sőt, mire letelepedtem az aztalhoz, már teljesen csöndben voltak. Bekukkantottam, hogy mi a helyzet: hát kicsi fiú nyakig be volt takargatva- ez Réka műve-, és feküdt szépen a helyén a párnáján. Olyan édesek voltak! Mondjuk 11-kor már fent volt 1x...

Hétfő

Az éjszakának köszönhetően későn keltem, de a kis drágáim hagytak is aludni. Tettem-vettem otthon, pakolásztam, rendezgettem, és délután elmentünk sétálni meg bevásárolni. KisGergő majdnem végig a saját kis lábán jött, csak az üzletekben tettem be a kocsiba, nehogy lerámoljon mindent. Olyan édes abban a pufi kis szerelésében, alig bír benne menni, de legalább nem fázik! Hideg volt, de annyira jól esett kint lenni a levegőn!

Gergő lebetegedett. Megfázás, de lehet hogy influenza. Már előző éjjel is fájt a torka, hát ez lett belőle.

Első alkalmak

Réka hétvégén evett először úgy kenyeret, hogy nem kellett kis falatkákra felszeletelnem. Egyszerűen nem volt képes eddig felfelé tartani a kenyérszeletet, így mindig lepotyogtak róla a dolgok és összekente magát. Na, most végre ráérzett, hogy is kell ezt csinálni. Nagyon örült neki, hogy sikerült, büszke volt magára.

Vasárnap éjszaka picurkám óránként felébredt. És egy idő után úgy voltam vele, hogy ott hagyom, aludjon el egyedül. De mindig átvánszorgott, így 5 percenként hordozgattam vissza. Ordított is hozzá persze, Réka is felébredt, de nagyon aranyosan megértette, hogy nemsokára elalszik, és akkor csöndben marad. Egyszer csak azt vettem észre, hogy kisGergő már csak nyöszörög- már kifáradt a sírásban meg az átmászkálásban-, és valami hangfoszlányokat hallottam. Azt hittem a szomszéd, vagy valahol messze az utcán valaki, amikor rájöttem, hogy Réka kezdett el dudorászni a picinek. Aztán már felismerhető altatódalokat énekelgetett neki, amin aztán mindketten elaludtak. Ez engem annyira meghatott, hogy a könnyem is kibuggyant. Nem akartam átmenni, nehogy kisGergő észre vegyen, mert akkor megint rákezdi, de annyira össze halálra csókolgattam volna a kis drága Rékámat!!!!

KisGergő hétfőn ivott először egyedül pohárból úgy, hogy azt nem én tartottam a szájához. Nagyon profi volt, egy csepp se ment mellé. Réka is megjegyezte, hogy mennyire ügyes!

Hétvége

A hétvége nagyon jól telt, és már pénteken elkezdődött. Pénteken reggel 6-kor már úton voltunk Ecserre anyuékhoz. Gergő munkába menet kitett minket náluk. Mondjuk nem volt otthon senki, de ez nem akadály, van kulcsom:) Egész nap pihiztem: volt kaja, nem kellett takarítani, így a létező összes pletykalapot elolvastam- ezt csak itt szoktam- , miközben a gyerekek kívánságait is teljesítgettem.

Na ezt leírom, mert még ilyet nem tapasztaltam: SANYI MA EGÉSZ NAP NEM ALUDT!!!! Mert aki ismeri, annak köztudott, hogy naponta többször is, amikor éppen ülő helyzetben van, képes elaludni, de úgy istenigazából. Na ma ilyen nem történt, sőt a gyerekekkel is végig nézte a gyerekfilmet.

Az éjszakák nem voltak zökkenő mentesek, de hát mikor azok... KisGergő csak rajtam tud elaludni. Nem elég, hogy fogom a kezét vagy simogatom. Vagy rám kell feküdnie teljesen a hasamra, vagy legalább a kis fejét a lábamra kell tenni. Na, erről kell legközelebb leszoktatni.

Vasárnap hó is esett, bár nem maradt meg, de jó volt látni a sűrű hószállingózást. Délután kimentem az udvarra a gyerekekkel, legyünk már levegőn is. Akkor még nem esett, úgyhogy ezt nem tudták megcsodálni, viszont nagyon hideg volt. Pedig egyfolytában rohangálásban, kutyaüldözőben voltunk, de ez engem valahogy nem melegített. Őket viszont igen. Még sosem láttam ennyire kipirult arccal őket, annyira szépek voltak!

Szóval ez egy nyugis, lötyögős hétvége volt, csak szegény Gergő dolgozott. Igaz hogy otthon, de csinálnia kellett. Úgy sajnálom, annyira látszik rajta, hogy nagyon fáradt:(